Vendéglősök Lapja, 1914 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1914-06-05 / 11. szám
1914. junius 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA BO RHEGYI borkereskedő Budapest, V., Gizella-tér 4. (Saját ház) Pinczék: Budafokon és V. kerület, Gizella-tér 4.. szám alatt. Ajánlja a legjobb: franczia és magyar pezsgőket, cognacot és likőröket gyári árakon. Belföldi borait az első hírneves bortermelőktől a legjutányosabb áron szolgáltatja. — Vidéki megrendelések gyorsan és pontosan teljesittetnek. R kávéházi ivóvíz. Mai számunkban adunk hirt a kereskedelmi miniszter üdvös rendeletéről, amelyben a kávéházak és vendéglők tisztaságát követeli. Ennek a rendeletnek mintegy kiegészítő része az a javaslat, amelyet múlt hó 26-ikán terjesztett a főváros tanácsa elé M a g y a r e- vits Mladen dr. tiszti főorvos, aki annak a megtiltását kéri, hogy Budapesten pohárban adják a kávéházi vendégek asztalára az ivóvizet. Ennek a szokásnak az egészségtelensége nyilvánvaló és az is természetes, hogy segíteni kell a dolgon. Ä segítség nem lehet egyéb, mint a mit a főorvos ajánl, hogy tudniillik ivóvizet a kávéházban csakis üvegkancsókbán legyen szabad fölszolgálni. Ennek a kimondását kéri Magyar evits dr., még pedig szabály- rendelet formájában. Remélhető, hogy a tanácsnak ez az intézkedése hamarosan elkövetkezik, örömére a főváros rengeteg kávéházi vendégének. A tiszti főorvos ur eme javaslatát mi a magunk részéről őszintén üdvözöljük ,mert förtelmes látvány az, amit a kávéházi pincérek naponként produkálnak a vizes poharakkal, beledugván azokba piszkos ujjaikat, nagyon gyakran ki sem öblítik azt, sőt legtöbbször ráeresztik a friss vizet a tüdőbajos vendégtől otthagyott félpohárra s azt tovább adják ama szerencsétlen halandónak, ki épen kezeik ügyébe kerül. így terjesztik a sok ragályos betegséget, így van ez különben számos kisebb vendéglőben is és igy is lesz mindig, mig a vendéglős ipart csizmadiákból vedlett dologkerülők minden szakértelem nélkül gyakorolhatják s igy lesz, mig a kötelező tisztaságot erélyes rendeletekkel nem szabályozzák. Rnyósok egyesülete. Amerikában az anyósok egyesületté tömörültek, hogy jogos érdekeiket megvédjék. A szokatlan egyesület megalakítására egy pör adott alkalmat, amelyet Newyorkban a minap tárgyaltak és amelyben egy K a r 1 e n i 11 Johnné nevű asszony harminczezer dollár kártérítést követelt gonosz vejétől, aki megtiltotta neki, hogy háza küszöbét ezentúl átlépje. Kailenittné úgy vélekedett, hogy a harminczezer dollárral nem is szabta nagy árát annak a tenger szenvedésnek, amely anyai szivét a tilalom folytán érte. Ezenfelül törvényes meghatalmazást kért a bíróságtól arra, hogy lányát a napnak, vagy éjszakának bármelyik szakában szabadon meglátogathassa. Karlenittné talált egy bőbeszédű ügyvédet, aki érdekeit a kellő szóáradattal védte. Megindító szavakkal ecsetelte a fiskális, mily rettenetes csapásként nehezedett az anyósra és a fiatal menyecske-lányára egyaránt a vő tilalma, mely lábbal tapossa az anya legszentebb jogait. Még az állat anyai szeretete iránt is nagyobb tiszteletet tanúsítanak, mint aminő neki a vele részéről kijutott. Negyven hosszú napon át volt kénytelen anyai vigasztalását és anyai gyöngédségét nélkülözni a leánya, akin emiatt ideges, lázas nyugtalanság vett erőt. Úgy kergették el az anyát a küszöbről, mint a kósza kutyát. Ä feleség nem kizáróan a férjéé, hanem némiképpen a saját anyjáé is; ezért meg kell engedni, hogy az anya akkor és annyiszor látogathassa meg leányát a veje házában, amikor és ahányszor akarja. Az anyós bőbeszédű és lendületes ügyvédje megfelelő ellenfélre akadt a vő ügyvédjében, aki fölkérte a jelenlevő valamennyi férjet, tegye kezét a szivére és vallja meg őszintén, nem tekinti-e magát az anyósa áldozatának. Amikor — úgymond az ügyvéd — védettje erősebb rendszabályhoz nyúlt az anyósa ellen, ennek a cselekedetének a forrása korántsem a féltékenység, hanem — az önvédelem volt. Az anyós ugyanis a férj és feleség közé furakodott s az ifjú házasok boldog i családi életét állandóan a legnagyobb veszedelemmel fenyegette. Vége volt minden nyuga’om- nak, minden harmóniának, mihelyt az anyós a láthatáron mutatkozott. Ä bitó elismerte ítéletében hogy a panaszos- nőnek a leánya miatt elszenvedett lelki szenvedéséért kártérítési joga van, az anyós fájdalmát azonban nem lehet és nem szabad más lelki bántalommal