Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Magnetofon a tanyai iskolában (Szociográfikus jegyzetek a Bács-Kiskun megyei kísérletről)
ZÁM TIBOR VALÓ VILÁG MAGNETOFON A TANYAI ISKOLÁBAN Szociográfikus jegyzetek a Bács-Kiskun megyei kísérletről A szerző itt publikált tanulmányát a Bács-Kiskun megyei Tanács Művelődés- ügyi Osztálya 1974. szeptember 20-án bocsátotta vitafórum elé Kecskeméten, ahol — dr. Kelemen László debreceni professzor elnökletével — tanyai pedagógusok és oktatási szakemberek vettek részt. Ezért a tanulmány mellett az elnöki összefoglalót és a szerzőnek erre adott válaszát is közreadjuk. (A Szerkesztőség) „A kísérletezésből elég volt, tessék most már tanítani” — hangzik el olykor-olykor az ukáz az elismert, elterjedt „bevált” pedagógiai sémák védelmében és a kísérletező kedvű nevelőkkel szemben ... Amenyire bosszantja az igényes nevelőt, hogy jobb belátása ellenére a régi sémák rendjébe kényszerítik, annyira ingerli a pedagógiai bürokráciát a kitörési kísérlet. Sokszor indokolatlanul, de nem mindig ok nélkül, mert a kísérletezés és a kalandorság a pedagógiában sem válik el élesen egymástól, és míg a kísérletekben körvonalazódó új sémák többnyire csak ígérik a jobbat, a többet, a régiek hozzák az eredményt: ha szerényen is, de megbízhatóan és mérhetően. Megállapításunk a régi és az új harcát leegyszerűsítve jellemzi. Jelenünkben — a pedagógia krónikus válsága idején — a kísérletezés iránti tolerancia is jellemző; sok kísérlet zöld utat kap, eszmei és anyagi támogatásban részesül, ezért a régi és az új módszerek békés egymás mellett élése egy-egy iskola falai közt is megvalósulhat. Ezt azonban főleg a városi iskola példázza, ahol a szellemi erők is koncentrálódnak, ahol a követelmények az igények, az „elvárások” is magasabbak — és ahol pénz is van a felszerelések, a technikai eszközök megvásárolására. E kísérletek többnyire helyi érdekűek (minél költségesebbek, annál inkább). Kisugárzás híján csak jelzik a lehetőségeket, de nem érintik, nem gazdagítják általában a gyakorlatot: csak reprezentálnak, kápráztatnak, kiváltságokat szentesítenek, tovább differenciálják a pedagógia köznapi valóságait. Végső soron — eredményeiktől függetlenül — arisztokratikus nevelési eszményeket tükröznek. A demokratikus nevelési eszményekhez elkötelezve hivalkodásnak minősítünk minden kísérletet, módszert, ami nem terjeszthető el az iskolák sokaságában, aminek eredményei nem válhatnak közkinccsé. Viszont megkülönböztető figyelemmel fordulunk a nevelési demokrácia jegyében folyó kísérletezéshez: nevezetesen ahhoz a pedagógiai törekvéshez, amit Bács-Kiskun megye tanyai iskoláiban figyeltünk meg. A tanyai iskolák villamosítása is, a felső tagozatos osztályok körzetesítése is (tanyai kollégiumok), lényegében a nevelési demokrácia kiterjesztésének tekinthető. A tanyai lakosok utódai, függetlenül attól, hogy hol kívánnak majd élni, hátrányos helyzetüket leküzdve tovább tanulhatnak, élhetnek a művelődéshez való jogukkal. Ez a kísérlet már sínen van, és eredményei is mérhetők. A másik kísérlet — amely szintén demokratikus indíttatású, mert ott alkalmazza a technika eszközeit a tanításban, ahol legjobban szükséges — még az elején tart: módszerei képlékenyek, kialakulatlanok; eredményei nem vagy csak bizonytalanul mérhetők; előnyei is, hátrányai is vitathatók, de éppen ezért érdemes rajta gondolkozni. A kísérlet az alsó tagozatos összevont (1—4) osztályok tanítási mechanizmusát kívánja a jelenleginél hatékonyabbá tenni; és a tanítóét, akinek négy osztály van a keze 59
