Vendéglősök Lapja, 1914 (30. évfolyam, 1-24. szám)

1914-06-05 / 11. szám

VENDÉGLŐSÖK LAPJA Szimon Sstván BUDAPEST, V., AKADÉM!A-UTCZA 7. szám. 1914. junius 5. Csemege, fűszer, italok, konzervek és sajtok nagykereskedése. — A legtöbb előkelő szálloda, vendéglő és kávéház szállítója. Detail üzletek: Buda­pest több pontján. Kérjen árjegyzéket! TELEFON 29—60 Fürdőkről és íürdőzőkről. Társaságban, családban az érdek­lődés a nyaralás, a fürdőhely felé for­dul, az újságokban, prospektusokban, reklámoszlopon csábitó szépséggel körülfogva jelentkeznek a nagy für­dők és a kis fürdők s néhány hét múlva előkelő bőröndök milliói re­pülnek szerte az országba, a szom­széd Ausztriába s az egész világba, széthordani a verejtékkel vagy fürge könnyűséggel összeszedett bankókat. Ilyenkor aktuális a fürdőkérdés és ilyenkor lehet megállapítani, meny­nyire fürdőző nemzet a magyar. Ha ezekből a látszatokból következtetni lehetne többre is, az ember készség­gel állapítaná meg, hogy a nyári két hónapban mindenki fürdik az ország­ban. Pedig dehogy fürdik, dehogy! Csak fürdőzik. Csak fürdőző nemzet vagyunk, amely az elrontott gyomrát, a fájó lábait, a fogyó erőit kúrálja, vagy szórakozik, pihen, üdül, a lá­nyát adja férjhez és galambokat lö­völdöz, egyszóval fürdőzik, de nem fürdik. Fürdőzni lehet viz és kád nélkül, a fürdőzés még nem fürdés. A fürdőzők statisztikájából legfeljebb azt lehetne megállapítani, hogy hány embernek telik arra, hogy nyáron el­hagyja a megszokott lakását és hogy a doktorokat, vállalkozókat fürdőtu­lajdonosokat gazdagítsa. De nem le­het megtudni, mennyire fürdenek ná­lunk az emberek. Erre sokkal megbízhatóbb forrá­sokra van szükség. Csak a statisztika világitó számoszlopaiból derül ki, hogy fürdőzők és fürdők, üdülők és tisz­tálkodók számaránya mily messze jár egymástól. Nos, ha azt nem tudjuk is^ biztossággal, hogy a nyári két- három hónapban hány ember áll be a reménykedő és vidám fürdőzők közé, azt igenis felbecsülték már, hogy mily mértékben fürdik télen és nyáron rendszeresen az ország la­kossága. Tehát: meg lehet állapítani, hogy nem vagyunk fürdönemzet. Abból a Statisztikai felvételből, melyet a bel­ügyminisztérium a Társadalmi Muzeum és a Magyar Népfürdő-Egyesület együttesen állították össze, kiderült, hogy az ország tizennyolcz és fél­millió lakosa közül 73.7°0, azaz tizen­három millió ember olyan helységben lakik, ahol egyáltalában nincsen nyil­vános fürdő. Ez a tizenhárom millió ember tehát vagy otthon fürdik, a maga angol higiénikus felszerelésű cserép-fürdő kádjában, vagy hintón és Pullmann-kocsin jár a szomszéd nagy­városba fürödni. Akkor tudniillik, a mikor ez a tizenhárom millió ember bankigazgató lesz vagy nagyvállal­kozó, vagy esetleg néhány ezer hold földnek az ura. Addig egyelőre még nem fürdik. Lehet, hogy némelyik fürdőzik közülök ; lehet, hogy pár ezer valamiféle nyomorult teknőben vigasztalódik olykor, egyrésze a nyári két hónapban „lefürdi“ az egész évre szóló porcziót, de egészben el lehet mondani, hogy az ország minden négy lakosa közül csak egy él olyan vá­rosban, ahol bármikor módjában van fürdeni. Három pedig nem fürdik, hogy Eötvös Károlynak adjon igazat, aki tudvalevőleg megállapította már statisztika nélkül is, hogy csak az ur, a zsidó meg a beteg ember fürdik, de a magyar ember nem fürdik. Igaz, hogy a német birodalomban