Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 3. szám - DOKUMENTUM - Bodor György: Székely honfoglalás 1945-ben (I. rész)

mányzat elé terjeszteni. A császáriak vérbe fojtották e gyűlést. 1764. január 7-én hajnalban a katonaság rárontott a falura, felgyújtotta azt, s a gyanútlan székelyeket álmukból felverve halomra öldöste. Ez volt a mádéfalvi veszedelem, az úgynevezett ,,Sicu- licidium”. Aki a vérengzésből megmenekült, átszökött a határon, a Kárpátok túlsó oldalán fekvő Moldovába, ahová közülük már azelőtt is és azután is sokan menekültek ki. Követték őket családjaik is.

így került a székelyek egy része Moldovába. Moldova nem volt számukra idegen terület. Moldovának nagyon ősi magyar lakossága is volt, valószínűleg ők e tartomány legrégibb lakói. Ők Voltak és máig is ők a csángónak nevezett magyarok. A kimenekült székelyek egy része az ő falvaikban húzódott meg, más részük új székely falukat alapított. E politikai menekültek nagyobb része a kihirdetett amnesztia ellenére bizalmatlan volt, és ott maradt. Helyzetükben változás 1774-ben következett be. Ebben az évben a törökök legészakibb tartományukat, a Moldova felett a Kárpátok keleti lábánál fekvő Bukovinát Ausztriának engedték át. E tartomány akkoriban rendkívül gyéren lakott terület volt. Az új osztrák kormányzat megkezdte annak benépesítését. A bevonuló csapatok legénysége és parancsnoka is magyar volt. E parancsnok Splényi Gábor báró lett, e tartomány első osztrák kormányzója. Ő gondolt elsőként arra, hogy a Moldovába menekült székelyeket Bukovinába telepítsék át. Gondolatát magáévá tette utódja, Enzenberg kormányzó is. Rendkívül sok nehézség legyőzése után e tervet részben és fokozatosan meg is valósították. így alakult meg 1776-ban és 1777-ben Bukovinában az első két székely falu, Istensegíts és Fogadjisten. Időközben a bécsi haditanács elnöke is magyar ember lett, Mária Terézia híres tábornoka, Hadik András gróf. Ő és Enzenberg folytatták az akciót, s 1785-ben a Moldovába menekült székelyekből három újabb falu alakult meg, Hadikfalva, Józseffalva és Andrásfalva. így került Bukovinába a székelyeknek ez a menekült töredéke.

Százhatvanhat éven át egészen 1941-ig ez volt szépen fejlődő, nagyon megszeretett, de szaporodásuk miatt egyre szűkebbé váló otthonuk.

Ottani életük ismertetése nem tartozik ebbe a keretbe. Elég annyit mondani, hogy az idegen környezetben a magyar politikai fejlődés áramából kikapcsolódtak ugyan, de legnagyobb szívóssággal megőrizték magyarságukat, és sohasem halt ki belőlük a hazatérés vágya. 1867 után a magyar kormányzat szép feladata, sőt kötelessége lett Volna egységes, jól megszervezett hazatelepítésük. A kormányzat hivatalosan nem avatkozott be a kérdésbe, de egy lelkes társadalmi akció 1883-ban körülbelül 4000 székelyt visszatelepített az Al-Duna szabályozásával nyert Pancsova vidéki területekre. Elhelyezkedésük, új életük megszervezése nem volt megfelelő, elvadult nádasokat kellett rendkívül sok fáradsággal termőfölddé változtatniok. E rossz tapasztalatok ellenére kis csoportokban azután is folytatódott a hazaáramlás. Déva vidékén s Erdély más részein is a népfeleslegből új bukovinai székely telepek alakultak, az első világháború előtt pedig Kanadába és Dél-Amerikába is sokan kivándoroltak. A messze idegenben is külön falukat alapítottak, és zárt közösségben élnek ma is.

Ilyen előzmények után köszöntött rájuk az 1941-es esztendő. Bukovina német lakosságát a német kormányzat visszatelepítette Németországba. Észak-Erdély Magyar- országhoz csatolása után újból a magyar határ közvetlen közelségébe kerültek. A Hitler által Romániában uralomra segített Antonescu kormányzat sovinizmusa egyre nagyobb súllyal nehezedett a még ott élő, körülbelül 14 000 főnyi székelységre. Mindezek hatására a hazatérés vágya ellenállhatatlan erejű, spontán népmozgalommá erősödött. Különösen a fiatalok kezdtek egyre nagyobb számban átszökni a határon, de sokan megindultak az idősebb nemzedékből is. Hazatérésük lelkes szószólója a józseffalvi katolikus pap, Németh Kálmán esperes volt. A bomlási folyamatot az akkori magyar kormányzatnak — akár akarta azt, akár nem —tudomásul kellett vennie.

71