Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Varga Vera - Berkovits György - Fóti Péter: Szabolcsi tetők
VARGA VERA—BERKOVITS GYÖRGY—FÓTI PÉTER Szabolcsi tetők Hogyan sikerült? Tények Egy nappal a szamosközi újjáépítés első határideje után a következőket rögzíthettük: 20 lakással többet adtak át és a kitűzött határidőnél négy nappal előbb. 5549 lakást kell újjáépíteni. November 10-ig 4150 átadását tervezték annyira, hogy legalább egy szoba, konyha beköltözhető legyen. A lakások 80 százalékánál nemcsak egy szoba-konyhát tettek lakhatóvá, hanem a tervben szereplő lakások 11 százaléka teljesen elkészült, 32 százalékánál csupán a külső vakolás maradt el, 37 százalékánál is használható az egész lakás, bár a belső festést és padlózást még nem minden helyiségben fejezték be. A minőség jobb az új átlagos falusi lakásokénál. Eleinte megtörtént, hogy rosszabb épületeket akartak átadni, de ezt erélyesen visszautasították, a hibákat gyorsan kijavították. Késedelem nélkül, automatikusan, november 10-re a javításokkal is elkészültek. Az építőanyagok minőségi különbségei a kész lakásoknál nem bukkantak elő, ha mégis, a mindenhol megfelelő mennyiségben felhasznált kötőanyagok miatt — eltűntek. Nem járhatott rosszabbul senki. Kiszámítottuk, hogy naponta 28 lakást tettek beköltözhetővé. Ennyi lakást ilyen rövid idő alatt felépíteni csak összefogással, lelkiismeretes emberekkel és gyors vezetői döntésekkel lehetett. Jelleg Senki sem vállalkozhat arra, hogy felmérje: mennyibe kerül ez az építkezés valójában. Felesleges lett volna komolyabb műszaki és gazdasági számításokat végezni — mondta Tóth Kálmán, az újjáépítés miniszteri biztosa —, mert az ilyen jellegű mutatókra csak normális körülmények között alapozhatunk. A Szamosközben azonban ,,hadiállapot”van, az emberek érdeke azt kívánja, hogy a „hadiállapotot” megszüntessük. Hogy újra józan, „békés” számításokkal építhessünk, előszóra „hadiállapothoz” kell alkalmazkodni. Erre az újjáépítésre mindenki ráfizet, mégis mindenki akarja, hogy eredményes legyen. Humánumból. A gazdasági érdektelenséget az emberiesség ellensúlyozhatja. Az ember egyéni érdeke, megpróbáltatások esetén mindig fölébe kerekedik a gazdasági ésszerűségnek, természetesen, amennyire a társadalmi rendszer saját törvényei alapján erre lehetőséget ad. Árvízi újjáépítésünk, szocialista viszonyok között ízelítőt adott a forradalmi változások gyors ritmusából, amely az emberért ilyen. A vezetés döntései merészek és gyorsak voltak: a telefonon tudomásukra jutott problémákról még azonnal, ugyanazon telefonbeszélgetés alatt határoztak, vagy néhány órán belül telexen válaszoltak. Azelőtt ez heteket vagy hónapokat vett volna igénybe. A megszűnő utcák, falvak lakóiról, az áttelepítésekről azonnal döntöttek, és végrehajtották. A „halálra ítélt” négy falu téeszeit a befogadó község, Méhtelek közös gazdaságával egyesítették, ütőképes 4000 holdas szövetkezetté. Az építőanyagok biztosítása, a szállítás meggyorsítása, a tervek elkészítése, a segélyek felajánlása és kiosztása, a hitelek elintézése, a határidő megtartása embereket kívánt. Ez az időszak megmutatta, hogy frázisokká csépelt fogalmak — öntudat, lelkesedés, áldozatvállalás —, amelyeknek a békés építőmunkában már alig van hitelük, most újból tartalmat kaptak. A jelszavak újból polgárjogot nyertek. A megyei pártbizottság jelmondatai — „egy tsz-szövetség egy tsz-t segítsen”, „egy megye, egy falu” — szóról-szóra anyagi erővé váltak. A humánus tényezőket tápláló belső energiaforrások azonban nem végtelenek, kimerülnek. Az egyes gazdasági egységek ráfizetnek az újjáépítésre, de alkalmazottaik, munkásaik nem fizethetnek rá. A tragédiákra nem fizethetnek rá azok, akik hősként viselkedtek. Példa 15—20 százalékos veszteséggel dolgozott a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat. A lakások nem jöttek ki azokból az összegekből, amelyekért építhettek; a saját maguk fuvarozta építőanyagok szállítási költségeit úgy számolták el nekik, mintha egységesen 10 kilométerről hozták volna, akkor is, ha 100-ról, 200-ról. 40
