Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 2. szám - SZEMLE - Czére Béla: Féja Géza: Visegrádi esték
firől szóló kötetének a legnagyobb dicsérete volt: minden fontosat meg lehet benne találni, amit a költőről tudni kell. Orosz László alaposságra törekszik. Minden során, amelyet leír, érezhető, hogy szorgos előtanulmány, a kérdés teljes ismeretének mérlegelése után fogalmazza, nem rejtve véka alá a maga véleményét sem. Nagy erénye tárgyalásmódjának egyszerű, világos volta. Tartózkodik a mélységet szenvelgő, nagy meglátásokat, meglepő megállapításokat rejtegető, elgondolkoztatásra késztető homályosságtól, ami — sajnos — sokszor már az irodalomtörténeti írásokban is megtalálható. A jól ismert Katona-kutató új munkája értékes nyeresége a nagy drámaíróról szóló irodalomnak. (Gondolat. 1974). SÜTŐ JÓZSEF FÉJA GÉZA: VISEGRÁDI ESTÉK Németh László drámája után most Fája Géza is újratárgyalja regényével a nagy pert, Görgey Artúrét, az 1848—49-es szabadságharc — de hozzátehetjük: az egész magyar történelem — egyik legnagyobb katonájáét. Régóta nem hisszük már, hogy „áruló” volt Görgey -tábornok, Fája Géza regénye most szenvedéllyel és a higgadt vizsgálódás tárgyilagosságával mutatja meg a héroszokra és árulókra épített romantikus történelem- szemlélet kényelmes közhelyeit, hamis legendáit. A Visegrádi esték megjeleníti, elemzi Görgey katonai pályájának minden mozzanatát, de nemcsak önmagában értékeli az egyes csatákat, eseményeket: a szabadságharc és a világosi fegyverletétel utáni magyar történelem egészében méri fel Görgey Artúr szerepét, jelentőségét. Kossuth és Görgey képzeletbeli visegrádi dialógusaiból bontakozik ki ez a jelentős magaslatokra felfutó és tragi kai mélységekbe aláhulló pálya: emelkedései és zuhanása a szabadságharc fő ívét is meghúzzák egyben. Kossuth végsőkig való forradalmi elszánásával szemben Görgey nem volt forradalmár: számtalanszor olvashattuk már. De mit jelentett valójában 1848—49 viszonyai között forradalmárnak lenni az ország legjelentősebb hadserege élén! Nagyon jól tudjuk, hogy a függetlenségi kérdésben a legmesszebbig, a Habsburgok trónfosztásáig elmenő Kossuthnak belpolitikai téren állandóan számolnia kellett az osztályviszonyokkal,a nemesi részvétel társadalmi feltételeivel — elég ha a földhözjuttatás nélkül végbemenő jobbágyfelszabadításra vagy a tragikusan késői nemzetiségi megbékélésre gondolunk. Vajon a császári hadsereg tisztikarát öröklő Görgey cselekvési szabadságát nem kerítette-e körül hasonló determináció? Görgeynek nem kevésbé kellett számolnia a realitásokkal, mint Kossuthnak: Féja Géza könyve éppen ezeket a realitásokat veszi nagyon gondosan szemügyre. Zichy Ödön csepeli felakasztásával Görgey nagyon is forradalmi erényeivel hívta fel magára a figyelmet; merész álom elképzelni, hogyan történhetett volna, ha a tehetetlenség ambivalenciájával a Lajtánál toporgó Móga helyett még idejében Görgeyre bízzák a magyar haderő vezetését. Mint az Új Forrás számára adott nyilatkozatában is hangsúlyozza, a nemzeti önisme- meret és az ember, a történelmi szereplő iránti megértés jegyében építette fel Féja Géza regényét; éppen a nemzeti önismeret hiányának volt nagy szerepe abban — bár közvetlenül a szabadságharc bukása után lélektanilag nagy sebet „orvosolt” —, hogy visszamenőleg is Görgeyt tette meg bűnbaknak, hibáztatta mindenért a közvélemény. Pedig tiszta ember és kiváló katona arca vésődik ki előttünk, de nem szoborként, mint amivé történelmünk egynéhány szereplője merevedett. Nem a 48 nyarán Komáromtól Aradig megtett út, s nem is a fegyverletétel volt Görgey életében a mélypont — egész katonai pályája tisztán áll a regény tanúsága szerint a történelem előtt —, hanem a nagyváradi orosz fogság, a testben-lélekben meggyengült ember életének első megingása, ha ugyan elítélhetjük ezt az emberi gyengeséget, amellyel elfogadva a felkínált lehetőséget, nem osztozott társai sorsában. Kossuth gyanakvása a kényszerű visszavonulás során ébredt fel először Görgeyvel szemben, pedig a Schwechatnál megtépázott, majd Win- dischgrätz elől visszahúzódó csapatokból Görgey szervezett vasfegyelemmel ütőképes, a diadal- dal más tavaszi hadjáratot végigverekedő hadsereget. Ha a nemzetet gyorsan megnyugtatni akaró Kossuth utasításait követi, úgy érkezik Pestre, „mint Perczel Móricz Mórról, sereg nélkül, néhány ordonánc kíséretében”. A sokat emlegetett váci nyilatkozat kényszerű alku volt a nemrég még császári hadseregben vezénylő tisztekkel: akkor, ez is elkerülhetetlen volt, a győzelmek után — még a Görgey és csapattisztjei által végzetesen elhibázottnak tartott függetlenségi nyilatkozat hírére sem — nem volt szükség több proklamációra. Kápolnánál a kormány Dembinszky kezébe adta a vezetést, Görgeynek néznie kellett, hogy Dembinszky tehetetlensége hogyan teszi tönkre mindazt, amit ő a felvidéki hadjáratával, elhivatottsággal, kemény elszánással megteremtett. A kudarc után az egész sereg akarata kényszerítette ki Görgey vezetését: nem az ő vétke, hogy a tavaszi hadjárat és Buda visszafoglalásának mámora olyan hamar katzenjamerré vált. A cári hadsereg jelenlétét mérlegelve, Féja szerint Görrgeynek a komáromi csapatösszevonásra, s így egyedül Haynau seregének a szétzúzására vonatkozó elképzelése volt a lényegesen jobbik haditerv: valóban ez látszott az esetleges kedvező tárgyalási lehetőségeket is magában rejtő reális lehetőségnek. A temesvári tragédia után, Görgey veretlen hadereje az oroszok előtt 86
