Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 1. szám - Gál László: A szövetkezeti falu
iöld helyett az egész határt sajátunknak mondhatjuk, — jelentette ki az egyik este Kovács Aladár öthektáros középgaz da. Augusztus 12-én megtört a jég. Ko vács Gergely kisgazda aláírta a belépő ívet, 5 hektár 20 ár 'öldet hozott magá- a szövetkezetbe. Ugyanaznap este rajta kívül még hatan beléptek. Kosztúr Albert hét hektárral, Mikiás József hattal, Kő vári Béla hárommal, Laika Rudolf öttel, Takács Sztaniszlav hattal és a már előbb említett Kovács Gergely öt hektárral. Ko vács István és Kovács János másnap reg gel ugyancsak elhatározták magukat a belépésre. A következő vasárnap az újonnan belé pett gazdák gyűlést tartottak. A gyűlé sen közös megbeszélés után elhatározták, hogy saját maguk is hozzáfognak az agi- táciőhoz. Lelkes csoportok indultak ezen a dél- előttön a szövetkezeten kívüli gazdákhoz. Meggyőző munkájuk eredményeként Aba- fala estére szövetkezeti falu lett. Vala mennyi magángazda aláírta a belépési nyilatkozatot. A tornaijai járásban ezt követőleg megindult a szövetkezetek megerősödése és új szövetkezetek megalakulása. A szövetkezet elnöke fiatal ember Kö zepes termetű, széles vállú. mozgékony fér i. Külseje után nem néz ki falusi pa rasztnak, inkább bányásznak, vagy épít kezési munkásnak tartaná az ember. A III. típusú szövetkezet megalaku lása első percétől kezdve vezet’ a szövet kezet ügyeit. Az első belépők között volt. A szövetkezet istállójába az ö általa be adott teheneket kötötték be először. Nagy felelősség nyugszik a vállán. Nem tréfa dolog 600 hektár földön a gazdálkodást irányítani. Bátorság, önbizalom és tehetség kellett hozzá, hogy magára vegye a fel adatot olyan ember, aki ezelőtt 6 hek tár földön gazdálkodott. A bátorság nem hiányzott Cabán János ban. A gyakorlat pedig megmutatta, hogy állandó tanulással el lehet sajátítani a megnövekedett feladatok elvégzéséhez szükséges tudást. Mmden szavából a szövetkezet ügyéhez való ragaszkodás csendül ki. Mindenütt ott található, ahol szükség van rá. Mind amellett nem aprózza el idejét apró-csep rő ügyekre, bár sokszor olyan dolgokkal szaladnak hozzá, kivált az új tagok, ami ket nélküle is könnyen meg lehetne ol dani. Ilyenkor elnézően mosolyog. Nem érez teti az új tagokkal hogy esetleg fonto sabb munkában zavarták meg. — Majd beletanulnak — szokta mon dani. — Nem lehet egyik napról a má sikra ilyen nagy gazdaságban megszok ni. Bizony nem lehet. A régebben két-há- rom marhával bajlódó kisparasztinak talán még a szava, is eláliott. amikor először belépett a szövetkezet hatalmas istálló jába, ahol a hosszú jászlak mellett béké sen kérődzőtt a rengeteg állat. Nehéz volt elhinni, hogy ez a sok állat mind az övék. Az övé is. Hozzá még nem is egy istálló van tele állatokkal, hanem három is. Meg az a rengeteg sertés, ami a sertéstenyész tő telepen van Több százra rúgó juhállo mány. Baromfi farm, udvara tele gyönyö rű fehér tyúkokkal. A sebesmozgású tyúksereg között szin te érdekesnek hat egy hihetetlen nagyra fejlődött kacsa a hozzája tartozó, állan dóan körülötte totyogó kiskacsákkal. Ennek a kacsának érdekes története van, amiből kiviláglik, hogy a szövetke zet tagjai közül sokan már érzik azt, hogy a szövetkezet tulajdona az ő tulaj donuk is. A kertek alatt egy sürü bozótban buk kant rá egy szövetkezetes a kacsára, amely ebben az időben költötte ki tojá sait. Az illető tagnak eszébe sem jutott, hogy a k's kacsákat, amelyekről senki sem tudott, haza vihet né. Nagy örömmel vitte a tyúkfarmra, ahol a kacsák béké sen meg érnek a tyúkok között és szépen fejlődnek. A közös tulajdonnak ez a védelme nyil vánul meg a sertéstenyésztő telep egyik gondozójának, Körtvélyesi Pálnak a visel kedésében is. Büszkén mutogatja a külön rekeszekbe zárt rengeteg állatot, közöt tük a szövetkezet egyik büszkeségét, a négy mázsát megközelítő apaál atot. Bőbeszédű ember. Most egy kicsit mér ges, mert a kőművesek az ő tudta nélkül kikölcsönözték az egyik keveröládáját malterosládának. — Malteros moslékot adjak a disz- naimnak — dohogott. — Nem a t:éd az — ejtette ki a szót társa, Krisztián István, a másik etető, aki még csak két hónappal ezelőtt lé pett a szövetkezetbe. A kis körtvélyesi komolyan megsér tődött. — Nem-e? Hát kié? Az enyém is, meg a tied is, meg valamennyiünké. Ami kor Fodornál szolgáltam, akkor nem volt az enyém. Akkor csak egy emberé volt. De ezek most valamennyiünké. Körtvé'yes Pál ugyanis egész életében cselédeskedett, hol a Fodor-rradalomban. hol a Farkas-uradalomban. Régi szövet kezeti tag. Egyike a legcntudatosabbak- nak. Most azon igyekszik, hogy társát. Krisztiánt is meggyőzze. Mert Krisztián nak néha még kételyei vannak, helyesen cselekedett-e, amikor négy hektár föld jével belépett. Ilyen pillanatokban Körtvélyesi m'ndig azzal érvel, amit megdönteni nem lehet. — Húsz mázsa búzát kaptam, havonként átlag négyezer koronát keresek ezenfe lül. Mikor volt neked a négy hektárból ennyi jövedelmed? Az igaz, hogy megérdemelten kapta ma gas jutalmazását. A hízósertéseknél napi 80 dekás súlygya-rapodást is elért. Hogyan érte el ?
