Folia historica 2

Szakács Margit: Vidacs János politikai pályafutása 1867—1873.

az emigrációból hazatértek vették át: előbb rövid időre Simonyi Ernő, majd őt követte Szilágyi Virgil és Irányi Dániel. Ezzel meg­indult az a folyamat, amely végül is a mérsékeltebb irányzat felül­kerekedéséhez vezetett a párton belül s ez a párt programjává a perszonáluniós alapelvet tette. A Madarász-csoport, amelyhez Vidacs is tartozott, bár elfogadta a Kossuth által támogatott elvet, egyre inkább háttérbe szorult a békés parlamenti utat választó Irányi­val szemben. Vidacs a balközéppel szemben elég merev álláspontot kép­viselt, amint ez kiderül Ihásznak, 1868 elején írott leveléből. „Arról van szó — írja —, hogy egész pártunkat beolvasszák a balközépbe" s ez ellen több okból tiltakozik: mert azok részt vesznek a delegáció­ban, mert Kossuth nevével agitálnak, de programjukban egy szóval sem említik 48-at és nem is akarják azt, s hogy Görgey rehabilitá­lásához segédkezet nyújtanak. Következésképpen „ily párttal mi nem szövetkezhetünk, ha mindjárt köztudomású dolog is, hogy e pártban nagyon sok jó ember van, de ezek kedvéért az elvet meg nem tagad­hatjuk."® Vidacsnak ez a megállapítása jól érzékelteti a Tisza-féle mérsékelt ellenzék és a 48-asok baloldala között levő távolságot. A balközépnek csak kis része volt szolidáris a szélsőballal. Ezek között kiemelném Jókai Mórt, aki szoros kapcsolatban volt Vidaccsal is, de inkább baráti mint elvi alapon. A 69-es választások eredménye lényeges változást nem ho­zott a parlamenti erőviszonyokban, bár az ellenzék némileg meg­növelte a szavazatainak számát. Nagy sikert aratott a fővárosban: az öt választókerület közül háromban ellenzéki képviselőt választottak, Vidacsot a szélsőbal, Gsemátonyt és Jókait a balközép részéről. Vidacsot a saját kerületében, a Ferencvárosban jelölték Török Pál ellenében, akivel szemben 115 szavazattöbbséggel került ki győzte­sen/' 7 Vidacs győzelme az ellenzéki szellem erősségét mutatja a Fe­rencvárosban, egyben személyének népszerűségét is, amelyhez bizo­nyára hozzájárult saját közéleti tevékenysége mellett Vidacsék isme­retségi köre, üzleti s baráti kapcsolatai, a család ekkor már közel két évtizede a kerület lakója. A Ferencváros választópolgárainak száma az 1869-es válasz­tásoknál mindössze 1033 volt. Ennek 90%-a élt szavazati jogával, ebből 522-t kapott az ellenzék és 407-et a kormánypárti jelölt. A vá­lasztások az 1848. V. tc. alapján történtek, 20 éves korhatárhoz volt kötve és az alábbi vagyoni és kulturális cenzus volt érvényben: 1. valamely városban 300 ezüst forint értékű ház- vagy földtulajdon, 2. aki mint önálló kézműves, gyáros vagy kereskedő saját műhellyel vagy teleppel rendelkezik és legalább egy segédet foglalkoztat, 3. a fentiekbe nem eső saját földbirtokból vagy tőkéből eredő 100 94

Next

/
Oldalképek
Tartalom