ugyanilyen pontosságú statisztikai felvétel mást konstatált. Azt konsta­tálta, hogy ott a lakosság 42.5°|0-a, tehát körülbelül minden második em­ber él olyan helyiségben, melyben nyil­vános fürdők vannak. De — hja a német, az más ! Az jómódú, iparüző, régibb kultúrájú! Hol vagyunk mi még azoktól — fogják mondani a kényelmes bölcsek. Azok, akik min­dent megértenek és mindent elintéz­nek egy indulatszóval. Pedig hát, ha az mind igaz istákkor sem követ­kezik szükségképen, hogy bele kell törődni. Nem következik, sőt bizo- 1 nyosan nem igaz, hogy a földművelő- ! nemzetnek ne lehetne épen annyit fürdeni, ép oly rendszeresen — télen- í nyáron, — mind az iparüzőnek. Nem igaz, hogy amit a jobb gazdasági körülmények még nam tettek szük­ségletté, itt ne lehetne elfogadtatni neveléssel, szoktatással. A fiirdö nem luxus, a fürdő testápolás, az egészség, a munkaképesség eszköze, mint a le­vegő, a táplálék, a ruha. A bőrét nem csak annak kell ápolnia, aki fi­nom arcbőrre vágyódik, a rendszeres élés annak is kell, aki nem akar bőrbajt, aki nem akar tuberkulózisban elpusztulni, akinek erejére van szük­sége. iHogy erre miképpen lehet ráka- patni a nem túlságosan jómódú nem­zetet ? Ennek is, mint minden kultur- kérdésnek nemcsak gazdasági oldala van, hanem nevelő-oldala is. Aki el­olvassa azt a vaskos füzetet, melyre a Társadalmi Muzeum kiadványai közt e kérdésről megjelent (Hlavács Kor­nél és Pataki Béla, Munkásfürdő, népfürdő és iskolafürdő) rögtön tisz­tába jön vele, hogy csak az az egy mód kínálkozik, amelyet az Országos magyar népfürdő-egyesület egy év­tized óta ajánl már: iskolafentartók, hatóságok és vállalatok rászoktatni olcsó zuhanyfürdőkkel mindenkit, a legszegényebb néposztályt is, a télen- nyáron való fürdésre. Ez a kérdés hovatovább legégetőbb szocziális kér­déseink sorába kerül: ott lesz a helye harczosainak a tüdővész, az alkohol, a kivándorlás nyomorúságai ellen küzdők csatavonalában. De emezek­nél sokkal könnyebb lesz a köztisz­taságért sikraszállók viaskodása, mi­vel aránylag kis áldozatokkal meg­valósíthatók az ideáljai. Idigenforgahrá üzletek. Hz idegeníorga’om leg­közelebb ismét üzlet lesz. Ebben az esztendő­ben még csak évi 23.000 K van felvéve ide­genforgalmi czélokra a főváos költség- vetésébe, de a jövő esztendőre már most meg­indultak a tárgyalások valami nagyobbszabásu akczió előkészítésére. Ki akarják bővíteni, illetve fejleszteni az idegenforgalom emelésére alakult egyesületet, azonkívül a menetjegyirodának is na­gyobb tervei vannak a fővárossal. Mindezektől függetlenül egy amerikai társaság is ér­deklőd ik Budapest iránt s egy angol- nyelvű beadványban sok amerikai vendé­get helyez kilátásba Budapestnek, ha ezért a főváros állandó szubvenciót hajlandó adni. Hz amerikai társaságot gróf Berchtold kül­ügyminiszter ajánlotta a fővárosnak. Temesvári Polgári Serfőzde R.-T. TELEFON: „József“ 6-34. Hazánk legnagyobb, teljesen átalakított, leg­modernebb újberendezésü vidéki sörfőz­déje ajánlja a legjobb nyersanyagból gyár­tott, legfinomabb világos (dupla korona, márciusi, udvari, dupla márciusi) és barna bajor söreit. Különlegesség: a dupla maláta Corvin-sör. Budapesti főraktár: IX., Gyep-utcza 58. ZÁNTÓI savanyúviz főraktára: TELEFON : 40-97. PECZELY ANTAL BUDAPEST, II., K. MARGIT-KÖRUT 50-52. SZ. ASVANYVIZ-NAGY­KERESKEDŐNÉL

Next

/
Oldalképek
Tartalom