Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 9. szám - Sas Andor: Móricz Zsigmond
műre elegendő összeütközést és feszültsé get, kxbontakoizílst és megoldást sünt ösz- sze. Móricz művészetének fénye® oldala: (helyzetek, jellemek és történések tömörí tése párbeszédekben. Az élet drámai osz tályharcos dialektikáját tükröztetik em bereinek mesterien dialektikus szóváltá sai. Kevés találó szóval sokat mondani — ebben Móricz páratlan. „Jó szerencsét“ című regénytöredéke azt bizonyítja, hogy bár Móricz érdeklő désének középpontjában a szegény pa raszt társadalmi sorsa, a falvak és kisvá:- rosok plebejus gyökerű népi értelmisége állott, ismerte a nagyipari termelést s az ipari proletáriátuig világát is. A „Jósze- remcsé“-ben feltűnnek a nagyvállalat ál tal kizsákmányolt garamvölgyi szlovák bányamunkások, akik bányarobotjuk után kezükben a kahanecoel, a bányalámpával, térnek vissza nyomorúságos otthonaikba. A monopolkapitalizmus kíméletlenségét ismerjük meg a föltaláló Rassovszky mér nök sorsában, akinek találmányát válla lata magának igényli, mert a feltaláló <a társaság villanyáranoát használva kísérle tezett. A monopolkapa talizmust kipellen gérezi ez a regény, de az olvasó nem tudja meg, hol van az az erő, amely fel szabadít a monopoltöke jármából. Ras sovszky érvényesülni akar, de az érvénye sülést úgy képzeli, hogy felküzdi magát ia vezérigazgatóságig, nem eszmél azon ban rá, hogy találmányát csak egy új tár sadalomban, a munkássággal összefogva lelhet gyümölcsözőén érvényesíteni. Móricz a népélet egészen gazdag isme reteiből merít. Tapasztalatokat halmozott fel benne gyermekkora, iskolai élete, ne héz pályakezdése, de emellett állandóan tudatosan gyűjtött, figyelt és fáradhatat lan volt feljegyzések készítésében. Mikor feldolgozza megfigyeléseit, tapasztalatait és élményeit, nem tapad az egyes részle tekhez, hanem beépíti ezeket a társada lom szemléletének és emberábrázolásának egészébe. Romantikus támadó erő van müveiben, amikor a régi és a meglévő társadalma bűnöket ostorozza. A bensőséges szere tet, odaadás hevíti fokát, mintahogy fel mutatja a régi élet gazdasági, politikai, cselekvésbeli és érzelmi tartalmát. Mon danivalójának bőségével, szavának kere setten áradásával ölbe kapja, lenyűgözi olvasóját. A romantikája végül a népi forradalom jelentőségének felismerésében torkoll. Ez a fejlődés azért jelentős, mert 1920 és 1924 között olyan környezetben bontakozik ki, ahol a régi bűnök egy torz és konok háláltánc közepette próbáltak új életre kelni. Üldözött ember volt Móricz, mert szavának veszedelmességét a reakció felismerte. Művészetét rombolónak állítot ták be, amibe a reakciósoknak igazuk is volt, mert komorsága és Utáni leleplező szenvedélye, az ő rendszerüket alapjaiban, fenyegette. . A legnagyobb szomorúság azonban Móricz számára kétségtelenül az volt. hogy azok, akikért küzdött, a föld Móricz Zsigmond három ízben járt Po zsonyban. : 1926-ban, 1930-ban és 1932- ben. Mindhárom ízben a Frímáspaldta tű- körtermében tartott előadást. 1930 novem ber 13-án beszélt az új magyar irodai óm ról, majd részleteiket olvasott fel Bornem issza Péternek általa átdolgozott 16. szá zadbeli Elektrájából és végül egyik élbe szélesét mutatta be. Előadásának az új magyar irodalommal foglalkozó részében arról beszélt, hogy új szemek, új szavak, új igék kellenek, hogy nincs létjogosult sága az élettől elvonatkoztató irodalom nak, hogy a költészetnek részt kell ven nie a forrongó élet alakításában. Ekkor találkozott Móricz a csehszlovákiai fiatal haladó értelmiséggel, amely nehéz helyzet ben kereste a rá váró problémáknak meg oldását. Móriczot lelkesedéssel töltötte el a fiatalság igyekezete. Ekkor ismerkedett meg személyesen a fiatal Sellyéi József fel, akinek paraiszttárgyú elbeszéléséből lehozott egyet az általa szerkesztett Nyu. gatbam. Móricz Zsigmond bizakodással várta Sellyéi Jóska sokatígérő tehetségé nek kibontakozását, felkereste őt Sellyén, vendégül látta magánál, de várakozását nem engedte teljesülni Sellyéi korai halá la. Móricsznak hazatérése után meghurcol tatásban volt része, mert bátor és őszinte rokonszenwel nyilatkozott arról, amit a csehszlovákiai magyar fiatalság körében tapasztalt. Ekkor történik, hogy a megyék a nemzetellenség ostoba vádjával fordul nak ellene. A támadások azonban nem tartották vissza Móriczot attól, hogy 1932 január műves szegénység milliói, nem olvashat ták müveit, mert őket az osztályállam az írástudatlaaiiság, az alacsony életszínvonal sivatagába szorította. Móricz kritikai realizmusa mélyebben népi gyökerű, mint a másik két magyar kritikai realistáé, Eötvös Józsefé és Mik száth Kálmáné, akiket Révai József Mó ricz mellett a magyar klasszikus irodalmi hagyomány nagy megtestesítőihez sorol. Eötvös József nemes együttérzése a job bággyal s bírálata a korhadt megyerend szer felett a másik oldal belátásra törek vő értelmiségének ajkáról hangzik. Mik száth eleven és humoros társadalombírá- latia mellől hiányzik a cselekvésre irányu ló következtetések levonása. Móricz ezek nél az íróknál eruptívabb, kiröbbanóbb egyéniség. Harcos szilaj'ság van benne, a kemény munkában edzett törhetetlen lel kek bátorságát szóllaltatja meg. Életszem lélete színesebb és gazdagabb, éppúgy tud elragadóan kedves, mint kíméletlenül os torozó lenni. Mindez kifejezésre jut nagyszerű nyel vében. Jókai stílusa meseszerűen lágy, Mikszáth'é ötletesen szórakoztató, Móricz a dolgozó nép találó szavajárasából és csattianós tömörségű odamondásaiból me rít új anyagot.
