Fogorvosi szemle, 1923 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1923-01-01 / 1-3. szám

14

Petőfit agnoszkálni akarván, szükségképpen olyan-csontrendszerbeli testi jeleit kell ismernünk, a melyek kétséget kizárólag csak az övéi, tehát megkülönböztetik bárki másnak csontvázától. Ilyenek főleg: bal lábának csontelhajlása,5 egyik ujjának csontkinövése6 és legkiváltképpen és a mi minket első sorban érdekel : Petőfinek fogazata, a mely — ennyit elörebocsájtok —, a rendestől eltérő volt.

Midőn Török Aurél az ügyet a miniszterelnöknek elreferálta és azt mondá, hogy e jelek alapján lehetséges Petőfinek feltalálása, Tisza Kálmán lakonikus bölcsességgel csak ennyit felelt : ha lehetséges, akkor meg kell próbálni.

Az ásatási akció, sajnos, mégis megakadt. Mert jöttek a kételkedők, a mindent jobbantudók, a kegyeletféltők, a hiúságukban sértődöttek és nem utolsó sorban az élcelők, szóval a turáni átok és a mikor még Mikszáth Kálmán is egy gúnyoros tárcacikkben7 szellemeskedéssel elütötte a dolgot, mondván : ha a „Petőfi-keresők11 (ez azóta szállóige) semmit sem találnak, akkor ez fiaskó ; ha Petőfi helyett mást hoznak haza, akkor ez botrány ; ha pedig magát Petőfit hoznák haza, akkor úgy sem hiszi el senki —, az ásatás lekerült a napirendről. Ebben a pár szóban: „úgy sem hiszi el senki“ — ezekben van a turáni átok ! Mikszáth e véleménye lehet szellemes, de hogy Mikszáthiasan fejezzem ki magamat, bizony „frivol akta“ volt. Egy szellemesség kedvéért már nem egyszer tekerték ki az igazság nyakát !

De a mi nem történt meg 1885-ben, az megtörténhetik még utóbb, vagy a véletlen is hozhat fel a segesvári föld mélyéből emberi csontmaradványokat, ezért ma sem hiábavaló feladat — eltekintve a tudományos érdektől is — Petőfi

5 Vali Béla, idézve Ferenczinél pag. 103. (Azonban Váli cikke a Magyar Salon IV. évf., 1885/6 található, nem pedig a Koszorúban, mint a hogy Ferenczi tévesen említi.) Egressy Ákos kis Petőfi-életrajzában leírja (48. oldal), milyen nehezen tudott Petőfi egy kirándulásuk alkalmával a visegrádi hegyre mászni, mert „Petőfi térde nehezen hajolt..."

6 Török Aurél, Budapesti Hírlap 1902, 4-ik szám.

7 Ferenczi, u. o. pag. 106. (Pesti Hírlap, 1885, szeptember 22.)