Folia historica 15

Körmöczi Katalin: Horvát Boldizsár íróasztala és az osztrák—magyar kiegyezés (Történeti — múzeológiai adalékok a kiegyezési törvények megalkotásához)

működő abszolutista Schmerling-provizórium idején Deák szavai adták a programot: „Ha tűrni kell tűrni fog a nemzet.. ."

8 A belpolitikában a liberális erők támadásai és térnyerése, a külpolitikában a porosz-osztrák háború kirobbanása, és az osztrákok veresége Königgratznél az osztrák-magyar kiegyezés irányába fordította Ausztriát. Magyarországon is a kiegyezés sürgetői kerültek előtérbe, immár azonos platformon állva, mivel saját vezető szerepüket az osztrák hatalom oldalán biztosítottabbnak látták, mint a nemzetiségek mellett elérhetőnek. Az 1865-ös országgyűlésre a Deák párt szinte kész kiegyezési programmal ült össze; az 1848-as törvények elfogadása, a felelős magyar minisztérium felállítása esetére hajlandó a közös ügyek elismerésére és Ferenc József megkoronázására.

9 Az 1865—68-as országgyűlés első hónapjaiban felirati és leirati vita folyt a király és az országgyűlés között, majd Deák Ferenc indítványa nyomán a képviselőház egy 67 tagból álló bizottságot küldött ki a közösügyi javaslat kidolgozására. A 67-es bizottság tagjai között, Deák Ferenc, Andrássy Gyula, Ghiczy Gyula, Jókai Mór, Bónis Samu, Nyáry Pál, Eötvös József, Klauzál Gábor, Trefort Ágoston, Podmaniczky Frigyes, Horvát Boldizsár, Lónyay Menyhért, Csengery Antal, Gorove István, Kemény Zsigmond, Apponyi György, Bittó István és Bartal György. A 67-es bizottság határozatainak megfogalmazásával a 15-ös albizottságot bízták meg, köztük Deák, Andrássy, Csengery, Horvát Boldizsár.

1

0 A 67-es bizottság és a 15-ös albizottság munkálatainak elvi alapját a Deák Ferenc „Húsvéti cikke" nyomán kidolgozott ún. „májusi program" képezte. Az országgyűlés tevékenységét 1866. június 26. és november 19-e között a császár felfüggesztette a porosz-osztrák háború miatt. A július 3-án bekövetkezett königgrätzi vereséggel a Habsburg birodalom kiszorult a Német Szövetségből, a nagynémet eszme kudarcot vallott, keleti, magyarországi irányba kellett birodalmát megerősítenie. Időleges érdekeltségből Bismarck támogatta a Klapka-féle magyar légió Magyarországot felszabadító tervét, de győzelme után már érdektelenné vált számára a magyar ügy. így a königgrätzi csatavesztés kettős okból is a kiegyezés irányába hatott: a Habsburg-háznak szüksége lett Magyarországra, a magyaroknak az újabb politikai kudarc után a Habsburg birodalomra. A Königgrätz utáni helyzetet a magyar belpolitikai tényezők eltérő módon ítélték meg. Kossuth és hazai követői az 1849-es Függetlenségi Nyilatkozat elvein állva a teljeskörű állami önrendelkezés követelményével a kiegyezés lehetetlenségét hangsúlyozták. Tisza Kálmán és csoportja a 15-ös al82