Folia historica 14

Körmöczi Katalin: Lakáspolitikai törekvések a fővárosban a két világháború között

Az állami kormányzati szervek közvetlen beavatkozása elkerülhetetlen és szükséges több esetben is a Horthy-korszak negyedszázados időszaka alatt. Szabályozó, vagy aktív és konkrét építési akcióit azonban csaknem minden esetben a már végsőkig kiélezett helyzetekben indítja meg a kormány, a már társadalmilag és politikailag is fenyegető szituációkat feloldandó. Az állami tevékenység folyamatosságának hiánya minden bizonnyal egy jelentős tényezője annak, hogy Budapest lakáshelyzete megoldatlan maradt. Az állami kislakásépítési akciók többnyire kampányszerűek és nemegyszer befejezetlenek voltak. Az első világháború előtt 1908-ban és 1918-ban volt jelentősebb állami lakásépítkezés a fővárosban. Az előzőnek egy ma is lakható, sőt műemléki jelleggel bíró lakótelep „Wekrerle" lett az eredménye, de jóval az első világháború után 1927-ben fejeződött be felépítése. Az 1918-as akció a szó szoros értelmében kudarcba fulladt, ugyanis az e célra létrehozott Országos Lakásépítési Miniszteri Bizottság és az Országos Lakásépítési Tanács nagyszabású, Budapesten 10.000 lakás felépítését magába foglaló tervéből csupán 72 lakás épült fel. A háborút követő időszak elején az állam megintcsak tűzoltó akcióra vállalkozott, a szükséglakótelepek létrehozásával. A hajléktalan és a vagonlakó menekültek számára mintegy 2000 szükséglakást alakítottak ki a katonai ideiglenes jellegű kórházak, fogolytáborok épületeiben. így hozta létre a nevezetes és emlékezetes állami szükséglakótelepeket, Mária-Valéria, Éhmann, Auguszta, Gubacsi úti, Lenke úti és az Újpesti vonatszertári barakktelepeket, továbbá 500 szükséglakással Pestszentlőrincen a Lipták-féle lőszergyári telepet. Az ideiglenes jellegű, de a 20-as évek elején még annak is szánt telepek a korszak végéig fennálltak, a végletekig fokozódott nyomortelepi jellegük, de felszámolásukra nem került sor. Az áham saját kezeléséből 1937-ben a fővárosnak adta át, de csak részleges felszámolásukra illetve részleges átalakításukra került sor. Az állam 192324-es esztendőkben telepszerű kislakásos építkezéseket folytatott még a X. kerületi Juranics és Pongrácz úti állami lakótelepeken. Az ekkor felépített illetve átalakított lakásokkal újabb 2000 lakást létesített az állam a hajléktalanok részére. A Zita barakkórház átalakításával 70 barakképületben 381 szükséglakás kiépítését végezte még az állam 1925-ben. Az állami lakótelepszerű építkezés ezzel akkor meg is szakadt, ugyanis bármennyire olcsó és ideiglenes jellegű épületeket emeltek is, a közművesítetlen területeken kialakított telepek költségeit a közművek kiépítése lényegesen megemelte. A továbbiakban tehát az állami lakásépítkezések a főváros közművesített területein egy-egy bárház, esetleg bérházcsoport kiépítésére szorítkozott. Ezeknek szakmai színvonala, és építési kivitele, komfortfokozata és szobaszáma jelentősen 80