Folia archeologica 1-2.
Csallány Dezső: Kora-avarkori sírleletek
CSALLÁNY D.: KORA-AVARKORI SÍRLELETEK 139 A megvizsgált kétélű, keresztvasnélküli kardoknál a kardtartófüleknek nagyrészt nincsen nyoma. Csak a Kiszombor О 2. sír és Deszk G 8. sír P alakú ezüst tartófülei (2. képi—2) mutatják, hogy fület és milyen formájú fület használtak a kardhüvelyeken a kora-avarkorban. A kardok markolatát mindig faanyag borította és éppenúgy a hüvely is falemez. A kiszombori (2. kép 1) és a deszki (2. kép 2) P alakú ezüst tartófülnek pontos párhuzama nincs. A gyöngysoros szegélydísz és a kőberakások alkalmazása tekintetében a csepeli 1 9 hasonló hozzá, de már a fülek formája elütő. A 2. kép 1—2. számú daraboknál a kis fej és a hosszú keskeny szár jellemző, míg a csepeli és a legtöbb P alakú kardfülnél, a nagy íves fej mellett alig lehet észrevenni a szár csökevényét. 20 Alakra még legjobban megközelítik a mieinket a peszér—adácsi (Pest m.) (u. ott. I. t. 1—2), a győri sírmező 755. sírjából származó fül (u. ott IX. t. 7.), a szárazdi (Tolna m.) (ü. ott X. t. 1), törökkanizsai (Torontál m.) (u. ott X. t. 18) és gátéri (Pest m.) (u. ott X. t. 24, 24a) tartófülek formája. A függesztőhurok alkalmázását szépen mutatják a kishegyesi és gátéri hasonló példányok. 2 1 A 2. kép 1—2 alatti kardmarkolatok ovális formáját és felső zárólapját, valamint a fémlemezborítások és szegélydíszek hasonló alkalmazását találjuk a csepeli (Arethuse, 1926, V. t. 3—4, 3a); zsámboki (V. t. 14, 13); páhipusztai (VI. t. 11 — 12); győri (IX. t. 14—15; egyélűnek látszik); ozorai (Hampel, III. 268. t. 14—16; egyélűnek látszik) és törökkanizsai (Hampel, II., 359. old.; kétélünek látszik) leletben. Az avarkori P alakú tartófülek formaváltozatainál a fejlődés iránya megfigyelhető. Ennek a tartófül-formának legkorábbi magyarországi alakját a kiszombori és deszki (2. kép 1—2) darabok képviselik. A fejlődés menete: 1. Kisfejü, hosszúszárú fémlemezekre külön felrakott gyöngysor és foglalat, vagy ennek egyszerűbb változatai. 2. A fejlődöttebb formáknál a fejrész nő, nagyobb ívalakot kap, a szár pedig mindjobban csökken. Az íves rész a gyöngysorszegély mellett párhuzamos szalagdíszt kap. 3. A fejrész kővel díszített belső mezeje eltűnik, csak az ívalakot követő szalagpánt marad meg. Mindkét változat préselési technikával is megjelenik. 4. A sarlóalakú szalagfüí félköríves tartópánttá válik (Csóka), amely később ívalakú pálcává alakul (Igar, Arch. Ért. 1929, 114. old., IX. t., 30—31. ábra). A honfoglaló emlékanyag szablyáinál már csak az ívalakú tartófül van használatban. 2 2 Az egyenes, kétélű, keresztvasnélküli vaskardok és P alakú tartófüleik származási helyét, a stíluselemeiben is összhangban álló és összetartozó fegyveröv veretek díszítő mintái mutatják meg. A P alakú fülek Déloroszországban való elterjedése (Keres, Perescsepina, Taman, Martinovka), az itáliai longobárd temetőkben való előfordulása 2 3 és a bizánci leletanyaggal való összefüggése, bizánci forrásterületre mutat. A pápa—úrdombi 2 i, szentes—lapistói, 2 5 a Tisza— Maros—Aranka közéről említett 11 kétélű vaskardot és a P alakú tartófület, a kísérő bizánci leletanyag alapján (így az u. n. martinovkai kultúrkörhöz tartozó darabokat is tekintve) szintén Bizánchoz vezetem vissza. A szeged—csengelei ezüstveretes kétélű kard (I. t. 3, II. t.) beletartozik a már említett marosmenti kétélű, egyenes, hosszú kardok csoportjába, de elütő sajátos alakjánál fogva mégis egy olyan kisebb, zárt körbe oszthatjuk be, melybe a kora-avarkor legszebb, leggazdagabb sírleleteinek kardjai, vagy ezek maradványai tartoznak. A csengelei kard a rokon (I. t. 1—2) dárabokkal a következő egyező vonásokat mutatja: a kard egyenes, hosszú kétélű, vas, a markolatot és a hüvelyt faanyag borította, a markolat felső és alsó végét ezüstlemez fedi; a hüvely végét ezüsttokba burkolták, a hüvelyhez két-két szalagpánttal ezüst tartófüleket rögzítettek. Az ezüstlemezek széleire szalagdíszt tettek. Eltérő jellegzetessége: a markolatfej ovális karikában való végződése és az ehhez alkalmazkodó ezüstlemezborítás; a kicsiny, keskeny keresztvas, szíjvégformájú ezüstlemezborítássai. A keresztvas alatti rész a felső tartófülig, mint torkolat veretig, még a markolat tartozéka, mit külön faanyag és ezüstlemez borít. Ezüstlemez fedi a tartófül kétkét keresztpántja között a hüvelyt. A tartófül itt nem P alakú, hanem hármasívű, amelyek' közül a középső a legkiemelkedőbb. Függesztő hurokja nincs, a rögzítés szöggel történt. A koptatópánt hosszú ezüstlemez-tok. A markolat belső részét kivéve az összes ezüstlemez borítások a testfelöli oldalon rácsmintás nyirfakéreglemezzel vannak befedve. Amint láttuk a szegedi múzeum kétélű avarkori kardjai között, keresztvassal bíró a csengelein kívül nincsen. A kiszombor E 29, számú
