Folia archeologica 11.

Mihalik Sándor: Küzdelem a körmöcbányai kőedénygyártásért

KÜZDELEM A KÖRMÖCBÁNYÁI KÖEDÉNYGYÁRTÁSÉRT A körmöcbányai kőedényipart az alkalmas agyag és gyártási anyagok közeli és olcsó beszerezhetőségén kívül főleg az az iparosítási vágy hozta létre, amely a hanyatló körmöci bányaipar miatt elvándorló munkaerők további szétszóródását és a gazdasági életben mutatkozó káros kieséseket próbálta valamiképpen gátolni és pótolni. Egészséges ösztönzője volt a polgárság bizonyos mérvű gazdagodása, életkedvének és igényeinek növekedése is. Midőn 1815-ben a kőedénygyár létesítését elhatározták, ezzel tulajdonképpen a városi közösség színe-javának, nagy népességű együttesének vágyát és közös ügyét testesítették valósággá. Noha a gyártási anyagok váratlan hiányai miatt sok reménység hiúsult meg, még így is a gyár oly számontartott értéke maradt a kerámiai iparnak, hogy amikor 1838-ban tűzvész pusztította s gyártásvezetőjük is belehalt „a serény munkálkodásba" — esetleges megszűnése, illetőleg kiesése a gyárak sorából erősen bénította volna az akkor már jelentékenyre fejlődött kőedényiparunkat. Az eladásra bocsátott gyár látszólag már Gräfl Ferenc pesti kereskedő és a murányi kőedénygyár árendásának birtokába jutott, amikor is a szűkmarkú Grafit megúnva, Körmöcbánya város tanácsa az Iglóról jelentkező Trangous József ügyvédnek, az iglói kőedénygyár egyik tulajdonosának adta el a gyárat.

1 A körmöci kőedénygyár tulajdonosa Gräfl helyett ilykép — szinte váratlanul — Trangous József lett. Gräfl nagy hasznot húzó vállalkozást sejtett a gyárban és messzemenő tervei voltak a körmöci gyártással. Rendkívüli bosszúsággal kellett látnia, hogy a vásárlási ügyletbe belépő Trangous, a szó szoros értelmében, az orra előtt váratlanul hogy jön, hogyan győz. És amíg azt hitte, hogy a gyár rendbehozása, újjáépítése és felszerelése tavasz előtt be sem fejezhető, addig Trangous serénykedésével meglepő rövid idő alatt nemcsak helyreállt, hanem késő ősszel megindult már az üzemeltetés és megkezdődött a gyártás is. 1 A körmöcbányai első gyártási próbálkozásokra és az ottani kőedénygyár működésének első évtizedeire vonatkozólag lásd Mihalik S., FA 10 (1958) 189—207. Említésre méltónak véljük, hogy az egyes illetékes törvényhatóságok jelentései alapján készült és a magyar gyárak 1817. évi állapotát feltüntető helytartótanácsi táblázat (O. L. Helyt. t. 1818. Dep. Comm. Eons 18, positio 13) átvéve Körmöcbánya tanácsának a Helytartó Tanácshoz intézett, 1817 május 16-án kelt jelentésének szövegét (O. L. Helyt. t. Dep. Comm. 1817. Fons 18. Pos. 30), azt mondja: a körmöcbányai gyár 1815 júliusában onnan vette eredetét, hogy a szomszédságban a kőedénygyártáshoz kiválóan alkalmas agyagot fedeztek fel. Ezenkívül több körülmény találkozott még össze egy ilyen intézmény alapításához. Ügymint: tiszta víz, homok és fakitermelés. 128 részvényt bocsátottak ki az egyes személyeknek. (Ezekből a város átvett húszat.). Az így alapított társulat ,,a jelenben", (vagyis már 1817-re) olyan nagy előmenetelt tett, hogy nemcsak a szükséges épületek nagyrésze készült el, de a legyártott edények mintegy 3000 forint értékben is itt vannak. Alázatos kérésük az, hogy a kegyes privilégiumot elnyerjék.