Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Berkovits György: Törvényen kívül
felvehettünk volna ótépét, lett volna pénzünk, két szoba összkomfortra, típustervszerinti házra, olyanra, amit átvett volna az ótépé műszaki ellenőre. Bandi Mihály azt mondja: — Kölcsön nélkül, a szegény ember hogy építsen nagyobb, kényelmesebb, szebb házat? Na, ezt mondja meg! Erre nem nehéz válaszolni, hiszen a lakihegyi telep, a szegények lakóhelye. Szerencsére nálunk kevés Lakihegy van, az sem hasonlítható a Rio de Janeiro melletti fabódételepekhez vagy a nyugat-európai „bádogvárosokhoz”, ahol a vendégmunkások nyomorognak. De mint társadalmi jelenség, Lakihegy rokon azokkal: az elmaradott városfejlődés szélsőséges jelképe, „alulurbanizációs” jelenség. Lakói a társadalmi ranglétra legalsó fokán helyezkednek el, mert társadalmi „összetevőik” — munkamegosztásban elfoglalt helyük, szakképzettségük, iskolázottságuk, származásuk, előző lakóhelyük, jövedelmük stb. „eredőjének” következtében szorultak Lakihegyre — néhány nem beskatulyázható családot kivéve. Ez a település még alacsonyabbra szállította presztízsüket a társadalmi hierarchiában. Mert a területi hátrány társadalmi hátránnyá válik. A lakihegyieket tehát kétszeres hátrány sújtja: az eredeti társadalmi hátrányuk, s az ezt meghatványozó területi hátrány. — Azt is hallottam — mondom a tanácstagnak —, hogy a rádióadó miatt a Posta akadályozza a telep elismerését. Igaz ez? — Elterjedt ez a hír, állítólag sugárveszély lenne. Rémhír az, megcáfolta az egyik közeli gyár orvosa is. Inkább arra a véleményre adok, amely szerint a Posta nem akadályoz semmit, csak ráfogják, hogy ezért nem lehet... — Miért tartozik a település Szigetszentmiklóshoz? Halásztelek is közelebb van, Csepel is. így alakult ki, hagyomány — mondja a tanácstag —, a közigazgatási határok nehezen változnak. Tartozhatnánk Csepelhez is éppen, egy ugrásra van, a lakihegyiek többsége csepeli gyárakban keresi kenyerét. — Önállóak nem lehetnének? — Erre most nem törekszünk. Ismerjenek el bennünket először. Mi van Lakihegyen? Élelmiszerbolt, kicsi, ócska. Vendéglő egy ideiglenesnek tűnő faházban. Inkább húsüzletet szerettek volna helyette. Van négyosztályos iskola, az ötödiktől Halásztelekre járnak a gyerekek. Az óvodát megígérték. És munkások vannak, élnek itt. — Mindenki munkás—mondja Lovasi Ferenc—, fiatal srácok. Hivatalnok, értelmiségi, olyan itt nincs. Az átlagéletkor harminc év, családosak, két-három gyerekkel. — Búcsúzom. Bandi Mihály utánam kiált: — Jegyezze meg, hogy Lakihegy illegális munkástelepülés! 54
