Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1913-04-20 / 8. szám
4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1913. április 20. PÉCZELY ANTAL ásványviz-nagykereskedő A Szántói savanyuviz főraktára BUDAPEST, II, MARGIT-KÖRUT 50—52. TELEFON 40—97. Alajos szakácsnak és a Zimmer Ferencz-féle, ugyancsak 250 koronás ösztöndíjat Kukla Márton szakácsnak. A hangversenyen Radics Béla pompás zenéje gyönyörködtette a közönséget, az Opera- ház kara énekelt Pap János és M á t h é Sándor magyar dalokat adott elő és Roósz Emil hegedült Fehér Gizella kíséretével. Az ünnep fénypontja a lakoma volt. Az étrendet Bókay Árpád egyetemi orvostanár fiziológiai 'S zempontból, Palkovics Ede, az Angol királynő tulajdonosa sz3kácsmüvészeti szempontból vizsgálta felül. A két tekintély nyugodt lélekkel kiadhatta a bizonyítványt, hogy a dús lakoma a gyomornak szinte hihetetlenül könnyű és egészséges, az inyeség követelésének pedig minden pontban megfelelő volt. Érdemes ide iktatni ezt az ételrendet, amely nem lett volna méltatlan császárok asztalához sem: '’Szárnyas leves. Pezsgő kocsonyás kövirák. Hazai bárány remeke. Tavaszi harmatjércze. Magyar spárga. Kanári szigeti banánaduzma. Csesztersajt. Hütött ananász-eper. Fekete kávé. A Royal-szálló dísztermében volt megtérítve az asztal, ezüsttel és illatos virággal ékesen. A főhelyen Glück Frigyes ült H e 11 a i Ferencz dr. főpolgármester és Bárczy István dr. polgármester között. Ott volt még Magyarevits Mláden dr. tiszti főorvos, Bókay Árpád, G e 1- léri Mór, Márkus Jenő székesfővárosi tanácsos, a szállósok és vendéglősök nagyszámú küldöttsége, sok szép asszony. A társaság tagjai között Glück Frigyes művészi plaketjét osztották ki emlékül. Az ünnepelt arczképe alatt a fölii ás: Glück Frigyes ur tiszteletére a Magyar Szakác so k Köre 1913. A hátsó lapon idézet Brillat Savarin hires könyvéből, amelyet Glück fordittatott le nyelvünkre: A nemzetek sorsa attól függ, hogy miként táplálkoznak. Az első köszöntőt L ő h n e r t Mátyás mondotta a vendégekre, Glück Frigyes a vendégek sorából a város urait emelte ki, akikkel oly öröm és élvezet együtt dolgozni Budapest jövendő nagyságán és fejlődésén. H e 11 a i Ferencz elmés tósztját azzal kezdte, hogy azok a vendéglősök az emberiség jótevői, akik jó konyhát tartanak; aminthogy az emberiség gyilkosai azok, akik rossz konyhával ölik vendégeiket. A legnagyobb jótevők közé tartozik Glück Frigyes, akinek szállója messze földön hires a kitűnő konyhájáról. Buzdította azokat, akik a mai szép ünnepet rendezték, hogy tekintsék mintaképüknek Glück Frigyest, aki mindig csak szállós és vendéglős akart lenni és mert a maga körében fényesen megfelelt hivatásának, azért emelkedett oly magasra mindenek becsülésében. K o m m e r Ferencz és Kővári Jenő szintén az est hősét ünnepelték. Most belépett tizenhat szakács hófehér ruhában, fölállottak az asztalfő előtt és aztán megszólalt a szószólójuk, W r a b e t z Gusztáv főszakács, és talpraesett beszédben számolt be arról, mit tanultak ők mind mesterüktől. És a jelenvoltak hiteles tanúsítványát kérte arról, jól fogták-e föl és a gyakorlatba helyesen vitték-e át az oktatást. A vendégek őszinte meggyőződéssel adták ki a bizonyítványt a derék szakácsoknak. Ekkor felállóit Glück Frigyes és meghatott szívvel, de energikus szóval fejtette ki, hogy a szakácsmüvészek bizonyos tekintetben 1 megtartották a régi ezéhrendszer zárt szigorúságát és konzervatív hagyományait, de másfelől szívesen haladnak a korral és teszik magukévá a tudomány minden gyakorlatban is megvalósítható vívmányát. A most serdülő és máris művészetig emelkedett nemzedék tagjait a Magyar Szakácsok Kcre éremmel disziti föl. Glück Frigyes ott nyomban ki is osztotta az érmet azoknak, akiket a kör méltóknak Ítélt a kitüntetésre. Bárczy István rámutatott a vendéglősök tisztes törekvésének nagy nemzetgazdasági hasznára: ők teszik gyümölcsözővé a gyakran emlegetett idegenforgalmat, az ő becsületes szolgálatuk fogja idevonzani azokat, akiket balitélet vagy rosszindulatú informáczió távol tartott városunktól. Még Bokross Károly éltette a kör vezetőit és a társaság szép hölgyeit. A lakoma ezzel véget ért. De a mulatság nem. Csak most kezdődött a táncz Radics Béla tüzes muzsikájára. És a későn érkezőket, akiket hivatásuk csak este tizenegy után bocsátott el az ünnepre, olyan hideg büffé fogadta, amely díszesebb volt minden eddig látott szakács-kiállításnál. A művészet e remekeinek illő méltatására a szakembernek, a gour- met-nek és a költőnek kellene szövetkeznie. A jóban való bőség ünnepe volt ez, s amellett ment minden hivalkodástól vagy ízléstelen terheltségtől. És lelke volt az ünnepnek, meleg, bizalmas és baráti, ahogy illett azokhoz, akik rendezték és ahhoz, akinek szólott. »B. H.