Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Berkovits György: Törvényen kívül

pénze nem volt, az itt vett telket a szigetszentmiklósi szőlősgazdáktól, akik jobb üzletnek tartották, ha a háztájit művelés helyett eladják házhelynek.

De akkor már senki sem kapott építési engedélyt, mert Lakihegy külterület, nem folyik szabályos parcellázás, rendezési tervet sem készítenek, közművesítésről szó sem lehet.

— Akkor miért építkeznek ide mégis? — kérdezem Temesfőinétől.

— Csak az olcsó házhely miatt, úgy adják, hogy hány sor szőlő van vagy volt benne, tizenkét sor, huszonnégy sor. Adták már két-háromezer forintért is, egy nagyobb darab most már húsz-harminc ezer forintba is belekerül, de még mindig olcsóbb, mint Halásztelken vagy Szigetszentmiklóson.

— Persze, hogy olcsóbb — mondom —, hiszen nem lehet rá építeni, meg külterületen van, rendezetlen telepen . . .

— Csak a gazdagok törődhetnek ezzel — mondja Lovasi —, akinek nincs lakása és nem is kap, sufniban kucorog albérletben, a belterületi telket sem tudja kifizetni, részletre meg nem jut hozzá, az nem törődik a tilalommal.

Lakihegyen ma már 300 ház áll, több mint ezer ember iakhelye.

Kiknek kellett és miért kellett megteremteniük ezt az engedély nélküli telepet?

Szabó Sándorné 28 éves betanított gépkezelőmunkás, csepeli születésű; anyósánál laktak Halásztelken egy kis, nedves szobában, két gyereket szült oda, és hamarosan terhes lett megint. Az anyósával sokat veszekedtek, de elköltözni nem tudtak. Kértek lakást a vállalattól, a csepeli csőgyárban dolgoztak mindketten, a férje hegesztő, hat év múlva kaptak volna is, de ennyit nem várhattak; vettek Lakihegyen egy telket 17 ezer forintért, annyit össze tudtak szedni, mire felépítették a kis, szerény házukat, megbetegedtek, mindkettőjüknél szívidegességet állapított meg az orvos . . .

Ruska István vágóhídi segédmunkás közelebb van a harminchoz, mint a negyvenhez, 1962-ben került fel Veszprém megyéből a Vas- és Fém Művekbe, Csepelre, otthon nem kapott munkát, csak egy igazolást, hogy eljöhet a tsz-ből. Felesége kiskunfélegyházi, tizenketten születtek testvérek, el kellett jönnie, hogy úgy élhessen, mint más, 18 éves korában került fel a csepeli motorkerékpár-gyárba. Mindketten segédmunkások, a férfi mosta vágóhídon. Már három gyerekük volt, de még albérletben laktak, lakást nem kaptak. A férfi jártában-keltében észrevette, hogy Lakihegyen mennyire építkeznek. Itt ő is tudott venni egy szobát telekkel együtt potom 25 ezerért.. .

Kiss Attiláné 22 éves, szakács, a férje szintén, pénzük nem volt, kölcsön is 20 ezret, vagyis annyit tudtak kérni, amennyiért csak Lakihegyen vehettek házhelyet, hogy ne a szülőknél — négyen egy szobában —, és ne albérletben, a nővérénél keljen meghúzódniuk, ahol a nedves falak között gyerekük megbetegedett. ..

Halasi János 28 éves öntő, felesége szűcs, csepeliek. Először a férfi anyósánál, aztán édesanyjánál húzták meg magukat, de mindkét szülő szoba-konyhás lakásban lakik, nem fértek el. Két gyerekük is született, Ha'asi átalakította édesanyja kamráját szobának. Már úgy volt, hogy Csepelen szerez telket, összefogott egy barátjával, hogy hatvanezerért vesznek, Halasinak csak 11 ezer készpénze volt. De a barátja visszalépett, így nem választhatott mást, mint a számára is elérhető lakihegyi olcsó telket...

Cseh János 26 éves vegyipari betanított munkás, 12 testvérével Fülöpjakabon élt. Amikor szülei meghaltak, még négy testvére nem érte el a nagykorúságot, kettő állami gondozásba került, kettőt az idősebbek tartottak el. Cseh János már 16 éves korában feljött Csepelre a bátyjai után, ő is a növényolajgyárba került testvéreihez, sógoraihoz hasonlóan, a feleségével is ott ismerkedett meg. Házasságuk után felesége haza akart menni édesanyjához Tiszacsegére, mert ott találhattak hajlékot meguknak. De munkát nem találtak, Cseh Jánosnak Debrecenbe kellett járnia, de csak 1400-at keresett az ottani gépjavítóban. Nem tudtak megélni, visszajöttek, Halásztelekre kerültek albér48