Folia archeologica 1-2.

Csallány Dezső: Kora-avarkori sírleletek

140 CSALLÁNY D.: KORA-AVARKORI SÍRLELETEK 140 sír kardján csak oválisalakú rövid markolatvédő lapot találunk. Egy markolatvédős, markolatkarikás, egyélű deszki hasonlítható még a csengelei fegyverhez (Deszk L 13). A csengelei kardhoz és hármasívű szíjtartófülének köréhez: a kunágotai, bócsai, keceli, némedi, tisza—újfalusi és körösladányi, valamint az ismeretlen lelelőhelyü, Nagyar Nemzeti Műzeumban lévő rokon leletanyag tartozik. A kunágotai (Csanád m.) pusztán lelt fejedelmi lovassír arany- és ezüstdíszes régiségei

2

6 között rozsdás kard is volt,

2

7 amit a találó a többi lelettárgyakkal együtt nem küldött fel a Magyar Nemzeti Műzeumnak. A vaskard elkallódott, formájáról közelebbi adatokat nem jegyeztek fel. A csengelei kard díszítményei alapján a kunágotai kard aranyborításai kiemelhetők a leletanyagból és belőlük a fegyver alakjára is következtetni lehet. Ide tartoznak: két kardtartófül a hüvelyről. (Arethuse, VIII. t. 1—2), markolatfej borítása (VIII. t. 21), a markolatvég ovális karikájának fedőlemeze (VIII. t. 25), a keresztvas egyik nyúlványának borítása (VIII. t. 26) 2

8, a kardfülekhez kapcsolódó tartószalagok maradványai, (VIII. t. 18—18a) és szegélydíszek (VIII. t. 19, 20.), Valószínűleg idesorozható egy lemeztöredék is (VIII. t. 30.). A kunágotai vaskard, a maradványok szerint a csengeleihez hasonlóságot mutat. Ovális markolatkarikája, rövid keresztvasa és háromives tartófüle volt. Valószínűleg hosszú, egyenes kard lehetett és talán kétélű pengéjű. A kísérő leletanyag: préselt arany- és ezüstdíszek, bizánci motívumokkal. A bócsai (Pest m.) fejedelmi sírlelet

2

9 publikálatlan. A Magyar Nemzeti Múzeum népvándorláskori gyűjteményének legszebb kora-avarkori aranyemlékei közé tartozik. Az 1935. évben került felszínre egy olyan fajtájú karddal együtt, mint a csengelei példány. A bócsai kard

3

0 egyélű, egyenes, nehéz, hosszú kard; markolata, díszítése, kicsiny keresztvasa, megfelel az I. t. 3. sz. alatti darabnak. A kard tartófüle hármasosztatú, mint az II. t. 1. számú. Rajta a rekeszes művesség fogazott állatmintával és gyöngysorkerettel, ékalakú véséssel együttesen szerepel.

31 A kard kísérő leletmellékletei: álcsatos arany övdíszek 3

2 stb. A keceli lelet kardja, markolatának, díszítményeinek, hármasosztatű szíjtartófüleinek alakja, hasonlít a szeged—csengelei kardhoz. Fettich a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből, ismeretlen lelőhelyről származó, hármasívű arany kardszíjtartó-fület közöl, amelynek mintázata: kicsiny gyöngysorkeretben ellentétes irányű gyöngyszemekből összerakott háromszögek.

3

3 A kecskeméti műzeum Tiszaújfaluról származó ezüst tartófüle,

3

4 szoros kapcsolatot mutat úgy az előbbivel, mind a csengelei fülekkel. A tiszaújfalusi példánynál a két kisebb és középső nagyobb ívet nem gyöngysor, hanem összefüggő vonalszegély övezi. A középső rész háromszögű mezejében, az ellentétes irányú háromszögeket itt is megtaláljuk, de nem gyöngy, hanem csak sima vonalkeretben. Jobbra és balra egy-egy szalagfonat látszik, csökevényes maradványaként a szalagalakú állattestnek. Valószínűleg ehhez a kardcsoporthoz tartozik a némedi keresztvasas kardtöredék is.

3

5 A pengére rátapadt rosszezüst szorítólemez hossza, a három szöggel ellátott bronzlemez alakja (tartófül alsó lemeze?) a rövid keresztvas, az állítólagos «félköralakú alsó hüvelypánttal körülvett kard hegye», mely úgy látszik a lemezzel borított markolatvég karikája, jogosulttá teszik a némedi kardtöredék besorozását. Nem lehet megállapítani, hogy egyélű, vagy kétélű fegyverrel van-e dolgunk. A legtöbb kisérő tárgya rosszezüstből készült öv- és lószerszámdísz. A karikás markolatú kardok sajátságos formája annyira összefűzi a tárgyalt fegyvereket, hogy kétségtelennek látszik a közös forrásból való származás. Közös sajátságaik: hosszú, egyenes, egyélű, vagy kétélű vaskard markolatkarikával, fémbeburkolt, keskeny, rövid keresztvasszerü oldalnyúlvánnyal, hármas tagozódású tartófüllel. A kisérő lelettárgyak is a kora-avarkori fémipar legszebb, leggazdagabb arany- és ezüstkészítményei. Földrajzi elterjedésük: a Kőrös vonalától délre eső terület egészen a Dunáig. A leletek súlypontja Bócsa (Pest m.) vidékére esik. A kardfüleket préseléssel állították elő vagy kinyírták a szíjhoz szögeccsel rögzítették, ellentétben a kiszombori és deszki kardoknál (2. kép la—2a) megfigyelt hurkos függesztési móddal. A csengelei kardnál láttuk, hogy a kard testfelöli oldalán az ezüstborításokat mindenütt (kivéve a markolatfejet) rácsos mintázatú nyírfakéregből készített borítás takarja (I. t. За, II. t. la). A nyírfakéreg felhasználását a többi kardnál nem figyelhettük meg, de valószínű, hogy azoknál is meg volt. A hármasosztatű ismert tartófüleket két csoportba oszthatjuk. Az elsőbe tartozik a kunágotai példány, (Arethuse, 1926, VIII. t. 1—2), ahol már meglévő díszített lemezből vágták ki a tartófül alakját, tekintet nélkül arra, hogy a díszítmény ábrázolását meg-