Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 9. szám - MŰHELY - Pomogáts Béla: Szociográfiai törekvések a romániai magyar művelődésben
Asztalos István, Molter Károly, Kacsó Sándor és mások írásaival) című kötet, illetve az Erdélyi városképek (Maksay Albert: Kolozsvár, Tabéry Géza: Nagyvárad, Berde Mária: Nagyenyed, Molter Károly: Marosvásárhely, Szemlér Ferenc: Brassó) című gyűjtemény voltak ennek a honismereti vállalkozásnak az eredményei. A „valóságirodalom” és a szociográfiai munka iránti érdeklődést azonban csak a harmincas évek hozták meg igazán, midőn a romániai magyar irodalom második nemzedéke felnövekedett, és a Korunk Gaál Gábor szerkesztésében határozottabb marxista szemléletet kapott. A második nemzedék folyóiratai, az Erdélyi Fiatalok és a Hitel már a romániai magyarság szociográfiai vizsgálatát tűzték ki célul maguk elé, s módszeres munkával láttak hozzá, hogy felmérjék a nemzetiségi társadalom viszonyait. Példaként a hazai népi szociográfiák és falukutató művek, Illyés Gyula, Veres Péter, Darvas József, Féja Géza, Erdei Ferenc, Kovács Imre és Szabó Zoltán tevékenysége állott előttük. Mesterük pedig a román szociográfia megújítója, az ún. „monográfikus” módszert kidolgozó Dimitrie Gusti professzor volt. (Gusti különben nagy hatást gyakorolt a hazai népi irodalomr a és szociográfiára is. Németh László Magyarok Romániában című útirajzában méltatta a román tudós munkáját és érdemeit.) Az Erdélyi Fiatalok körének tagjai: Jancsó Béla, Balázs Ferenc, Debreczeni László, Venczel József, Demeter Béla, Mikó Imre, László [Dezső és mások rendszeresen közöltek falusi szociográfiákat s végeztek (elsősorban falun) kutatásokat. 1930-ban létrejött a fiatal írók Faluszemináriuma, amely a szociográfiai munka módszereibe vezette be a munkaközösség tagjait, és megszervezte a kutató munkát. Könyvsorozatuk, az Erdélyi Fiatalok Falu Füzetei az erdélyi magyar parasztság életének felmérésére vállalkozott. Demeter Béla szociográfiai kérdőívet állított össze (Hogyan tanulmányozzam a falu életét), Mikó Imre pedig máig ható érvényességgel dolgozta fel a nemzetiségi együttélés történelmi kérdéseit (Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés). A szociográfiai munka kitüntetett szerepet kapott Gaál Gábor folyóiratában, a Korunkban is. Gaál különösen a harmincas években szentelte folyóiratát a romániai társadalom felmérésének. Turnowsky Sándor, Nagy István, Jordáky Lajos, Balogh Edgár és Gáli Ernő foglalkoztak a társadalomkutatás feladataival; Geo Bogza az Érchegység bányászainak életét, Vasile Munteanu az erdélyi falu belső ellentmondásait, Kovács Katona Jenő a szilágysági, Szabó Árpád a bánsági, Szabó Zoltán pedig a máramarosi magyarság helyzetét világította meg. A Korunk szociográfiai szemlélete öltött alakot Nagy István Külváros és (csak a felszabadulás után kiadott) Bérmunkások című kitűnő munkásszociográfiáiban, valamint „valóságirodalmat” adó regényeiben (Földi Jánost bekapta a város, Oltyánok unokái, A szomszédság nevében). A Korunk mellett a MADOSZ (Magyar Dolgozók Szövetsége) lapja, a Falvak Népe is rendszeresen közölt szociográfiai cikkeket, tényfeltáró riportokat. A Korunk szövetségében fejlődött az az írócsoport, amely az Erdélyi Helikon, illetve az Erdélyi Fiatalok köréből indulva fordult egyre határozottabb érdeklődéssel és elkötelezettséggel a szociográfiához, a ,,valóságirodalom”-hoz és a baloldal eszméihez. Részben az „Erdélyi Enciklopédia” elnevezésű kiadói vállalkozás írói tartoztak ide, mint Bözödi György, akinek Székely bánja című szociográfiája a romániai magyar társadalomkutatás klasszikus műve lett, vagy Szemlér Ferenc, aki Más csillagon című önéletrajzi regényében dokumentumszerű pontossággal ábrázolta a bukaresti magyar egyetemisták életét. Rajtuk kívül Vámszer Géza falurajza: a Szakadát, Nagy István, Balogh Edgár, Szenczei László és Kahána Mózes könyvei jelentek meg az Enciklopédia kötetei között. Hasonló szerepet töltött be a korán meghalt Balázs Ferenc, akinek gazdag faluszociográfiája a Rög alatt egy mezőségi község életét mutatta be. Asztalos István művei (Elmondja János, Újesztendő) és Kovács György regényei (Varjak a falu felett, Erdélyi tél, Aranymező) ugyancsak a szociográfiával átszőtt „valóságirodalmat” gazdagították. Az erdélyi magyar parasztság és munkásság, a magyar—román együttélés köznapjairól adtak hiteles beszámolót. A felszabadulás után kibontakozó új, szocialista szellemű romániai magyar irodalom erre a szép örökségre építhetett. A „valóságábrázolás” természetes módon lett ennek az irodalomnak a jelszava. „A felszabadulás a valóságirodalom nagy iskolája” — állapította meg Gaál Gábor is. Az irodalmi élet a Korunk társadalomkutató és -ábrázoló törekvéseit követte, a romániai magyarság életének múltját és jelenét akarta felderíteni. Elsősorban a hatalmas történelmi változások, a demokratikus átalakulás, a földreform, az államosítás következményeit. És a magyar—román együttélésben bekövetkezett fordulatot, amelyet a Petru Groza vezette demokratikus kormány valósított meg néhány esztendő alatt. E valóságkutató igény nyomán születtek a felszabadulást követő évek népszerű regényei; Nagy István Réz Mihályék kóstolója, Asztalos István Szél fúvatlan nem indul, Kovács György Foggal és körömmel, Méliusz József Sors és jelkép, valamint Kurkó Gyárfás Nehéz kenyér című művei. Valamennyien a romániai magyarság változó életéről kínáltak beszámolót. Utánuk azonban az erdélyi irodalomban is hanyatlás következett, a sematizmus ott is lerontotta a művek valósághitelét és művészi minőségét. Áz ötvenes években, nem kis mértékben az akkori irodalompolitika várakozásával szemben, csak néhány értékesebb, szociográfiailag is hiteles alkotás született. így Sütő András elbeszélései és kisregénye (Félrejáró Salamon), valamint Szabó Gyula nagy faluregénye, a Gondos atyafiság, amelyet éppen valóságábrázolásának következetessége miatt bírált meg igen erősen a szektariánus irodalomkritika. Valójában a hatvanas évek közepéig kellett várakozni a romániai magyar „valóságirodalom” újabb eredményeire. 79
