Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - PETŐFI-ÉV - Dékány Károly: Petőfi németül, hollandul és angolul
romanzen (Népi románcok) 7 vers; III. Schenkenbuch (Ajándékkönyv) 18 vers; IV. Gestalten (Alakok) 13 vers; V. Cypressenblätter (Cipruslombok...) 10 vers; VI. Liebesperlen (Szerelem gyöngyei) 11 vers; VII. Sternenlose Nächte (Csillagtalan éjszakák) 25 vers; Vili. Naturbilder (Természetképek) 18 vers; IX. Dritte Liebe Blüten 13 vers; X. Tagen des Eheglücks (A boldog házasság napjai) 21 vers; XI. Rhapsodien (Rapszódiák) 8 vers; XII. Wolken (Felhők) 37 vers; XIII. Dem Vaterlande (A hazához) 9 vers. A Petőfi-biográfia külön cím alatt foglal helyet hátul a kötetben; „Alexander Petőfi. Ein Dichterbild von Kertbeny.” (Petőfi Sándor. Költői arckép Kertbeny-től). Ez az életírás maga is megtöltene egy kis könyvet. Ebben a részben Kertbeny nemcsak Petőfi életéről és költészetéről beszél, de ösz- szehasonlítja Petőfit a világirodalom nagy költőivel. Felsorolja a környezetében élő magyar írókat, költőket, művészeket. Peszél a családi körülményeiről, színészi ambíciójáról, katonaságáról, a szabadságharcban való részvételéről, haláláról. Kertbeny nagyszerű elbeszélő tehetséggel rendelkezett; az egész tanulmány maga is széppróza, magával ragadó, nem unalmas, mégis felsorol mindent, amit az ő korában Petőfiről és a magyar irodalomról tudni lehetett. Mesél a pápai diákkorról, Orlay-Petrics Sámuelről, aki költőnek készült, amikor Petőfi színésznek, Jókai Mór meg festőnek szánta magát. Az élet azonban felcserélte a három ifjú szerepét; Petries nagyszerű festő, Jókai a legismertebb regényíró — a magyar Dumas — és Petőfi a legnagyobb magyar költő lett, írja Kertbeny. Még azt is megemlíti, hogy Petőfi néhány korai népdalát Pönögei Kis Pál néven közölte. Messze elkalandozik a 17., 18., 19. század közepéig megjelent népi irodalom bemutatásával, és úgy vezeti le Petőfit, mint a korai népi költészeteknek, nagy legendáknak a folytatóját. Nincs olyan jelentős személy a világirodalomban, akinek a neve ne fordulna elő ebben a tanulmányban. Mikor belemelegszik, hosszú oldalakon beszél a magyar jellemről (nemes nemzet volt a magyar), és végigvezeti az olvasót a magyar történelmen és irodalmon is. Megemlíti, hogy valaha kellett valami gazdag magyar népi költészetnek lenni, amely azonban csak elvegetált. Ezt a feltételezést ötven évvel később Bartók és Kodály gyűjtőmunkája az egész Világ előtt igazolta. A klasszikusok fordítása, bár már a 16. században próbálkoztak vele, csak a 18. században vált általános divattá Magyarországon. A magyar irodalmat tüzetesen feldolgozza. Egy egész kis magyar irodalomtörténelmet ad. Nagyon sokat hivatkozik Gyulai Pálra, akit állandóan idéz. Kertbeny német nyelven Petőfinek legfontosabb tolmácsolója. A tizenkilencedik században nem volt hozzá hasonló Petőfi-fordító és Petőfi-biográfus idegen nyelven. Dux után — aki Petőfit még életében fordította — közvetlen Kertbeny következik korban is; évtizedekig fordította, adta ki Petőfi verseit, írta a Petőfi-biográfiákat. 1864-ben Theodor Opitz Petőfi-fordításaihoz is Kertbeny írta az előszót. Kertbeny e kötetében a versek német nyelvű címei alatt a magyar címet is közli. A kötetben csak lírai költemények vannak. Tizenhat epikai fordítást 1866-ban adott ki külön kötetben és ugyanabban az évben 160 lírai költeményt is megjelentetett. Az 1850-ben kiadott János vitézt 1860-ban újra kiadta, de ebben a kötetben a János vitéz mellett Bolond Istók és a Tündérálom is szerepelnek. * Angliában 1861-ben adták ki először Petőfi válogatott verseinek fordításait. Eddig nyolc kiadás jelent meg, a legutolsó 1948-ban. Nekem a második kiadást sikerült megszereznem, ezt szeretném röviden bemutatni. A kötet címe: Translations from Alexander Petőfi, the magyar poet. By Sir John Bowring, correspondent of the Hungarian Academy. London: Trübner & Co. 1866. (Fordítások Petőfi Sándor magyar költőtől. Sir John Bowring, a Magyar Akadémia levelező tagja által. London: Trübner és társa, 1866.) A kötet Vili+239 oldal terjedelemben jelent meg. A könyv közvetlen a címlap után a tartalomjegyzékkel kezdődik, amit Bowring 11 oldalas, Petőfit tárgyaló tanulmánya és „Petőfi” című verse követ, majd két oldalon egy „Bevezető” vers, amit valószínűleg szintén Bowring írt, bár nincs aláírva. Ebben az angol kötetben 75 vers fordítása található, köztük a Bolond Istók teljes egészében (angolban csak 176 versszak) és a János vitézből mind a huszonhét szakasz lényegbeli mondanivalója. A Bolond Istók és János vitéz egy-egy rövid bevezetővel kezdődik. Az angol címek alatt — mint Kertbenynél a német fordításban —a magyar címek is ott vannak, ám ezek a magyar címek 34 esetben pontosak. 10 esetben könnyű rátalálni az eredeti versre, a többinél nagyon kell ismerni Petőfi költészetét, hogy a kezdő sorok alapján rá tudjunk bukkanj a közölt versre. De ez természetes, hiszen Petőfi verseinek 144
