Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 9. szám - KRÓNIKA - Sümegi György: Bács-Kiskun művészettörténete (7. rész: Barokk emlékek)
BÁCS-KISKUN MŰVÉSZETTÖRTÉNETE SÜMEGI GYÖRGY Az utóbbi 250 év magyar és magyarországi művészetének Bács-Kiskun megye területén fellelhető emlékeiről kell számot adnom. Ha csak a főbb stílusirányok — barokk, klasszicizmus, romantika, szecesszió — belső fejlődését venném sorra, arra is kevés lenne a hely. Le kell hát mondanom a minden emlékre figyelő tárgyalásmódról. Járhatóbb az egyes emlékcsoportok, témakörök és műfajok időrendbe állítható együtteseinek bemutatása melyben néha a felsorolással is élek. 7. rész BAROKK EMLÉKEK A török uralom idején alig tudunk néhány új építkezésről. Az új stílus a jezsuiták működése révén a XVII. században már teljes kifejlettségében jelen van az ország észak-nyugati részén (Nagyszombat, Győr, Sopron); e tájon azonban csak a következő évszázadban terjed el. A fönnmaradt művészi alkotások jelentős része vallásos jellegű, egyházi rendeltetésű; s az ellenreformációt szolgálja. A gyors ütemű építkezés mögött feltűnik a rombolás; a XVII—XVIII. században sok középkori egyházunk elveszíti eredeti formáját a teljes vagy részleges lebontások, átépítések során. Bár a barokk művészet vezető műfaja az építészet, mégis fontos szerephez jutnak azok a hozzákapcsolódó társművészetek, amelyek a XVIII. században még a céhes kézműipar keretei között fejlődnek. A reprezentatív templomépítészetet a XVIII. század elején néhány szerény kápolna-épület előzi meg (Kecskemét határában a Mária látogatása és a centrális térrendszerű Homoki kápolna). A Rákóczi-szabadságharc utáni városfejlődés lehetővé teszi az igényesebb építkezéseket. Legjelentősebb emlékei ennek az időszaknak a kecskeméti piarista templom és az érseki székhelyen, Kalocsán fölépített székesegyház. Az első építését a tanítórend és a városi tanács mellett Koháry István, a város földesura támogatta, míg az utóbbit a kalocsai érsekek építtették. A két épület számos rokon vonást mutat, melyekre Mojzer Miklósnak mai napig is helytálló kutatásai derítettek fényt. Mindkettőt 1728—29-ben kezdték építeni. Mojzer stíluskritikai alapon feltételezi, hogy a forrásokban szereplő „Andreas opera- rius”, Mayerhoffer András mindkét épület tervezője. Kalocsán az 1740-es évek elejéig fölépítették a szentélyt, a sekrestyéket és az oldalkápolnákat. A szokásnak megfelelően keleten kezdték az építkezést, hogy a liturgiában legfontosabb rész, a szentély készüljön el legelőször. A belső díszítést és berendezést a 60 — 70-es években készítették. A kalocsaihoz hasonlóan a kecskeméti templomot is két tornyosra tervezték eredetileg. 1729-ben, abban az évben kezdték el, amikor tervezőjét, Mayerhoffert fölvették a pesti céh tagjai közé. A munka lassan halad, s pénz- és anyaghiány miatt csak a 40-es években fejeződik be. A kalocsai és a kecskeméti épület közti rokonság a kapuszerkezetben és az azt koronázó áttört erkély motívumában jelentkezik. A kalocsai bejárat fölötti díszes keretelésű ökörszem-ablaknak megfelelője a kecskeméti szoborfülke. A kecskeméti templom Mayerhoffer művei sorában a pesti pálos templom (később; egyetemi ) után épült. Jól képzett homlokzata előzménye a kalocsainak. Ez utóbbinak a tervét építés közben módosíthatták, amit a finomabb, köny- nyedebb forma és a fokozott díszítés is mutat. A régi pesti pálos templom a kecskeméti, a kalocsai és a pesti volt angol kisasszonyok temploma szoros stiláris összefüggéseket mutat. Mayerhoffer érseki, vagy püspöki és világi megbízója a hazai céhmestert részesítette előnyben az idegenből jövő céhen kívüli építőkkel szemben. A kalocsai két tornyú székesegyház közvetlen hatásáról több templom árulkodik: az erzsébetvárosi örmény, a szabadkai Szt. Teréz, a szentendrei Fő téri görög-keleti és a Kauffman Ferenc pesti építőmester tervezte bátyai. A század első felének végén és közepén sorra épülnek a megyei falvakban, városokban az egyházi épületek; a tekintélyes megjelenésű kiskunfélegyházi Béke téri, az Althan M. Károly váci püspök költségén épített alpári, a Grassalkovich Antal segítségével a 60-as években emelt, gazdag kiképzésű és belső elrendezésű bajai, valamint a bátmonostori és mélykúti. A 70-es években épült a kiskunhalasi: órapár- kányos homlokzati toronnyal, a kapu fölött vörösmárvány domborművel. A század második felében a pesti céh továbbra is igyekszik építkezni ezen a területen, de ez olykor akadályokba ütközik, mert a céhen kívüli, váci püspöki építési 95