Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Berkovits György: Törvényen kívül
Mi az oka a törvénytelen építkezéseknek, miért szaporodtak meg? Kiderül Sziget- szentmiklós. Lakihegy illegális telepén — a 38/B buszról leszállva — szemlélődve, beszélgetve. Lakihegy a Magyar Királyi Uradalomhoz tartozott. Az uradalom cselédei itt laktak hosszú cselédházakban, egy szobában egy család, a szobák egymás mellett sorakoztak, mint a börtöncellák. A cselédházak közül egy-kettő ma is áll még, nem üresen, az állami gazdaságban dolgozók kapták meg. Lakihegy csak nevében hegy, igazából domb, kis, lankás domb — egy alacsonyabb és egy magasabb —, homokján jól megélt a szőlő. Régtől művelték a szőlőt itt sziget- szentmiklósi gazdák. Amikor megszervezték a tsz-t, ez a szőlődomb jobbára háztáji lett. Maradjunk még az uradalmi időknél. Azokról az évekről sokat hallott Lovasi Ferenc 33 éves esztergályos, nagyszüleitől, szüleitől. — Az egyik nagyapám bognármester volt az uradalomban, a másik tehenész, itt laktak a cselédházban. Szülei felhagytak a cselédkedéssel, édesanyja 14 éves korától a csepeli posztógyárban kereste kenyerét, apja szintén abban a gyárban kitanulta a szövőmesterséget. A cselédházból jártak a gyárba. — Még én is a cselédházban születtem, 1941-ben — meséli Lovasi —, sőt egészen 1957-ig éltünk ott. Utána építettek a szüleim egy házat a dombtetőn, a telket még a nagyapám vette. Akkoriban itt még csak egy-két ház állt. Senki sem mondta, hogy nem lehet építeni. A legelső házba Temesfői Lászlóék költöztek 1941-ben. Temesfői édesapja uradalmi gazdatiszt volt. Felesége is tőzsgyökeres lakihegyi, cselédszármazású anyai ágról, apja azonban a maggyárból ment nyugdíjba, mint üzemvezető. A gazdatisztnek külön ház járt, de többször kiöntötte az árvíz, mert a Duna árterében épült. Ezért költöztek fel a dombra. Más ház nem is állt ott akkor. Temesfői László már esztergályosnak tanult a Weiss Manfréd-gyárban, felesége maggyárba járt kerékpárral. — Miért nem Csepelre költöztek inkább? — Nem akartunk. Megszoktuk ezt a jó nyugodt, csendes helyet — válaszolja Temes- főiné —, szerettünk egyedül. — És Szigetszentmiklósra, oda se akartak menni? — Oda sem, az messze van Csepeltől. Ezt a házat egy csősz, határcsősz ajánlotta, szoba-konyha volt, egy szőlősgazdáé, aki Szigetszentmiklóson lakott, de már idős, nem tudott kijárni, el akarta adni, vegyük meg. Hát megvettük. Olcsó volt, százötven pengő, telekkel együtt. — Ez a ház engedéllyel épült? — Bizony, szabályosan, királyi vagy milyen engedéllyel, itt van — mutatja Temesfői- né. Még a negyvenes évek elején a másik, alacsonyabb dombon néhány házból utca alakult ki, a magasabb dombon egy ház állt. Legálisan. Hosszú évekig nem is szaporodtak a házak. Miután Lovasiék építettek, 1957 után építkeztek mások is, de még a hatvanas évek elején sem mutatkozott nagyobbnak Lakihegy egy jókora tanyabokornál. Akkoriban felháborodott cikk jelent meg, hogy az állami gazdaság tehénistállójában van villany a teheneknek, de gondozóiknak nincs, sem a környező házakban. Erre bevezették. A hatvanas évek végén hirtelen, robbanásszerűen nőtt meg a telep. Az ok az lehetett, amit Lovasi Ferenc is vél: — Olcsón, már öt-hatezerért kétszáz négyszögölt lehetett kapni. Akinek több 47
