Folia archeologica 11.
Mihalik Sándor: Küzdelem a körmöcbányai kőedénygyártásért
230 Mibalik Sándor Az indulatossá vált Gräfl nem tudott megnyugodni. 1838 október 9-én panasszal fordult a Helytartótanácshoz és más közigazgatási és jogi eszközt is megragad, hogy elvesztett ügyét kedvezőre fordíthassa. Nem okul Trangous nehézségein. Nem látja, nem veszi tudomásul, hogy az újraműködni kezdő körmöcbányai gyár 1839-re fordulóra, a téli és a tavaszi hónapokban, a fehér agyag hiányában oly kedvezőtlen helyzetbe került, amely még a termelésnek is ártott. A kimerülő és kimerült agyagbányák miatt Trangous költséges nyersanyagkutatásokra kényszerült s távoleső két új helyen nyitott gödörrel bírta csak az üzemeltetés folytatását némileg biztosítani. Massza sem állt rendelkezésére, mert az új helyeken kitermelt anyagokat máris fel kellett dolgozni. A hirtelenében szerzett agyagok alkalmatlanok voltak. A gyártmányok minősége romlott s a vállalkozás nagy veszteségére a besztercebányai, pesti és a debreceni lerakatok és gyári bizományosok egymásután küldték vissza az árut. A gyár hitelét vesztette. Mindez nem volt elegendő a vérig sértett Gräfl vigasztalására, okulására. Továbbra is makacsul állítja, hogy Körmöcbányán és környékén bőségesen található agyag. S minthogy ügye a városi tanácsnál elveszett, az egyház felé kezd építeni kapcsolatokat. A püspökség szentkereszti uradalmában, — dühe •és indulata által vezettetve — agy ag és nyersanyag ásatásokba kezd. Olyan kihívóan, hogy gödreit a Trangous-féle kitermelő helyektől csupán a kocsiút választotta el. Gräfl — ügye érdekében — azt is felajánlotta, hogy tíz éves szerződés ellenében évi 100 forintot fizet a Xenodochium, vagyis a királyi bányász ispotály pénztárába. Ugyanakkor folytatja harcát. A beadványok tömegével árasztja el a hatóságokat. 1839 január 15-én, február 28-án, március 5-én, április 4-én — tehát minden hónapban — hol a körmöci tanácsnak, hol a Helytartótanácsnak kell ezekkel foglalkoznia. A kérelmek abban csúcsosodnak ki: a hazai ipar, valamint Körmöcbánya növelése, haszna érdekében engedélyezze a Helytartótanács, hogy a meglevő gyáron kívül ő eg) másik kőedénygyárát (Fabricam vasorum fictilium) létesíthessen Körmöcbányán. I. A küzdelem nyílt harcba tört ki Gräfl és Trangous között. Ugyanakkor, 1838-ban és 1839-ben folynak ezek az ütközetek, amikor ezzel egyidejűleg Stingl Vince és Fischer Mór Herenden vívják a magyar kerámia nagy harcát. De míg a Dunántúlon a magyar porcelángyártás jövendő sorsa felől döntenek, addig itt, Körmöcbányán csak kőedénykészítésre szorítkoznak a harcos cselekmények. De itt is nagy a tét: a kereskedői és gyári tőke minél nagyobb hasznot hozó befektetésére tör Gräfl, ezzel szemben Trangous ugyanezeken túl messzemenő, nagy céllal minőségi javítást is óhajt: az akkori ország legjobb, legművészibb és legjelentékenyebb kőedénygyárává szeretné fejleszteni a körmöcbányait. Trangous, az iglói kőedény gyárral szerzett tapasztalatai segítségével felismeri, hogy az igazi nagy versenytárs, a kassai gyár — közel négy évtizedes munkálkodás után — a kifáradás, modorosság hanyatló szakaszába érkezett, sőt észreveszi közelgő megszűnését is. Az iglói, eperjesi, hollóházai gyárakban