« i * V A kitüntetett szakácsok, nagyobbrészt konyhaséfek névsora a következő: Löhn ért Mátyás (Hungária-szálló), Csáky Sándor (Hungária Club), W r a b e t z Gusztáv (Royal-szálló), Geifer János (Kovács-étterem), Lakatos József (Gróf Károlyi László), R é t h 1 y Béla (Budapest székesfőváros Damjanich-utczai főzőiskola), Szalontay Jenő (Royal-szálloda), Marek András (báró Harkányi Frigyes), Berkes István (gróf Teleky József), Zbinyovszky József (Hungária-szálloda), Rehberger Elek (Kovács-étterem), Misser Henrik (Royal-szállóá, Jansen Keresztély (Angol királyné-szálló', F a 1- tusz Adolf (Deli-étterem), Szabó Lajos (Royal- szálló), Czeiner József (Bar Pilseni sörcsarnok), Pataki János (Hungária-szálloda), Kéné s s e y Gusztáv (Gundel Károly étterme), Böh- r inger Frigyes (Kovács-étterem), Sinkovics József (Gundel-nagyvendéglő), Marton Sándor (Schuller és Társa), Deixter József (Kommer, i Vadászkürt-szálló), Hollo eher Zsigmond (Deli- j étterem), Patát Lajos (Kovács-étterem), Szek- rényi Rezső (Vigadó). Uj ipartörvénvek. A kereskedelmi miniszté- lium kebelében Matlekovics Sándor elnöklésével dolgozó kodifikáló bizottság hálom uj törvénytervezetet készített el. A három törvény- javaslat a következő: az ipar bíróság, a kereskedelmi alkalmazottak törvénye, a fiatalkorú munkások és a női munkások munkaviszonyainak szabályozása. A három javaslatot most már kiadják az érdekelt köröknek azzal, hogy a javaslatról való véleményüket terjesszék a minisztérium elé. Rettinger Márton és neje. (Mai képünkhez). Mai számunkkal Rettinger Márton fiatal, törekvő vendéglős kartársunk és kedves neje, szül. Kolofon Vilma úrnő jól sikerült arczképeit mutatjuk be t. olvasóinknak. Mindketten a vendéglős-ipart űző derék és köztiszteletben álló szülők gyermekei, mint illyenekről, bizton hisszük és reméljük, hogy iparunk előrehaladására, felvirágoztatására megszerezték a szülőiháznál mind- | azt, a mi nélkül sokáig egy vendéglő sem állhat fenn; — a szakképzettséget. Rettinyer Márton lelkülete tiszta és egyszerű, mint a bora, melynek a jósága a kedv forrása. Budán az I. kerület Fehérvári-ut 14-ik szám alatt levő díszes vendéglőjében asztalait sűrűn üli körül a vendég s ha kétszer akkora termei volnának is akkor is szoronkodnék nála az ember, A fő azonban, hogy nála senkinek sem esik terhére a szorongás, mert sajátos, demokratikus hangulat, kölcsönös bizalmasság nála mindenkit barátságossá tesz. Ez a gazda lényének a varázsa, Nem lealázkodó, de mindenkihez szives, figyelmes, a mi aztán átragad vendégeire. Rettinger Márton született Etyeken (Fejérmegyében) 1880-ban. Iskoláit Budapesten végezte, hol édes apja a hírneves „5 csillag“ czimü vendéglő tulajdonosa volt a Dohány- és Szövetség-utcza sarkán. Iskoláinak bevégzése után a pinezéri pályára lépett, melyet becsülettel betöltött. Legutóbb önállósítván magát, vendéglői üzletét a legszebb nívóra emelte s mert jó asszony kellett a házhoz, megkérte Kolofon Gyula fővárosi vendéglős kartársunk és kedves neje bájos szép leányának Kolofon Vilma úrnőnek kezét s azt a derék és szorgalmas vendéglős kartársunk elis nyerte. Szép és a gazdaasszonyi teendőkben teljesen jártas ifjú neje valóságos tündére az üzletnek s e mellett a gazdaasszonyi teendőkben ritkítja párját. Mint fiatal házaspáraknak kívánunk sok szerencsét. Adja Isten, hogy iparunk javát előmozdítva, családi életük a legboldogabb legyen. Isten éltesse őket soká ! Politika és irodalom a konyhában, A franczia köztársaság uj elnökének megválasztásából a konyhaművészet is méltó módon kivette részét azáltal, hogy a közismert fözőmüvész, Escoffier megteremtette a „Poularde Poincaré -t. Az étlapok ugyanis régi hagyományokhoz híven, rendszerint alkalmazkodnak a politikai eseményekhez és a szakácsoknak ked- vencz szokásuk az, hogy saját teremtő erejüket nagy történelmi nevekben örökítik meg, hogy ilyen módon hirdessék a jelesebb államférfiak dicsőségét. Richelieu és Condé konybafőnökei legpompásabb ételeiket mindig nemes urak nevére keresztelték el és gyakran megtörtént az is, hogy a nemes urak leereszkedtek a konyháig,
