Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 5. szám - HAZAI TÜKÖR - Hegyi Imre: Ki a szegény, ki a gazdag?

— Azt mondják, ad a divatra, a megjelenésre. Sokba kerül ez?

— Nem olcsó dolog öltözködni ... de én úgy gondolom, hogy okos beosztással és normális anyagi gazdálkodással erre is telik.

— Vannak-e anyagi természetű célok, amikre most „ráhajt”?

— Ezt a színvonalat tartani.

*

(Lumpenproletárok. Leírhatatlan nyomorúságos környezet; egy szál villany- körte. Kosz, piszok, bűz.)

— Itt élnek tehát...

(Borízű férfi hang:)

— Most akkor beszélj ... ne szégyeld magadat, mutasd meg nekik, hogy mi van itten.

(Borízű női hang:)

— Három fekhely, egy háromajtós szekrény, ez a szoba. Kész.

— Hányán vannak?

— Tizen vagyunk bejelentve, hatan élünk itt. Négy apró gyerekkel, kettő iskolás, kettő óvodáskorú.

— Ez amolyan sufni.

— Hát. . . szükséglakás, még annál is rosszabb.

(A távolból:)

— Az istállók jobban néznek ki.

— Mennyiből élnek?

— Férjemnek 1800 az alapfizetése a nyáron, télen megkeresi a hatezret. Poloskás az egész ház, a tanács, a gyámhatóság elintézte volna az ingyenes poloskairtást a házban, egy lakó nem írta alá, tehát nem adták meg.

— Szóval itt a tárgyak maguktól mozognak. Azt mondják, hogy maga egy kicsit megtoldja még ezt a fizetést.

— Hát. . . vasat guberálok a csepeli meddőbányában ... a téglagyári tóban . . .

— Miből áll ez a guberáló munka?

— Mi? Hát ötemelet magas homokdombon mászkálok egész nap . . .

— És ezzel a munkával mennyit keres?

— Hát . . . ezt nem mondom meg. (Nevetés.)

— Nyugodtan megmondhatja, mert...

— (Közbeszólva:) ... Ez személyi titok . . .

— Mert szóba se került az, hogy hívják.

— Na jó, hát mindegy, én nem szégyellem; én Süki Ferencné vagyok; ha úgy jön ki a lépés, van úgy, hogy havonta ötezret. . .

— Várjon egy pillanatra, hadd gondolkozzam . . . Azt mondja, hogy a férje hatezret is megkeres . . .

— Csak télen ...

— Csak télen. Maga is néha kifut ötezerig. Hát azért egy éves átlagban számítva egész tisztességes pénz jön ki . . .

— De havi ötezret megeszünk!

— Azt hogyan csinálják?

— Szeretünk enni.

— Ugye, nem haragszik meg az őszinteségért, azt mondják, hogy Sükiék az italt sem vetik meg.

— Persze, hogy nem, hát mért. . . veszünk egy üveg tokaji aszút például, harminc- egy forint, viszont ha olcsóbb bort veszek, attól egy-kettőre fejreállok ... Na, ez az igazság.

60