Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 1. szám - Gál László: A szövetkezeti falu
Az irodában ülő emberek összenéznek, amikor idáig értek a szövetkezet történe tének elbeszélésében. Cabán Bálint, az elnök megjegyzi: Rossz visszagondolni erre az időre. ** Pedig ez az idő döntötte el a faluban a közös gazdálkodás sorsát. Az első ta gok küzdelme vetette el azt a magot, amelyből kisarjadt a szövetkezeti falu, megizmosodott a szövetkezet. A vetési terv szétírását abban az évben felülről, a tagság megkérdezése nélkül hajtották végre és nem vették figyelem be a nagykiterjedésü földhöz viszonyítva a tagok aránylag kevés számát. Kilencven hektár kapásnövényt terveztek a szövet kezetre. A következmény az lett, hogy a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudták el végezni rendesen a kapálást. A kukorica, krumpli egy része kapálaüan maradt. Az volt a szerencse, — mondják a ta gok —, hogy a gépállomás jó munkája következtétben jó volt a talajelökészítés, a földek is meg lettek trágyázva. így az elégtelen növényápolás el enére is arány lag jó lett a termés. Biztosítani tud ták a beszolgáltatást és a tagok munka egysége után járó részesedést. A kapál atlanul maradt földek részben megint visszariasztották az egyénileg gazdálkodók egy részét, azonban sokat meggyőződött az az összetartás és ki tartás, ami a szövetkezet tagjai között me enyilvánult. A tagok száma gyarapodni kezdett. Ekkor már 18 állandóan dolgozó tagja volt a szövetkezetnek. A betakarításhoz azonban még m'ndig kevés volt a munka erő. Szükség-megoldásokhoz kellett folya modni, hogy a termés ne vesszen kint a földeken. Annál inkább biztosítani kellett a betakarítást, mert a szövetkezet lelkes tagjai célul tűzték ki maguk elé, hogy a 'aluból a lehető legrövidebb időn belül szö vetkezeti falut csinálnak. Az aratást idejében elvégezték. A mun kába bekapcsolódtak a szövetkezeti tagok családjainak összes tagjai. A cséplést versenyszerűen hajtották végre, 21 vagon búzát csépeltek ki. Világos, meggyőző pél da volt ez a falusiak előtt a közös gaz dálkodás előnyeiről. A vetést hat ember hajtotta végre. Az eredmény 21 vagon ter més. A gépek hasznosságát ennél szem lél te többen nem is lehetett volna propa gálni. Azonban az a tény, hogy a növényápo lási munkákat nem tudták elvégezni ide jében, még mindig sok kételkedést szült a szövetkezettel szemben. Ez volt az oka annak, hogy a tavalyi aratás után csak kevés új tag lépett be. Növelte a bizal matlanságot az is, hogy a krump"ásá~t répaszedást és a kukoricatörést a szövet kezet részben csak idegen munkaerők igénybevételével tudta elvégezni. 4. Űt a szövetkezeti falu felé. A tavaly-: őszi munkák elvégzése for dulópontot jelentett az abafalai szövet kezet életében. Ettől az időponttól kezd ve lehet számítani a szövetkezet megszi lárdulását. A vetési munkálatok sikeres elvégzése, az építkezések és az adaptálá si munkák előrehaladása, az állatállomány állandó szaporodása, a kertészetből szár mazó magas jövedelem volt az, ami ked vet teremtett a szövetkezeti faluhoz és nem utolsó sorban az, hogy a szövetke zet az állandóan dolgozó tagoknak na gyobb jövedelmet tudott biztosítani, mint amennyit ezelőtt az egyéni gazdálkodás ból nyertek. Ebben az évben a jó termés következ tében sikeresen elvégezték az összes ta vaszi munkákat. A gépek hatalmas segít sége a mezőgazdasági munkák terén mind jobban kidomborodott. A jó munkaszer vezés meggyőzte a falu összes gazdáit ar ról, hogy ahol kellő összetartás van a szövetkezet tagjai között, ott sokkal könnyebb és sikeresebb a munka. Az el múlt évek tapasztalatait nagyszerűen hasznosító szövetkezeti tagok sikereikkel maguk voltak a közös gazdálkodás leg jobb agitátorai. A szövetkezet vetései, ültetései a száraz idő ellenére is szépen fejlődtek a jól végzett munka nyomán. Az aratást, csép lést is sokkal gyorsabban végezték el, mint az egyénileg gazdálkodók. Beszolgálta- tási kötelezettségüket túlteljesítették, sőt 80 mázsa terméssel a magángazdákat is kisegítették. A jó példa megvolt. A szövetkezet ve zetősége és a helyi pártszervezet tagjai a nemzeti bizottsággal összefogva igye keztek ezt a jő példát kihasználni a szö vetkezet megerősítése érdekében. A nyári hónapokban a szövetkezet leg lelkesebb tagjai, a párttagok, járási in struktorok állandó agitációs munkát foly tattak az egyénileg gazdálkodók között. Az esti órákban felkeresték a gazdákat és hosszas beszélgetéseket folytattak ve lük. Cabán János, a szövetkezet fiatal el nöke egyike volt a leglelkesebb agitáto roknak. Felcsillanó szemekkel beszél ezek ről a napokról: — A saját életünkről beszélgettünk a gazdákkal. Ez volt a legmeggyőzőbb érv. Az ingadozókat eredményeinkkel, sike reinkkel meggyőztük. Nem ment azonban egyik napról a má sikra a dolog. Többen már hajlandók let tek volna aláírni a belépési nyilatkoza tot, azonban mindenki a másiktól várta a döntő lépés megtevését. Az agitátorok sokszor találták szembe magukat azzal, hogy „majd ha a szomszédom :s belép“. A szívós munka azonban lassan meghoz ta gyümölcsét. Napról napra több részt vevője lett azoknak a megbeszéléseknek, ahol a belépésről folyt a szó. Mind töb ben tudták megmagyarázni a kétkedőknek, hogy a „saját földem“ beadása, a „saját marhám“ beadása nem a vagyon elvesz tését jelenti hanem megmarad helyette a mi föidünk, a mi marhánk. A nadrágszíj
