Folia Historica 30. (Budapest, 2015)

II. KÖZLEMÉNYEK - Patay Pál: Harangok mentése a múzeumba ágyúvá válásuk elől

ellenére - gondos utánjárással megállapították, miszerint az a valóságban Tergenyéről (Hont vm, ma Trhyna, Szlovákia) származik, mindössze „6 kg súllyal bír és egy ottani lakos által térítés nélkül ajándékként adatott". Majd folytatják: „Tekintettel ezen tényál- ladékra a Cs. és kir. katonai parancsnokság ezen harangot minden térítés nélkül átadja a nemzeti múzeumnak és egyben utasítja az érsekújvári vasúti állomásparancsnokságot, hogy ezen átirat felmutatása és a nemzeti múzeum elismervénye ellenében a nevezett harangot a nemzeti múzeum igazolt megbízottjának kiszolgáltana."

A harang valamilyen oknál fogva különösebben érdekelhette Forstert, aki január 31-én azzal a kérdéssel fordult Varjúhoz, átveszi-e azt, „ellenkező esetben ugyanis bizottságunk venné át". A válasz (febr. 12.): „mihelyt alkalom nyűik reá a tergenyei harangot átveszem".'"

Az átvételre azonban sokáig nem nyűt alkalom, mert a pozsonyi Katonai Parancsnokság április 28-án ráírt az Erem- és Régiségtárra, hogy: „Mivel a f. hó 25.-én kelt vasúti parancsnokság jelentése szerint a harang még jelenleg is a gyűjtőhelyen van - úgy jó volna, ha t. ez a harangot, ha még számot tart reá, haladék nélkül elszállítatná, mivel másként a harangról 8 nap elteltével, más intézkedés fog történni."9 10 11 12 13 14

Erre már sürgöny ment Érsekújvárra a „Cs. és kir. fémgyűjtő telep"-nek címezve: „A pozsonyi parancsnoksággal folytatott levelezésünk értelmében osztályunk megbízottja a tergenyei harang átvételére ma utazik." A napját nem tudjuk, de május 5. lehetett az, ugyanis az iratok között van egy e napra keltezett átvételi elismervény (vagy másolat) az Érem- és Régiségtár igazgatója helyett Wollanka József aláírásával.

A tergenyei harang ügye ezzel mégsem zárult le. Varjú valamilyen oknál fogva úgy ítélte meg, hogy nem jelentős megőrzendő műtárgy. Értesülve erről, Forster május 22-én, arra való hivatkozással, hogy a harangra a „Múzeumnak szüksége nincs", kérte annak átadását. Egy hétre rá azonban úgy módosította, hogy a címére, Nyitrakorosra (Nyitra vm., ma Krusovce, Szlovákia) küldjék el. Június 1-én Varjú intézkedett is erről.

Csepelen, Nagytétényben és Pesten, a Gyáli úti Tüzérségi anyagraktárban a harangok felülvizsgálata végre-valahára mégis megtörtént. (Csepelen május 18-án.) Varjúnak a június hó 30-án kelt, a VKM-nak írt jelentése ugyanis beszámolt arról, hogy a bizottság a három helyen „összesen 16 egész harangot és egy harangtöredéket jelölt ki mint olyanokat, amelyek különös régészeti vagy műtörténeti értékük miatt a beolvasztás alól mente- sítendők".'4 Erről 3 jegyzőkönyv is készült, amely egy későbbi másolatban maradt fenn. Ebben a kiválasztott harangok a következőképpen vannak leírva:

1. Nagy harang, koronája letörve, felül két soros felirat, alatta koszorúban kettős bányászkalapács és 1619. évszám, továbbá négyszögű keretben Paulus Mottho név és alatta medaillon női alakkal.

2. Kisebb harang korona nélkül, GER+TETRA+GRA+MATON felirattal és 1556. évszámmal.

9 Bizonyára elírás, az eredeti szövegben a „kiszolgáltassa" helyett.

10 Rln 42/917.

11 Rln 33/917.

12 Rln 33/917.

13 Rln 130/917.

14 Rln 294/918.

141