Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 9. szám - Sas Andor: Móricz Zsigmond
eset fordult elő a XX. század elején — az illető a kuláksághoz tartozott. A váro si és gyári munkásságnak pedig semmi féle képviselete nem volt az országgyűlé sen. A nagybirtok, a banktőke és az ipari tőke betársult az imperialisto irányú fej lődésbe, úszott annak árjával. A szegény, parasztság és a proletáriátus tudta, hogy mi fáj és mi kell neki, de igényeit se meg szólaltatni, se érvényesíteni nem tudta. A polgárság egyes csoportjai, főleg a haladj értelmiség, ráeszmélt a feudális marad1- ványokkal való megalkuvás türhetetlensé- gére. De a polgárság egészében forradal mi elszántság híján volt. Ebben az időben Ady Endre szólaltatja meg a szegényparaszt és a proletár dol gozó jussát az élethez és felismeri a pro. letáriáuusban azt a vezető erőt, amely diadalmasan megküzd a régi társadalom hatalmaival és felépíti asz emberhez méltó jólét és kultúra világát. Ady és Móricz az igazi velszi bárdok, akik nem alkusz nak meg az osztályuralommal s a forra dalmi igazmondástól a forradalmi igazság- tétel elmaradhatatlan bekövetkeztének hirdetéséig jutnak el. Ady és Móricz kez dik döngetni az embertelen osztálytársa- őalom kapuit, amelyeket azután csaknem egy félszázad múlva, 1944-ben a felszaba dító szovjet hadsereg rohama fordított ki sarkaiból és sepert el. A dolgozó szegényparasztok életét és az úri osztály bomlottságát Móricz Zsigmond előtt író nem ábrázolta olyan igazsággal, mint ahogy azt ő tette. Ábrázolása mély, harcos, és dialektikus erejű. Micsoda gőg', féktelenség és fennhéjázá® az egyik olda lon, mennyi verejték, letiportság és kínló dás a másikon. Móricz nemcsak a paraszt ság majálisos ábrázolását, mint üres és valóságot meghamisító stílust veti el, ha nem felnyitja a szemeket, hogy nyilván valóvá; váljon a dolgozó és a földnélküli parasztvilág •osztálytagozódása, a nagy parasztok önzése, a földesurak könnyelmű elbizakodottsága. Bemutatja a szegény- parasztban, felhalmozódott keserűségeket és feltárja a parasztember igényeit, törek. véseit, konkrét érzésvilágát. Teszi ezt ak kor, amikor az uralkodó osztályok irodal mi érdeklődését a Gőre Gáborokról és a Gyurkovics lányokról szóló történetek elé gítettek ki. A parasztságon kívül a vidéki, a néphez közelálló értelmiségnek, a pa poknak, tanítóknak, kistisztvistíöknek életköre érdekli. Mórioz költészete, ez a nagyzöngésű hiúr különleges jelentőséget nyer 1920 és 1942 között, amikor az író csak kínnal, keser vesen szólaltathatta meg az igazság sza vát. Móricz 1918 előtt előkészíteni segí tett, 1918—19-ben átélt egy forradalmat. 1920 és 19^2 között pedig csaknem ne gyedszázaddal túlélte a magyar proletá riá tus első megmozdulását. Móricz művé nek megsértéséhez fontos figyelembe venni azt a tényt, hogy fa-ói pályájának több mint a felét a fasizmusba torkoló Horthy- korszak fekete reakciójának keserve? vi lágában töltötte. Valami hasonlót találunk Jókai Mór pályájában is, aki több, mint félszázaddal éli túl 1849-et s a forradalmi értelmiség egykori tagjából mérsékelt ellenzéki po litikus, majd dinasztikus érzületű kor mánybarát lesz. Míg azonban Jókai minden személyes kiválósága mellett is belesüpped a felsza badító forradalmi hagyománytól elforduló, megalkuvásos világba, addig Móricz ha sonló körülmények között, mint a társa dalom életének tükii öztető je, egyre tisz tult, hangja és látása élesedett. A prole- táriátus világhivatásának megértéséig ugyan nem jutott el, de az uralkodó birto kos osztály duhaj nemtörődömségét, a hi vatalnoki kar korruptságát, a társadalom fejlődését akadályozó züllöttséget, egyre kérlelhetetlenebből rajzolta. Végül utolsó éveiben felismerte a forradalmi népi meg mozdulás szükségességét. Móricz írói fejlődésének útján három szakasz különböztethető meg: 1. Fellépé sétől az első világháború végéig tart az a korszak, amelyben megmutatja, hogy egyéni sorsokban, így a paraszt Túri Da ni és a pap Matolcsá Miklós életében mi lyen összeütközéseket és tragédiákat idéz elő a feudalizmus és a kapitalizmus ingo- ványaiban megrekedt társadalom. 2. Az 1918— 19.es forradalmi év. amint már em lítettük, kiviszi a költőt a földreform kö vetelésének és előkészítésének frontjára, járja a Dunántúlt, megbeszéléseket foly tat a szegényparasztsággal, s hirdeti a földműves szövetkezetek kolleiktív gazdál kodásának jelentőségét. A Magyar Tanácsköztársaság eltiprása után Móriczot a reakció üldözi, kizárják az irodalom hivatalos fórumából, a Kis faludy-Tár saságbó 1. A nagy írót átmene tileg zsibbasztó reménytelenség fogja el, de azért ekkor is fáradhatatlanul dolgo zik, feltárja a gyermek sorsát* az osztály- társadalomban, majd a közelebbi és a tá volabbi múltból történelmi témákat vá laszt, hogy a régi reakció tükrében fel mutassa a felújított reakció bűneit. 1930 után kritikai szemlélete új erőre kap. A jelein rosszaságával szembenéz a „Roko nok“-‘bán és a szegény parasztban felhal mozódó élettapasztalatokat példázza „A boldog ember" Jó Györgyének életén. A proletáriátus gyermekeinek magasrendű ségét ismerjük meg a kulák önzéssel szemben a Csibe-novellából, s végül dicső íti a forradalmi heroizmust, mely egyéni formában jelentkezik a „Betyárok“ Avar Jóskájában és kollektív jelentőségével domborodik ki a „Rózsa Sándor“-trilógiá- nak elkészült két részében. Móricz alkotóerejének sajátosságait nagy regényei mellett rövidebb epikai müveiből ismerhetjük meg. Egy-egy no vellájában, hogy csak az első világháború idején írt „Szegény embereket“ s az 1928. bán készült „Égi madarat“ említsük szinte egész regényre való fejlődést, egész drámai
