Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 7-8. szám - VALÓ VILÁG - Kiskunfélegyháza 200 éve város - Hatvani Dániel: Tűnődések a parasztvárosról
aikoholizmus bűvöletében, vagy mert magukra maradva, támasz nélkül öregedtek meg, vagy egyszerűen a gyermekáldás nem az anyagi tenetősséghez méretezett — lemondtak életük jobbrafordulásárcl. Mintegy ezer olyan családot tartanak nyilván Félegyházán, amelyről kartotékot vezetnek a tanács szociális csoportján. Ebből a megközelítésből a félegyházi túlnyomó többség élniakarása, szorgalma, igyekezete nem elmarasztalást, hanem méltatást érdemei. Emellett szólnak a népesedési statisztika adatai is: 1960 és 1969 között 1220 volt a természetes szaporodás, amíg például az alig kisebb Baján mindössze 70 volt a halálozások és a születések külön- bözete. Száz házas nőre 215 élve született gyermek jut — a megye városainak átlága nem több 191-nél. De még az ebből fakadó örömünket is beárnyékolja, hogy Félegyházán — habár, oktatási intézményeinek számánál fogva „iskolavárosként” is emlegetik — a megye városai között itt a legalacsonyabb a végzettség szintje. * A város határának északnyugati részén a Petőfi Tsz területén — a kvarcos homok, a fehér tanyafalak és a fóiiaalagutak jóvoltából — háromszoros intenzitással szikrázik a fény. Ez itt a retek hazája . . . S immár nemcsak a reteké, hanem a korai uborkáé, paradicsomé, paprikáé. Mindezek ugyanazon a tenyérnyi területeken — a tanyaudvaron — teremnek meg, mint a retek. A jövedelmezőség elképesztő: egy holdra vetítve, s csak a retket számítva: 160 ezer forint. Természetesen a vele való munka, törődés is ehhez méretezett. Szezonban a családok minden tagja, az egészen apró gyermekeket és a magatehetetlen öregeket leszámítva, a retekkel, illetve a többi zöldségfélével bíbelődik. Ez a terület évente húszmillió csomag retket juttat el az ország asztalára. Több mint 500 tanya található a tsz területén. Közülük 360 egy „bokorba” települt, utcarendszer szerint, már-már faluszerú'en. Lakóik az egyéni világban is megtanulhattak kis területen — két-három holdas törpebirtokon — gazdálkodni és megélni. Ezenkívül eljártak napszámba, részaratni, csépelni — előteremtették a kenyérnek- valót és a takarmányt. A közelség, az egymásrautaltság közösségi hajlamúvá nevelte őket, élénken politizáltak, s 45 után paraszti származású vezetők kerültek ki innen a város, sőt a megye élére. Később a szövetkezeti átszervezés hajszálnyit sem sorvasztott a kertkultúrán, sőt annak újabb lendületet adott az egyéni művelésben maradt terület egy holdra zsugorodásával. Most már — a közös munkán kívül — csak erre összpontosult a termesztési kedv és tapasztalat. Az újabb lendület a 60-as évek második felében következett — tanyavillamcsítással. E programra az itt élők több mint kétmilliót áldoztak önerejükből, s a vezeték hossza ma már 50 kilométer. Villanymotoros vízkiemelés működik minden tanyán, a vízből jut nemcsak a retekre, de a fürdőszoba bojlerébe is, a szobákban a legmodernebb bútorgarniturák találhatók, autó áll az udvaron, a földek végénél, s vasárnaponként — persze nem a retek-, szezonban — bejárnak a kecskeméti színházba. A legtöbb tanyát már újjáépítették, megnagyobbították, néhol kőporozták. Az itt élők között senki sincs, aki segélyért folyamodna a szociális csoporthoz, de nem zargatják a lakáshivatalt sem. Nemcsak ők, a gyermekeik sem; a városba költöző fiatalok részére OTP-lakást vásárolnak. Közülük természetesen sokan visszatérnek a szakmunkás-képesítés megszerzése után, s épp úgy helytállnak a családi, mint az üzemi munkaszervezetben. Termelési rendszerét a szövetkezet a háztáji kertkultúra teljes figyelembevételével alakította ki, ehhez igazította az alapszabályt, s az egy napra jutó átlagkereset így is eléri a 115 32
