Fogorvosi szemle, 1923 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1923-01-01 / 1-3. szám
13 Ez az egész irodalom minket itt nem érdekel tovább, csak egy adatot emelek ki belőle, mert azt hiszem, hogy vele a magyar fogorvosi kar háláját és kegyeletét róhatja le egy férfiú iránt, kinek emléke nekünk kedves legyen. A segesvári csata napján egy honvédhuszártiszt állt néhány órányira a csatatértől: Kőhalomban kis csapatával és parancsokra várt. Éjjel tizenegy óra tájban egy közhuszár — Szkurka János — jött oda lóhalálában, hírt hozván az elvesztett csatáról és egyben azt is megemlítve: „az adjutáns Petőfi is elesett“. Erre az említett huszártiszt még inkább fölneszeit és Petőfire vonatkozólag töviről-hegyire kihallgatta ezt a huszárt. A mit megtudott tőle — és a mi nagyjában fedi is a valóságot — azt később terjedelmes memorandumban feljegyezte. Ez a huszártiszt — később Kolozsvár városi tanácsos — Vájná Sándor, a mi kedves Vájná Vilmosunk boldogult édesapja. Halála után a mi Vilmosunk ezt a memorandumot megtalálta apja íróasztalának fiókjában és publikáltába.3 így tehát Vájná Vilmosnak a Petőfi eltűnése körüli irodalomban is vannak érdemei. Petőfi — miként ma már kétségen kívül meg van állapítva — tehát a segesvári földben pihen a közös honvédsírok egyikében. E tény megállapításával és elfogadásával természetszerűleg kialakult az óhaj, nem-e lehetne Petőfi földi maradványait ásatás útján megtalálni és mint a nemzet második szent ereklyéjét méltó helyen, talán éppen Szt. István Jobbja mellett megőrizni. E gondolat legmelegebb pártolója Török Aurél volt, az anthropologia professora a budapesti egyetemen. Beszélt, írt, agitált érdekében, úgy hogy a mozgalom egyre szélesebb hullámokban gyűrűzött. Bizottság alakult, elnök Jókai Mór és Pulszky Ferencz, nemzeti gyűjtés indult meg a költségek fedezésére, összegyűjtötték a Petőfire vonatkozó testi adatokat, stb. Nem követjük itt nyomon e mozgalom további fejlődését, meg van ez írva részletesen Ferenczi kitűnő könyvében.4 Minket inkább az érdekel, hogy 3 Petőfi-Múzeum, 1888, első füzet. 4 Ferenczi, u. o. pagina 87—108.
