Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / Petőfi-különszám - Sütő József: Petőfi első szobra körül
SÜTŐ JÓZSEF Petőfi első szobra körül Kiskörösön van. A Petőfi-múzeum egy(k zugában szerényen meghúzódva, mint egy nyugalomba vonult néptanító, ki sok évi szolgálatát híven elvégezte, s jól megérdemli a pihenést. Ennek a művészi szempontból teljesen jelentéktelen szobornak, a múlt századbeli Gerenday-cég ismeretlen kőfaragója kifejezéstelen alkotásának mégis érdekes mondanivalója van számunkra. Körülötte egykor nemesen merész fellángolások, szenvedélyes harcok lobogtak, éreztetve Kiskőrös népének a nagy költőhöz való ragaszkodását, áldozni akarását, s abban való el-ellankadását is. Az ország első Petőfi-szobra érdekes körülmények között született meg. Lelkesedés hozta létre, pár egyszerű ember lelkesedése és áldozatkészsége. Még 1860-ban az abszolutizmus idején történt, hogy Kis Lajos kiskőrösi tímármester új háza felszentelésének ünnepi vacsoráján a jelenlevő kisiparos emberek, néhány parasztember és pár értelmiségi azon elszomorodva, hogy Petőfi Sándornak még nincs az országban emlékműve és annak örömére, hogy a hivatalos megállapítás a nagy versengésben a szülőváros elnevezés dicsőségét Kiskőrösnek juttatta, elhatározta, hogy a helység nagy szülöttének szobrot állítanak, A jelenlevő családok (Kis, Viczián, Leitner, Nagy, Vitaiisz, Zselló, Boros, Krnoch, Adamics, Körösi, Sáfár, Dúl, Góhér, Dimka, Szalay, Raksányi.Tepliczky, Széky, Sárkány. Blázy stb.) tagjai több mint 1000 forintot ajánlanak fel egy szerény emlékmű, egy kisebbszerű homokkőből való mellszobor felállítására. Már a következő héten Pesten járnak, és megrendelik a szobrot Kiskőrös mezőváros részére. Az evangélikus iskola előtti téren egy kis akácligetet teremtettek, s ott állították fel a szobrot talapzatra, 1861. július 31-én. A valóságnak megfelelően emeli ki Kiss Béla erről a szoborról: „Petőfi első szobrát nem a nagy közösség, nem az ország, nem a jószivű nép áldozatkészségéből állították fel, nem az adományok sűrű fillérei segítették a megvalósulás felé, hanem 20-25 férfinak, családnak áldozatkészsége hozta létre" (Kiss Béla: Petőfi-emlékek Kiskőrösön. 1956, 43). Hogy a gyűjtés miért nem lett szélesebb rétegekre kiterjedő, és hogy minden lépés szinte'titokban történt, megmagyarázza az időpont. Az önkényuralom kegyetlenül lecsapott minden hazafias megmozdulásra. A szabadságharc lelkesítőjének, hősi halált halt költőjének bármilyen kultusza lázadásnak számított volna. Minden dicséret és hála megilleti a derék kiskőrösi iparosokat, hogy bátran vállalták a nem kis kockázatot és veszélyt Petőfi iránti hódolatukban. így Kiskőröst illeti az elismerés azért, hogy az egész országban először emelt nyilvános téren szobrot a költő emlékének. Múlt az idő. 1882. október 15-én leleplezték a pesti Duna-parton Petőfi ércszobrát. Huszár Adolf szobrászművész alkotását — 21 évvel a kiskőrösiek szobra után. 1897. július 31-én pedig Segesvárott a várban állították fel a második ércből való Petőfi-szobrot (Köllő Mihály művét). A kiskőrösi szobor pedig homokkőből lévén nem tudott kellőképpen harcolni az idő múlásával, nem tudta kellőképpen állni az időjárás viszontagságait, a nyári napsütést, az esők beszívódó nedvességét, a téli hidegek omlasztó fagyát... 1897-ben a millennium utáni esztendőben már eléggé megviselt lehetett. Hozzájárult elárvulásához a szobor környékének gondozatlansága is, úgyhogy a Dékáni Árpád szerkesztésében Kiskunhalason megjelenő lap, „Halas és Kis-Kőrös" 1897. május 2-i számában már Gyurcsovec Gusztáv segédjegyző Így ír: „Midőn Petőfi szülővárosába értem, első utam annak szülőháza elé vitt... majd szemembe tűnt a felekezeti iskola előtti kertben egy, minden plasztikai formát nélkülöző valami, egy kőhalom, mely inkább Calpe és Abyla szikláira emlékeztet Gibraltáron —, s mely az idegen jövevényre Petőfi szülővárosában bizony meglehetősen komikus impressziót gyakorol. Ugyanakkor Gyurcsovec Gusztáv egy új, Petőfi szülővárosához méltó szobor felállítására hívja fel az újság hasábjain egész Pest megye lakosságát: „Úgy hiszem tehát egy Kiskőrösön felállítandó Petőfi-szobor eszméjének patriotizmusa bővebb magyarázatra nem szorul. És most jön a mi teendőnk a nemzeti ügy érdekében. — Amit egy vidéki városka önerejéből megteremteni nem képes, azt könnyűszerrel megalkotja az ország első vármegyéjének a közönsége, s különösen annak Krémje, a Kiskunság társadalma. — Én szerény anyagi javadalmazásé segédjegyző a gyűjtést 10 koronával megnyitom." Dékáni Árpád főszerkesztő, a világhírű halasi csipke eszmei megteremtője a magáévá, hetilapjáévá teszi a gondolatot, s a következő számban (1897. május 9.) nyílt levelet ír Jókai Mórhoz, kit nemcsak Petőfi, hanem Kiskőrös barátjának is éreznek a kiskőrösiek, hiszen 1880. október 17-én ő mondotta Petőfi szülőházának avatásán az ünnepi beszédet. Dékáni úgy reméli, Jókai csatlakozása a kiskőrösiek újabb megmozdulásához annak lendületet és sikert fog biztosítani: 91
