Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 3. szám - ÉLŐ MÚLT - Mezősi Károly: Petőfi Dunavecsén (II.)
István öccse, aki ekkor már szintén verselt, sokkal jócanabbul ítélte meg bátyja helyzetét, kilátásait. Talpraesetten válaszolt bátyja ígéretére: ígérsz nekem paripákat, Még pedig párjával, Legyenek bármily drágák, Nem gondolsz árával. Attól tartok, hogyha majd Gazdagságod várom, A vásárra holtomig Gyalog kell sétálnom.96 Petőfi István ezt a Sándor bátyámhoz c. versét 1844-ben írta Kunszentmiklóson. Székálló öccsét itt Petőfi is meglátogatta. Bizonysága ennek az 1844 nyarán itt írt Pusztán születtem.... c. népdala és Megy a juhász a szamáron.... c. „néprománca”, ahogy Petőfi is nevezte. A Dunavecsén írt versek egy részét már Petőfi is 1844. évi nyomtatott verskiadványában a külön csoportokba foglalt népdalok közt adta ki. Ezek: Álmodom-e?, A faluban utca- hoszat...., Az én torkom álló malom...., Te szívemnek szép gyönyörűsége ........ Meredek a pincegádor.... Mintegy negyven verse itt már népdal, néprománc. A Pesti Divatlap is azt emelte ki segédszerkesztője verseskötetéről, hogy a verseket „nemes költői egyszerűség”, „a nép tősgyökeres magyarságé nyelve”, eredetiség és lírai gazdagság jellemzi, s hogy „Petőfi most már a szépet és jót méltányolni tudó honleányok és fiák előtt közkedveltségben áll.”97 Dunavecse népe megszerette a köztük élt költőt, éppen verseinek hozzá közelálló érzésvilága miatt. Erre vonatkozólag Petőfi életéből is már figyelemreméltó adataink vannak. Az egyik ilyen adat csak emlékezés arról, hogy a költő Dunavecséről kedves emléket, ajándékot vitt magával. Szűcs János volt dunavecsei rektor, a költő itteni baráti körének egyik tagja közölte levelében Jókai Mórral, hogy több dunavecsei „lányka” összebeszélt a költő megajándékozására. Az ajándékot, egy hímzett galléré inget azzal a kéréssel adták át neki, hogy fogadja szívesen „azon sok örömért, melyet szerzett nekik gyönyörű versei által. — A kis áldozatot — versei dalolása közben — magunk is termeltük, fontuk, varrtuk a Duna partján, ennek vizéből magunk fehérítettük ... — Petőfi igen szívesen vette a megtiszteltetést. . . Különösen gyönyörködött az ajándék ing gallérjában, hogy jó szabásé, jól áll a nyakához. ..”98 Petőfi , a szülei és Dunavecse bensőséges kapcsolatának van egy nagyszerű dokumentuma is. Különös módon ez eddig elkerülte az összes életrajzok figyelmét. Pedig az a fontos mozzanat domborodik ki belőle, hogy milyen szeretettel és megbecsüléssel fogadták Dunavecsén, már Petőfi életében, a nép költőjének alkotásait, dalait. A Pesti Divatlap 1844. december 15-i számában jelent meg a Dunavecséről beküldött alábbi híradás: „Nincs kör kis városunkban, hogy Petőfiről ne emlékeznénk, mint különösen tisztelt hazánkfiáról, (mire valóban büszkék is lehetünk, hogy az anya, ki Petőfi bölcsőjét ringatá, körünkben van); versei gyűjteményét tapsok közt fogadtuk, s mint igen jelest, nagy becsben tartjuk, dalolva népdalait még a fonóházakban is." Ehhez a lap szerkesztője a következő megjegyzést fűzte: „Az ily eleven hatás legszebb jutalma a költőnek.”99 A beküldött levél az irodalmi lap segédszerkesztőjének bizonyára nagyobb örömet szerzett, mint a verseiről megjelent első kedvező kritika. Életrajzi vonatkozásban ez a híradás azért fontos, mert látjuk belőle, hogy a költő családja az 1844. év végén még Dunavecsén lakott. Jegyzetek: 43. Dienes András szerint „1841. április 11-én hazaérkezik Dunavecsére”. A legendák Petőfije 118.1. — Az ennyire pontosságra törekvő következtetés nem lehet helytálló. Dienes természetesen abban a felfogásban tette ápr. 11-re a hazaérkezés napját hogy Petőfi először nem Pesten, hanem Dunavecsén kereste fel szüleit. 44. A vers főbb gondolatai az unalomról: S aki a dologtól, Szállj, oh szállj el tőlünk Könyvtől idegen: Túl a tengeren: Az mind éldegélhet Nyűg elég marad még Vaskos kebleden. E jó nemzeten. 45. Havas Adolf: Petőfi Sándor összes költeményei III. köt., PÖM III. köt. 46. Az Aradon lakó Neumann Károly ny. ev. lelkész a versek kéziratának beküldésével egyidejűleg közölte: „Petőfi — ha 44
