Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 2. szám - MŰHELY - Nagy Miklós: A tudományos fantasztikum Jókai világában

vonzotta az élettelen természet is: a komáromi erődítmény vártüzéreként harcolt a szabadságért, s a gyakorlatból megismert vegytant ásványtannal együtt harminc éven át tanította aztán békésebb időkben.

Talán még Válynál is fontosabb szerepet kapott nagy írónk életében Tarczy Lajos pápai példaképe. Nemcsak kitűnő nevelőnek bizonyult, hanem 1848 előtt a legjobb hazai fizikusok közé számított, s akadémiai pályadíjat nyert a drámairodalomról szóló dolgozatával is. Példázta színes útirajzaival is, mennyire jól megfér egymással kutatás meg szépirodalom, távcső és toll. Mert Tarczyt foglalkoztatta a csillagvilág, s minden bizonnyal ő kedveltethette meg híres tanítványával Kepler s Galilei tudományát. A balatonfüredi emlékház ma is őrzi Jókai messzelátóját, amely mellett még a hetvenes években is együtt álmodoztak ők ketten. Amint Feszty Árpádné emlékiratában feljegyzi: „Hát még mikor meg-meglátogatta... Tarczy Lajos, híres természettudós! Elővették a papa nagy távcsövét — akkora lencséje volt, mint egy tányér — láttuk benne a Saturnus összes gyűrűit...” (AKIK ELMENTEK)

AVálytól és édesanyjától elsajátított kertészkedés mindvégig legkedvesebb időtöltése maradt. Mesés összegeket s tömérdek fáradságot áldozott arra, hogy köves talajú kertjében finom szőlőt, gyümölcsöt, pompás virágokat termesszen. Szakember módjára ismerte a kártevőket, kedvenceit leleményesen óvta a filokszérától, májusi fagytól, madarak ellen. Itt sem csupán a gyakorlati cél vezette Jókait, tudománnyal összeolvadt rajongó természetszeretete azonban utazásai alatt mutatkozott meg legfényesebben. 1876-ban a tordai hasadékhoz utazott, amelyet ősszel is zöldellő cserjéi, ritka virágai miatt — saját szavai szerint — „a szenvedélyes fűvészek” paradicsomának ismert. Bár akkoriban gyenge tüdeje miatt vért hányt, s orvosa eltiltotta minden megerőltetéstől, botanikus passziója legyőzött minden akadályt. Naphosszatt gyűjtögette a hasadék meredek lejtőinek hegyi flóráját.

írás közben is megmaradt a a növények, fák szerelmesének. Mennyi erdő, liget, gyümölcsös nevet ránk munkáiból! Embertársaikban csalódott, a civilizációtól megundorodott alakjai — egy Tímár Mihály, egy Capitano — rejtett szigetre vonulnak vissza a maguk félig anarchista, félig angyali utópiájának megvalósítására. Ismeretlen e parányi közösségekben a pénz, kizsákmányolás, a Senki Szigetén még a Vadászat is. Terézia mama legendás kutyája, Almira földre teperi Tímárt, mert az mit sem sejtve két szalonkát durrantott le. Legősibb arcát nyeri vissza a munka: kertészkedő földművelés lesz .. .

2.

Az AHOL A PÉNZ NEM ISTEN (1904) a költő egyik rejtett énjét mutatja meg: a pesszimistát. Capitanója meghúzza a halálharangot a nemzeti és társadalmi harcoktól megosztott és feldúlt Európa fölött. Mitikus látomás ez az emberiség hanyatlásáról, amelynek időszerűségét nagyon is megadja a közelgő világháborúnak s vele az Osztrák —Magyar Monarchia felbomlásának előérzete. Ám ez a nyomasztó sejtelem csak a kisregény egy töredékében érvényesül, egyébként a borúlátásnak inkább Jókai magánéletében kereshetjük okát. A második házasságából fakadó bonyodalmak, rokonainak, tisztelőinek értetlensége tette komorrá, szinte vigasztalanná.

A romantikusok állásfoglalása a történelmi haladás kérdésében nagyonis eltérő volt. A falu békéjét feldúló ipari forradalom nyugaton, a nemzeti függőséget súlyosbító gyarmatosító kapitalizmus keleten sok költőben és gondolkodóban múltbavágyást keltett. Különösen világosan felismerhető ez hazánkban a Bach-korszak alatt. Átmenetileg csupán, de vonzónak tűnt fel a gépeket és technikát nem ismerő ősi világ például Madách Imre meg Vajdajános munkáiban. Tanúsítja ezt a falanszterjelenet, a TÚNDER66