Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/1-12. Budapest, 1956)
erősítette. Az irodalmi adatok tanúsága szerint ez a faj Észak-Amerikában nagy területen él,Kanadától a Mexikói öbölig. Ákreája lényegében azonos egy a közelmúltban behurcolt rokon fajnak, a Hy phantrla cunea Drury-nak az éreájávai. Nem tarthatom tiszta véletlennek, hogy a két faj először konstatált hazai lelőhelye azonos, t.i. a Budapesthez tartozó egykori Csepel község kornyéke. Ezek szerint indokolt az a feltevés, hogy a két faj idejutása között is van kapcsolat.Kézenfekvőnek tartom, hogy azonos módon, a szabad kikötőn at való behurcolás révén kerültek hazánkba ezek az idegen világrészből szárma-' zó állatok, sőt az sem látszik kizártnak,hogy egy időben került hozzánk mindkettő. A Virginie a régebbi keletű betelepedése mellett szól az a körülmény is, hogy már két Ízben találkoztam hazai fürkészek által fertőzött állattal. Ezek közül az egyik darázs volt, a Pimpla instigator P., a másik pedig légy, a Tachina larvarum L. Tudvalevő tény, hogy a betelepült hernyókat az őshonos fürkészek csak fokozatosan támadják meg. Az őshaza és a betelepülés körülményeinek az azonossága mellett azonban egy igen fontos különbséget állapítottam meg a két faj között. A H. cunea vagilis faj, amelyet a szél is tovasodor és igy megtelepülése után néhány év alatt ellepte az országot és a határainkat is átlépte. Ezzel szemben a D. virginica nem mozgékony, ragaszkodik a tenyóazőhelyéhez , legalább is az eddigi alapos kutatások Csepel, közvetlen környékétől távolabbra még nem tudták kimutatni az előfordulását . Egy ránk nézve még fontosabb eltéréat is leszögezhetünk az eddigi megfigyelések alapján. Bér a virginlca sem válogat a táplálékban, eddig semmiféle kértételben nem volt elmarasztalható, ezzel szemben a cunea rettegett kártevő,amelynek az irtáaa sok gondot okoz és nagy költséggel jár. Remélhetőleg a virglnica a jövőben sem fog a kártevők nyilvántartásába kerülni.
