Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 5-6. szám - Balázs József: Az ártatlan (Regényrészlet)
Egy kicsit nyugtalanította az, amit a százados mondott. ,,Hogy megtámadják őket, hogy innen élve úgysem kerülnek haza. Dehát ez lehetetlen, nem hallatszik a front, sehonnan sem lövöldöznek és egy falu 15—20 férfija nem támadhat meg egy ezredet.” Lefekvés előtt a lábát alaposan kiáztatta a kútnál, kimosott kapcáját, alsóneműjét kiterítette a pajtában egy rúdra, majd nadrágját, s zubbonyát a feje alá tette és aludni próbált. A pajtában meleg volt, így gatyában, félmeztelenül feküdt le. Gyorsan elaludt. Aludtak mellette még négyen, de a többiek már régebben lefeküdtek. Először azt hitte, hogy álmodik. Valamilyen ütközetben vesz részt, ahol bombák csapódnak be, éktelen repülőgépzúgás hallatszik és nappali világosság veszi körül. Aztán valaki a hátába rúgott és elordította magát: — Meneküljünk! Úgy ahogy aludtak, félmeztelenül és gatyában kiszaladtak a pajtából, s mivel semmiről sem tudtak semmit, csak a világosságból akartak kikeveredni. Az udvar és a falu utcája ugyanis olyan volt, mintha nappal lenne. A kertek alá szaladtak, lehasaltak. Nem szóltak, vártak, majd lassan a falu felé fordultak és látták, hogy lángolva égnek a házak. Vártak még egy kicsit, majd elindultak vissza a pajtába. Az úton, felkapott fegyverrel rohangáltak a katonák, az égő házak előtt huszárok lovagoltak. — Megtámadtak bennünket! — kiáltották az utcáról. Szórványos lövöldözések hangja jutott el hozzájuk a falu végéből. — Jöjjenek ide, hozzanak vödröket, rudakat! Vagy az oroszok, vagy a németek gyújtóbombát dobtak a falura. Tévedés lehetett vagy véletlen! — hallotta Batár János az égő ház körül rohangáló egyik szakaszvezetőt. A katonák eloltották a tüzet. Sokan leugráltak a lóról, felkapták a vödröket és ro- hanva-futva zúdították a vizet a tűzre. Kigyulladt a hosszú, fehérre meszelt kerítés is, a száraz, több éves górékerítés egyetlen pillanat alatt ellobogott. Három háznak porrá égett a teteje, kettőbe csak éppen bele tudott kapni a tűz. Másnap reggel a katonák nekiálltak és megjavították a házak tetejét. Batár János észrevette, hogy a kőház udvarán, éppen a Buick mellett állva, Tomcsányi százados és Gábori Dénes főhadnagy beszélget Jánosy Benedek őrnaggyal. — Az asszonyokat azonnal ki kell engedni. S van egy tervem: meg kell üzenni a partizánoknak, hogy hajlandók vagyunk veiük együttműködni. Sokat gondolkodtam már, hogy mit jelenthetne ez . . . A legegyszerűbb az lenne, ha mi nem bántanánk őket, és ők sem minket. Mi nem keresnénk őket, ők pedig békén hagynának bennünket. Ezt a helyzetet csak így tudnánk megúszni. Az őrnagy megígérte a századosnak, hogy beszél az ezredessel. Batár János ezután elvitte az ezredest a leégett házakhoz. Amikor visszajöttek, Jánosy Benedek már várta őket. Elmondta az ezredesnek, hogy ,,az asszonyokkal üzenni kellene, a partizánokkal keressék a kapcsolatot. Megérné. Ha majd vissza kell vonulni és megtámadnának bennünket a mocsárban, az egész ezred ott pusztulna el.” — Nem tűröm az ilyen hangot, egyszer és mindenkorra fejezzék be ezt a ... nem is tudom minek nevezzem . .. összeesküvést... Jánosy Benedek az időközben odaérkező Majthényira nézett. A fiatal őrnagynak egyetlen arcizma sem rándult. Úgy tett, mintha nem értené, hogy miről van szó, pedig Jánosy Benedek tudta: Majthényi mindent megjegyez. — Akkor legalább csak annyit: az asszonyokat engedjük el. Legalább a jóindulatot lássák ... 23
