Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Demszky Gábor: Guruló
— Tudja nem is olyan egyszerű ez. Mert hiszen ha annyi kerülne a városba, amennyi ilyenkor is kielégítené az igényeket, ezek a drága kocsik hétköznap, amikor kicsi a forgalom, állnának. Ez tiszta ráfizetés lenne a vállalatnak ... Meg aztán a taxist sem az érdekli, hogy ki mennyit vár a droszton, hanem az, hogy végigdolgozhassa a tíz óráját, hogy ne kelljen neki félórákat várni az újabb utasra — próbálja a taxis magyarázni a helyzetet. — A Hűvösvölgy felől lassan csurog lefelé egy taxi. A tetején ég a szabadjelző. Leintik, megáll. — Merre mennének? — szól ki a gyorsan letekert ablakon a taxis az idősebb házaspárnak. — Pesthideg ... — Az öregúr a hosszú helyiségnevet nem tudja végigmondani. Kuplung, első sebesség ... kuplung vissza, gáz ... mindez egy pillanat műve és a taxis már meg is előzött egy buszt és csurog tovább lelassítva minden buszmegállónál a várakozó utasok előtt. — Palimadárnak néznek? Most jöttem onnan és már vinnének vissza, hogy ott bek- keljek a droszton a lángosos mellett és várjam a szerencsémet egész este. Ha meg elindulok lefelé üresen, tönkreteszem a gurulómat. Nem én találtam ki, hogy minden megtett kilométerre le kell adni azt a három forint tizenöt fillért. Ha így járkálnék itt fel és alá egész este, úgy elrontanám a gurulómat, hogy még a három forintot sem érné el az egy kilométerre a vállalatnak leadott pénz — és a következő, befelé kívánkozó utasra les. — Pár alkalom után mindenki beletanul. Mielőtt még beszállt volna az utas, megkérdezi tőle, hogy merre akar majd menni. Aztán ha nem jó neki a guruló, vagy más miatt, akkor nyitja a szövegládát, és azt mondja, hogy „nincs elég benzinem”, vagy, hogy „csúszik a kuplung”, ami nem mindenütt alkalmazható, de Budán elég jól beválik. De a legjobb szöveg az, hogy „A váltóm már várja a kocsit”. Ez az emberségre apellál. Hiszen a váltónak el kell kezdeni dolgozni, mégse várjon hiába egy utcasarkon. — Az a lényeg, hogy ne bent a droszton kérdezősködj, ott mindenképpen el kell vinned az utast, mert ami neked nem jó, az nem lesz jó a mögötted állónak sem. Egyébként ne hagyd beszállni, sose hagyd beszállni, mielőtt ki nem nyögi, hogy hová akar menni, mert ha már bent van, buldózerrel sem lehet kivontatni! ... Csak az a ciki, hogy akik kifelé laknak, ismerik már a dörgést és bent melegítik az ülést egy fél órát, mire végül kinyögik, hogy Keresztúr, vagy Madár-hegy. — Oktat Robi, általános iskolai padtársam, miután keréknyomorító, rugópréselő kanyarral beáll a Kolosy téri drosztra. A XI. kerületről, ahonnan a Budaörsre, Budafokra vezető „kijáratok” nyílnak, ezt meséli. — Ott váltok a Mórizs Zsigmond körtér mellett. A váltóm lerakja a kocsit feltankolva éjjel három körül, én pedig hatkor kezdek. De sose tudok kikeveredni egy ideig innen. Mindig csak kifelé visznek Budafokra, aztán meg „tűz ki” Té- ténybe. Mert egy-egy városrésznek külön élete van, és csak valamelyik hozzá közeleső- höz kapcsolódik szorosan. A XI. kér. a XXII.-hez, Csepel Erzsébethez, Újpest Óbudához. Van úgy sokszor, hogy fél napokat pendlizek közöttük, mire végre kikeveredek valahová a belvárosba ... de menjünk eggyel előbbre a sorban, mert a többiek nem férnek be mögénk. — Érdekes aztán megfigyelni, mennyire kiürül a városnak néhány része tavasztól őszig a hétvégeken. A Rózsadombon, Pasaréten és a Gellérthegyen péntek estétől már csak lézengenek. Alig, alig látni embert. Víkendeznek. Kőbánya, Újpest, Csepel és Kispest pedig ilyenkor él igazán, pláne, ha fizetés is volt a héten: piál, mulat a Makk 67
