Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Vidra-Szabó Ferenc: Karesz
kátránypapírból volt, és a villany nem volt bevezetve. Apám először valami ferencvárosi gyárban dolgozott. Borzasztó munkája volt, ami tényleg kicsinálta. Vagy három-négy évig az ablakoknak mindig ugyanazt a vasalását kellett fölvernie. Elég jól keresett, de mindig nagyon fáradt volt, hazajött, evett, maximum még elolvasta az újságot, és lefeküdt. A nevelőanyámmal elég rosszul éltünk, habár Karesz nem annyira, Karesz mindig jobban kijött vele. Azért ő is kapott néha. Abban az időben már elég rosszul tanult, az is előfordult, hogy az iskola mellé ment. A nevelőanyám teljesen egymásra uszított bennünket, és aztán mind a kettőnket apámmal. Ez volt a munkamódszere. Rengeteg hazugsággal, amit gyereknek könnyen be lehet adni. Apámról kitalált mindenféle hülyeséget, ami nem volt igaz . . . Majd neked elmondom, de most inkább nem. Én már hetedikes voltam, nagyon jól ki tudtam takarítani, amikor elváltak. Állati nagy válóper volt, kölcsönös mocskolódásokkal. Nevelőanyám több milliószor házasságot tört, az első perctől kezdve, és előttünk. Ezt nem lehetett elmismásolni. Nekem volt egy ilyen élményem, hogy Kaposváron én még ágyban is értem pasassal. Mi tudtunk arról, hogy szeretője van, szurkoltunk neki, hogy sikerüljön átvágnia apámat. Egész nap nevelőanyámmal voltunk, még ha meg akartuk volna mondani apámnak, akkor se nagyon mertük volna. Ebben az időben állandóan marakodtunk Karesszal. Testi fölényben mindig ő volt, de aki halálra tudta piszkálni, az én voltam. Nevelőanyám kiürítette az egész lakást, mert mindenről kiderüllt, hogy az övé. Én mindenképpen apám pártján voltam. Karesz még később is mindig kijárt a nevelőanyámhoz, én nem találkoztam vele azóta. Összeállt valami bolond pasassal .. . ZSIGÁR LÁSZLÓ: — Amikor a nyolcadikat elvégezte, elment karosszérialakatostanulónak a Csepeli Autógyárba. Az első évben nem volt semmi probléma, a bizonyítványa is elég jó volt. A második évben, amikor kihelyezték Kőbányára, tartálykocsikat javítani, előfordult, hogy egy hétig nem ment be dolgozni. Reggel hazulról pontos időben elment, és amikor a munkából haza kellett jönni, hazajött. Nem gondoltam, hogy nem munkában van. Amikor én is elmentem dolgozni, Erzsi meg elment iskolába, akkor ő szépen hazaosont. Otthon volt egész nap, és amikor gondolta, hogy hazajövünk, elment, és akkor rendesen hazajött megint, mint aki jól végezte dolgát. A szomszéd figyelmeztetett, hogy nem dolgozik a fiam, mert egy pár nap már otthon látta. Mindjárt bementem a munkahelyére, és mondják, hogy már egy hete nem látták. Egy alacsony, vékony segédre volt bízva, akkor is be volt rúgva, és csak úgy üvöltözött a tizenhat-tizenhét éves gyerekekkel. Az anyjukat szidta, meg trágár szavakat használt . .. Volt aki kinevette, volt aki megsértődött. A fiam érzékenyebb volt, és egyszerűen nem ment be dolgozni. Egy-két nap után meg már félt, hogy most mi lesz. Amikor hazajött, már érezte, hogy baj van ... Nem vertem meg, hanem másnap bementem vele az iskolába. Az igazgató, biztos, hogy káder volt.de ember nem volt, Azt mondta, hogy aki negyven órát hiányzik, azt ki kell vágni, abból nem lesz iparos ember! Pedig én is botlottam ennyi idős koromban,azt hiszem, minden fiatal megbotlik amikor tizenhat-tizenhét éves. BÉKÉSI RICHÁRDNÉ: — Amikor beiratkozott karosszérialakatosnak, egy nagy váltás volt a viszonyukban apámmal. Eddig ez a nagy ellenkezés, csavargás, meg haza se nagyon járt, csak este — most meg elkezdett rendesen tanulni, és rengeteget beszélgettek a szakmáról, autókról, meg mindencsuda műszaki dolgokról. Én gimnáziumba jártam. Aztán megint tele volt ezekkel a csepeli barátokkal, ilyen popfigurákkal, akik szintén csak csatangolnak. Amikor otthon volt, akkor mindig rajtam próbálta ki a dzsudó és az ökölvívás terén szerzett tudományát. Játékosan, de nagyon erős fiú volt. Nagyon keveset volt otthon, apámat meg főleg kerülte. 57
