Folia historica 15
Körmöczi Katalin: Horvát Boldizsár íróasztala és az osztrák—magyar kiegyezés (Történeti — múzeológiai adalékok a kiegyezési törvények megalkotásához)
bizottság követeléseinél tovább akart lépni, — quasi egy „jobb kiegyezés" lehetőségét látták Königgrätz után. 1866 augusztusában megkezdődtek a tárgyalások Bécs és Pest között. A magyar küldöttséget Andrássy Gyula vezette; Lónyay és Sennyey mellett Majláth kancellár is jelen volt a Belcredivel és Hübnerrel folytatott tárgyalásokon. A magyar fél kormányalakítási feltételeit a következőkben foglalta össze: élvezze a fejedelem határozott bizalmát, a Lajtán túli politika is legyen alkotmányos, minisztériuma a mi belügyeinkbe ne avatkozzék, de a közös ügyek tekintetében a magyarral közös elveket valljon. 1 1 A Deákkal állandó levél- és üzenetváltás révén kapcsolatban álló államférfiak 1866 végén és 1867 elején hozták tető alá az osztrák—magyar kiegyezés közös ügyekre vonatkozó megállapodásait a 15-ös és 67-es bizottságok javaslatainak módosításaival, a császárnak tett engedményekkel, — az abszolutisztikus jellegű felségjogok biztosításával, — és azoknak az országgyűlés által való elfogadtatásával. Az 1866 nyarán megkezdett bécsi közös kiegyezési tárgyalásokon Deák Ferenc nem vett részt. A königgrätzi csatavesztés után magához kérette a császár, ekkor is mindössze négy órát töltött a császárvárosban, s Pusztaszentlászlóra utazott. Az augusztusi közös értekezletek idején is jól szervezett „futárszolgálatra" volt szüksége a Bécsben tárgyaló küldöttségnek, hogy biztosítsa a kapcsolatot a pártvezér Deákkal. Többek között Horvát BoWizsár is mint a 15-ös albizottság tagja, de valószínűen mint szakértő is Bécsben tartózkodott Andrássyékkal. A tárgyalások menetéről augusztus végén hazautazva Horvát számolt be Deáknak, s leveleket és üzeneteket közvetített. Lónyay Menyhért így zárta Horvát Boldizsár által küldött beszámoló levelét: „Küldj, kérlek, Boldizsár által pár sort, vagy üzenj, hogy ismerjük nézeteidet. Gyula (Andrássy) szándékozik látogatásodra lenni; bár én is tehetném." 12 A bécsi tárgyalásokon az osztrák fél a 15-ös albizottság munkálatainak korrigálását kérte több ponton, természetesen a 48-as törvények, nemzeti önrendelkezésünk mértékének módosításával, főként a császári hatalom korlátlanabb biztosítására. Az adott helyzetben a közös értekezlet vegyes összetételű volt; miután a császár megbízásából, tehát hivatalból Belcredi, Hübner, Majláth és Sennyey tárgyaltak a magyar országgyűlés két tagjával; Andrássy val és Lónyay val, akik viszont nem töltöttek még be olyan pozíciót, amely tárgyalásaikat a magánvélemény kifejtésén túli vonzattal is felruházná. A cél tehát az volt, hogy a császár fogadjon el egy magyar kormányt, amely e hivatali és alkotmányos pozícióból már érdemben tárgyalhat a leendő közös ügyekről. Az osztrák fél érdeke és álláspontja szerint a sorrend a fordított 83
