Folia archeologica 6. (1954)

Tápay-Szabó Gabriella: A 150 éves Múzeum története a kéziratos naplókban

A 150 éves Múzeum történetéből 195 Horváth Istvánnak) egy kis kézi szelencéjét árverésen megvette Fay András — és odaajándékozta bizonyos dr. Pólyának. Dr. Pólya pedig egy akadémiai ülés alkalmával ligylátszik »rövid-üton« tovább ajándékozta a múzeumnak, miután 5/1860 alatt a jegyzet rovatban ott áll a tárgyat bevezető múzeológus kézírásával : »átadta az academiai gyűlésen Pólya«. Egy másik szelencénk származása is pontosan meg van örökítve. Az egész história az 1862-es naplónk egy júniusi bejegyzésében az 52-es tételszám alatt a következőkben olvasható : »Ezüst szelence (Széchényi Pálé, ki 1687—1697 a pécsi, veszprémi püspökségek kormányzója, utóbb kalocsai érsek, Bács megye főispánja f 1710) melynek jobb sarkán : S. P. Széchényi Pál betűk vannak vésve, födelén Krisztus születése, alján három király, oldalán az egyiptomi futás stb. látható.« Farkas Imre székesfehérvári megyés püspök ajándéka. Jegyzetben : »1862. június 25. az archeolog bizottmányt : Kubinyi Ág. és Ferencet, Erdy Jánost, Römer Flórist és Henszelman Imrét a szék. fehérvári megyés püspök megvendégelte, melynek emlékezetére azon Széchényi Pál kalocsai érsek ezüst szelencéjét ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak, melyet neki még mint váli plébánosnak Dorotya, József főhg. s nádor neje ajándékozott«. Áttett, beküldött, mind saját gyűjteményéből, mind kapott ajándékai- * ból sok mindent Jókai Mór. Ha érdekes holmi került kezébe, résen volt és nyomban ránk gondolt Arany János. S Kazinczy is szerepel naplóinkban Széphalmon, Bányácskán, kertjében lelt érmékkel. A múzeumi vételek olykor annyira izgalmas fázisai is jelentkeznek már az első esztendőkben. Igen komplikált leghíresebb, legszebífc darabunk a Monomahos-korona megvásárlása. Ebből a világhírű műtárgyunkból 1860-ban vásárolunk meg négy lemezt. 1861-bén kettőt, majd még ugyanebben az évben még egyet és egy kis kerek lemezt, majd kilencévi szünet után 1870-ben a legutolsó részleteket, s a legutolsó vételnél már nem az eredeti találóval van a múzeumnak dolga, mert a nyitraivánkai földműves, aki eredetileg ekéjével szántotta ki a földből az egyes részleteket, már továbbadta az értékes leletet. Ez a híres műtárgyunk viszont a napló tanúsága szerint 1860. óta állandóan szerepel kiállításunkon. 1862-ben ajándékozzák a múzeumnak a híres Zsigmond-kori elefántcsont nyergeknek egyik példányát, éspedig még mint »Mátyás király nyergét«. A jegyzet rovatban Rómer maga jegyzi fel, hogy a domború metszetekkel ékes csontnyeregért egy angol régiségárus, kinél az elöl hiányzó faragvány volt 400, mások szerint 4000 fontot ígért. A bejegyzés közli még, hogy Körmenden a Batthyány hercegek nyeregtárában még egy ilyen nyereg van. A Batthyányak neve mindig a 48-as forradalmat is idézi, azt a forradalmat, amit oly elevenen tükröz a Nemzeti Múzeum kéziratos naplókötete. Kezdve azon, hogy az egyszerű bejegyzés, a 2/1849-es tétel rövid meghatározása mellett, hogy : mellvas, ott a büszke kiegészítés : »magyar huszár hozta a Tétény és Martonvásár közötti csatatérről« — avagy négy tételszámmal alább : »A 39. számú sorezred I. zászlóaljának zászlója, melly a czinkotai ütközetben cseréltetett föl nemzeti zászlóval, hol jutalomra is érdemesített« — s itt is ott van a büszke lezárás : »Honvédtisztek hozták /« Es nemcsak a közhuszár és honvédtiszt gyarapítja gyűjteményünket, hanem 1849. június 6-án — »A vallás és oktatásügyi minister ur rendeletéből a M. N. Múzeum Régiségosztályába, további rendeletig letéteményképpen ezek hozattak át a budai palotából: 13*