egyenrangúnak tekinteni, mert hiszen az anyós azzal, hogy beleegyezését adta leányának jövendőbeli vejével való házasságába, önként lemondott jogai háromnegyed részéről. A biró ezen az alapon igy Ítélkezett, Ä' vő köteles eltűrni, hogy anyósa minden négyheti (hu- szcnnyolcznapi) időközben leányát hétszer (a hu- szonnyolcz negyedrésze) tetszése szerinti időben meglátogathassa. Ha pedig a vő ezt meg nem teszi, köteles anyósánaj'k a követelt harminczezer dollár negyedrészét, hétezerötszáz dollárt kártérítésül fizetni. Az anyóst az elmúlt idők elszenvedett keserveire vonatkozó kártérítési keresetével teljesen elutasította. Ez az ítélet a felháborodás viharát keltette föl a newyorki anyósokban, akik az eset hatása alatt tüstént megalakították az anyósok egyesületét és zászlójukra * ezt a jelmondatot írták: — Szabad látogatási jogot az anyósnak! Az egyesület a sérthetetlen anyai jog megóvását tűzte ki czfljává, amely jogon az amerikai biró szigorú Ítélete cainikusan túltette magát. Az egyesületet még jobban feltüzelte Karlenittné vejének a lapokban közzétett nyilatkozata, amelyben kijelenti, hogy nemcsak a megítélt hét- ezei ötszáz dollárt, de az egész harminczezer dollárt, sőt — ha ez kevés volna — százezer dollárt is hajlandó anyósának fizetni, csak valahogy be ne tegye lábát még egyszer a lakásába. Mert — úgymond a vő, aki, mint nyilatkozatából kitűnik, gazdag ember, — ha állandó tiiz~ veszedelem fenyegeti a házat, természees, hogy felszökik a biztosító-társaságok skálája is, de még ezt a nagy áldozatot is meg kell hozni, ha az embernek minden pillanatban attól kell rettegnie, hogy valaki tüzcsóvát hajit a házára. Az egyesület elhatározta, hogy tüntető felvonulással rázza föl az érzéketlen newyorki férjek szivét a megokolatian anyós-gyűlöletből. A felvonulást azonnal megtartják, mihelyt elérkezik a kedvező ideje. Kedvező idő alatt pedig a verőfényes, szép napot kell értenünk, mert a lucskos márciusi idő tönkreteszi a tüntető-csoport esztétikai hatását és — a toalettet. Bibicztojások az étlapon. Páris legdrágább, úgyszintén középárakkal dolgozó éttermeiben április hónap második felében már ritkábban, de annál zsírosabb árakon szerepel az étlapokon a bibicz-tojás. A gour- mandók miatt kell évenkint sok miliő bíbicnek földrészünkön elpusztulnia; noha leghasznosabb vándormadaraink egyike, amely nagyobb testű és igy tágasabb gyomru lévén, mint a nálunk költő énekes vándormadarak, fokozott mérvben szerez hasznot a mezőgazdáknak és a kertészeknek, mint rovarevő szárnyas. Mindezt a közérdek javára alkalomszerűnek tartottuk elmondani. Újabban Budapest több étkezőjében bibictcjásokból készített ételt hirdetnek az étlapon. Amúgy is más, a mienknél csak némileg is fejlettebb országok mezőgazdasága 25 -50 százalékkal több jövedelmet hajt tulajdonosaiknak, részint az okszerű rovarirtás és alapos hcrnyó- zás révén (mindenik statisztikai kimutatás bizonyítja ezt), mint a magyar mezőgazdaság; bűn tehát ez ellen, ha egyik leghasznosabb védőjét: a bibicet az illetékes hatóságok pusztítani engedik. Való, hogy a bibicz-fészekből, melyet mir némileg száradó, mélyebb fekvésű, vizes rétek magas zscmbékjain rak a bibicz-pár, kiszedett, első Ízben rakott pettyes tojásai helyett második ízben is rak négy-öt tojást is a bibicz-íojó, melyeket a bibicz-himecske szorgalmasan őriz; ámde tapasztalat szerint bizonyos részük elzápul és a kiköltött tojásokból előbujó fiókák többé-kevésbbé ’satnyák és igy bajosan nevelhetik föl olyan életerős vándorokká, akik őszkor csak kétnapnyi, vajmi rövid időtartam alatt is képesek tőlünk Északafrika középtengeri partjaira: Kyreneikába, vám; oedig Tripoliszba repülni. Az alsóbb társadalmi állásúak közül való, olyan egyének előtt, akik durvalelküek, a szegény, sokaktól üldözött bibicznek azt róják föl állítólagos bűnéül, hogy — az ostoba népmese szerint — bibiczek hangos visításukkal árulták el husvét előtti csütörtökön az őt üldöző poroszlóknak a szendergő Jézus Krisztus fekvőhelyét a Getsemane-kert olajfái alatt. Ennek a megtörténhetése ellenkezik a bi- bicz természetrajzával, úgyszintén Jeruzsálemnek akkori — hasonlóképp mostani — terepviszonyaival. (p. H.) ■tiiifiWiwaiarnnnia ELNÖK: W1NDISCH-GRAETZ LAJOS HERCZEG. Gyógyasszú, szamorodni és asztali borai felülmúlhatatlanok. Kapható mindenütt. Árjegyzéket kívánatra ingyen küld. Központi iroda : Budapest, VI. kér., Teréz-körut 25. sz.
