Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Jócsik Lajos: Nép és ökoszisztéma

forrás, az állat, önmagát szállította, bárhol, bármikor rendelkezésre állt. S ez tette lehetővé a roppant vándorlásokat, és a gyors meneküléseket is. Állat nélkül a törzsek elpusztultak volna az ázsiai térségek genocid küzdelmeiben. S az állat tette lehetővé azt is, hogy a katonai szervezet ötven hadjáratot hajtson végre a kalandozások korában. Ezek a hadjáratok tapasztalatok zsákmányolását is jelentették. Falut, várost, kolostorokat, erdőirtást tapasztalhattak a kalandozók. És új ökoszisztémát, az ágért, s azon állandó tevést, a földművelést. Az Alpokon túli világ már evvel volt telített: állandó településekkel, falvakkal, városokkal, s főleg: földműveléssel. A megtelepedés fő területe, a Dunántúl 36 000 km2, a medence területének csupán 10—12%-a. De a medence egyharmada csaknem állandóan víz alatt állott. A hon foglalásában, a megülésében ezt is figyelembe kell venni. A Kárpát-medence a szó legszorosabb értelmében úgy volt az, hogy a Kárpátok.és az Alpok ide öntötték roppant víztömegüket. Meglepő tény, hogy az Ázsiából űzött-hajtott nép átkel a Kárpátokon, maga mögött tudja a roppant hegy (védő)sáncát, de nem áll meg a nyugati oldalon, tovább megy, s egészen az Alpok lábáig menekül még. Miért? A Kárpátok nyugati oldala, különösen a Tisza tengelyén, nem volt alkalmas állatokkal való megtelepedésre, mert roppant mocsarak borították akkor a mai füves pusztát, a Hortobágyot is. A Tisza oly árterületeket támasztott, hogy maga is elveszett benne. A medence tiszai területe állandó és átmeneti aqua-ökoszisztéma- rendszer. A folyó mindkét partján túl 50—60 km széles árterületen folyt. A Duna fegyelmezettebb volt, oldalsó árterületei keskenyebbek. De a nép ezen is átgázolt, s megállt a jobb oldalon, ..szárítkozni” és — legeltetni.

Mindezt a valóság kísértetiesen igazolja. Mondtuk az imént, hogy — a politikai használatra idealizált — Kárpát-medence a valóságban a Kárpátok és az Alpok kiöntő területe volt. Teljes hitelességgel igazolja ezt a mellékelt térképvázlat, melyet az Ihrig Dénes által szerkesztett ,,A magyar vízszabáiyozás története” című munkában leltem. A vázlat a Kárpát-medence vízborítását mutatja az állandó (sötétebb) és időleges (halványabb) vizek tekintetében. A térképet hiteles dokumentumok alapján szerkesztették meg. Nem biztos, hogy a bejövetel folyamán pontosan ilyen volt a medence, de a Duna és a Tisza természetes vízgyűjtő területe ilyenné tudta varázsolni a nagyvizek idején, ilyenek pedig rendkívül gyakran adódtak. Ez a térség egészében nem volt alkalmas állattartó, legelőből élő nép honalapítására. Az űzött törzsek a legszárazabb helyen állanak meg, a Dunántúlon. Ide a Dunán át juthattak, ami ember és állat számára nem volt könnyű dolog. Két sziget közvetítésével, tehát kétszerre úsztattak át a Dunán. Hol? Az egyik a Csepel-, a másik északabbra, valószínűleg a Szentendrei-sziget volt. (Duna)Keszihez, illetve (Békás)Megyerhez közel. A jövők-menekülők ugyanis nem a Feszty Árpád képeiről választottak pompás lipicai csődöröket, apró állatokon, tarpá- nckon jöttek. Elég volt a Dunán, a szigetek közbejöttével, kétszerre átúsztatni, s az állatok csordáit átverni a folyamon. Tudjuk, hogy a zöm, Árpád nemzetsége meg is állt a Csepel-szigeten, és aztán Fejér és Veszprém, majd Somogy megyében a folyam jobb oldalán. Ez volt a fő szálláshely a királyságig. Ekkor, védelmi célokra, a tájat szervezni is kellett. Ekkor rajzottak ki ágak visszafelé is a — gyepűkre.

Az a körülmény, hogy Európa a kalandozások leverésével a népet a 36 ezer négyzetkilométernyi Dunántúlra beszorította, a terület hatékonyabb kihasználását is jelentette. Ekkorra megtanulták az ekeföldek, agerföldek jelentőségét. És megismerték a római maradvány-városokat. A városfejlődés a Dunántúlról Pozsonyon át a hegyes peremvidék nyugati részén nyomult előre és betelepített iparosok révén fejlődött. Észak felé a város lép át a római limesen, amely a Duna jobb partján futott végig. A városok avatják települési helyekké a silva-ökoszisztémát. A magyar városias települések vizek-mocsarak közé szorulva szigetek gyanánt emelkednek fel a későbbi fejlődés folyamán. Ezek az előzmények hitelesíthetik azt a megállapítást, hogy a Kárpát26