Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 5. szám - ÉLŐ MÚLT - Pomogáts Béla: Tamási Áron népi színpada

Ez a színjáték azt a küzdelmet mutatja be, amit a falu folytat az úri politika gonosz praktikáival. Egy hegyek közé dugott székely faluba pénzes vendég érkezik: Jeromos, aki a harmincas évek romániai vagy magyarországi pártpolitikájában szokásos „lélek- vásárlással” foglalkozik. Mozgalmat akar szervezni, hogy azután a parasztok tömegét vagy szavazatát annak a pártnak adja el, amelyik a legtöbbet fizet. A szegények valóban rászorulnak arra, hogy vezesse őket valaki. Helyzetük nyomorúságos, egyformán sújtja őket a mostoha természet, a falusi vezető réteg ravasz harácsolása és a növekvő állami adó. Vezetőjük azonban csak olyan lehet, aki közülük való, aki ismeri gondjaikat és kívánságaikat. Ez a vezető Bajna Gábor, akinek alakjában Tamási — a népi mozgalom íróira jellemző romantikával — azt a tanult embert kelti életre, aki küldetésből visszamegy a nép közé. A darabnak azonban nem ez az alak az ereje, hanem az a tisztesség és józanság, amivel a székelyek ellenállnak Jeromos kétszínű terveinek. Tamási az ő szavaikkal fogalmazza meg az igaz népi politika princípiumát: ,,a nép vezetésének dolgában nem a szó és a fecsegés után ítélünk, hanem az élet és a cselekedet szerint.” A nép ugyanis nem taktikai játékot akar, hanem életet és megmaradást. „Nem vagyunk mi koldúsok — mondja Gábor, midőn leleplezi Jeromos csábításait —, akiknek alamizsnát kell adni! Amivel csak holnapig lehet élni! Nekünk több kell, mert nem holnapig akarunk élni, hanem fiainkban és unokáinkban hosszú századokon keresztül.” Ez az utóbbi mondat Tamási drámájának végső üzenete.

S ezt az üzenetet hirdeti többi darabja is: játékosan, költészettel mutatja fel a közönség előtt a székely nép igazságait, mondja ki vágyait: az életet és a megmaradást.

43