Folia archeologica 1-2.
Csallány Dezső: Kora-avarkori sírleletek
CSALLÁNY D.: KORA-AVARKORI SÍRLELETEK 153 zákányi stb. anyag képvisel. Ezek a leletek részben lovassírokból erednek, a VII. század elsőfelében használatosak, tehát a legkorábbi avarkori emlékcsoport darabjai. Jellemzők rájuk a germán-állatornamentika fogazásos, szalagalakú II. stílusú állatalakjai. 8 9 Ezek az állatmotívumok már fejlődöttebb formát mutatnak. Mint kész motivumanyag, előzmények nélkül, gyökértelenül jelenik meg a legkorábbi avarkori emlékekkel együtt. A dunántúli germán, a tiszavidéki n agy gepida temetők anyagából nem lehet ezeket a motívumokat levezetni, mert ott teljesen hiányoznak megfelelői. Északi germán hatást sem lehet feltételezni, bár a skandináviai II. stílusú darabokkal összefüggést mutat. Ezt a fogazásos, II. stílusú állatcsoportot, előzményeivel együtt pontusi eredetűnek tartom és egy olyan keverék kultúrából vezetem le, amely hún, gót és bizánci kultúrhatás folytán Déloroszországban alakult ki. 9 0 A kuturgur-uturgur népek, mint a hún—gót —bizánci keverék-kultúrának örökösei, átvették és továbbfejlesztették ezeket a fogazásos, állatornamentumos stíluselemeket és magukkal vitték új hazájukba is. Magyarországi hagyatékuk: a saját népi fogazásos leleteken kívül, amit az említettek mellett még a csengelei, bócsai, keceli, kunágotai kardok és tartófüleik is képviselnek: az arcábrázolásos áttört, vésett ezüst díszekből, öntött és préselt álcsatokból, álfibulákból és ezek előzményeiből, valamint az újabb bizánci hatásra meginduló préselt arany-, ezüst- és bronzdíszekből áll. Ezeket az Alföldön és a Dunántúlon egyaránt megtaláljuk, de legfontosabb és legnagyobb Szeged. 1 Hampel, ALTERTHÜMER DES FRÜHEN MITTELALTERS IN UNGARN. Braunschweig, 1905, IL 401—423 1., III. 288—319 tábla. 2 Kisléghi Nagy Gyula, AZ ÓBESSENYŐI ŐSTELEP. Arch. Ért. 1911. 162—163 1. (Népvándorláskorabeli sír.) — Ld. még az arankavidéki halmos temetők miatt: Arch. Ért. 1904. 417—421 1.; 1907. 266— 279 1.; 1909. 146-154 1. 3 Hampel, I. т., II. 357—360 1. 4 Szelle Zsigmond, RÉGÉSZETI ÁSATÁSOK A BÖLCSKEI NÉPVÁNDORLÁSKORI TEMETŐBEN. Arch. Ért. 1891. 239—243 1. — Ld. még Nagy Géza, A MAGYARHONI LOVASSÍROK. Arch. Ért. 1893. 223—234. 1. A fülkesirokkal rövidesen önálló dolgozatban foglalkozom. Dr. Párducz Mihály, LA TÉNE- ÉS NÉPVÁNDORLÁSKORI SÍROK A SOLT-PALÉBAN: Dolgozatok, Szeged, 1935. 159—169 o., 20, 23, 33 sír. 5 Arch. Ért. 1891. 243 1. — Hampel ezt a temetkezési módot nem említi. I. M., I. 74—81 1. 6 Zakharov A. és Arendt V., STUDIA LEVElelőhelyterületük, illetve zárt települőhelyük: Pest- és Bács-Bodrog-megye, bócsavidéki központtal. Miként a kuturgur-bolgároknál is megvan a saját népi és bizánci hatású leletanyag, éppen úgy megvolt a húnoknál is ez a kettősség. Míg azonban a húnok Bizáncon át kapott régiségei (mint Nagyszéksós) kiválaszthatók hagyatékukból, addig a saját emlékcsoportjukat, (pl. Bakodpuszta) gót színezetük miatt megfogni eddig nem lehetett. Az avaroknak tulajdonított és a kb. VIII. századtól virágzásnak induló griffes-indás öntvények csoportját már tisztán avar hagyatéknak mondani nem lehet, mert ezen magyarországi kultúra kialakításában nemcsak az avarok, hanem a többi bevándorolt népek, a bennszülött őslakosság és a Duna-Tisza vidékének nagyszámú szláv lakossága is részt vett. Az avarkori emlékanyag összetevődését próbáltam a fentiekben megvilágítani. Az elmondottak után már könnyebben sorozhatjuk be az itt tárgyalt kiszombori, deszki és csengelei leleteket az avarkori emlékanyag közé. A díszítő motívumaik alapján: a két első, bizánci kultúra és keleti hagyaték nyomait mutatja. A népi hovátartózandóságuk tekintetében elsősorban avarnak tekinthetők. A csengelei lelet övdíszei bizánci kultúrhatást mutatnak, a kardfül pedig pontusi eredetet. A közvetlen bizánci hatás miatt feltehető bármelyik népcsoporthoz (kivéve az onogur-bolgárhoz) való kapcsolódása, de elsősorban kuturgur-bolgár hagyatéknak tekintem. Csallány Dezső DICA. AHung. Budapest, 1934. XVII. 43—44 1. alapján, alapján. 7 AHung., XVI. 44. 1. alapján. 8 A. Alföldi, DER UNTERGANG DER RÖMERHERRSCHAFT IN PANNONIÉN. Lipcse, 1926. II. köt. — A. Alföldi, ZUR HISTORISCHEN BESTIMMUNG DER AVARENFUNDE. ESA, IX. 1934. — A. Alföldi, ARCHÄOLOGISCHE SPUREN DER HUNNEN. Germania, 16. 1932. 135—138 1. — Marosi A. és Fettich N.. DUNAPENTELEI AVAR SÍRLELETEK. AHung., XVIII. 1936. 94—98 1. 9 AHung. 1936, XVIII. 96 1. 1 0 AHung. 1936. 95 I. — Marosi itt (10 1.) egyélűnek mondja a csepeli kardot, melynek alsó részét kétélűre köszörülték. 1 1 Ipek. 1926. 269 1. 1 2 AHung. 1936. 95 1. is Hampel, I. т., III. 146. tábla 8; II. 178 1. n Hampel, I. т., III. 271. t. 8—10; IL 361 1. is Jankó László, A PÁPAI AVARKORI SÍRLELETEK. Arch. Ért. 1930. 87. kép 16, 124 1.
