Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1913-10-20 / 20. szám
4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1913. október 20. w PECZELY ANTAL ásvány viz=nagykereskedő A Szántói savanyuviz főraktára BUDAPEST, II, MARGIT-KÖRUT 50—52. TELEFON 40—97. A kerületekben népgyüléseket kellene tartani s az országgyűlési képviselőket rábírni, hogy az országgyűlésen felvessék e kérdést és hassanak oda, hogy kérelmünk mielőbb teljesítve legyen, mert csak igy látom szőlőszetünk boldogulását a jövőben.- | A. L. Bokros Károly beszéde, Múlt számunkban beszámoltunk országos nyugdíj-egyesületünk elnökének arczkép- leleplezése ünnepélyéről, most pedig illusztris elnökünk ez alkalommal elmondott ma- gasszárnyalásu, szép beszédét egész terjedelmében a következőkben adjuk: Bokros Károly: Mélyen tisztelt Elnökség! Tisztelt Közgyűlés! Tisztelt Barátaim! Életemnek volt néhány szép napja, de a mai a legszebb és legboldogabb. Arról ma beszélni, igen t. ünneplő közönség, hogyan keletkezett a nyugdíj-intézet, és mi adott neki impulzust arra, hogy a magyar vendéglősök sokaságának, a magyar pinczér- ség legtöbbjének egy olyan intézményt létesítsek, amely őket a jövő gondjaitól, fáradalmaitól megmentse, ebben a pillanatban igazán feleslegesnek tartom. De hiszen nem éppen én gondoltam erre először, mert a mi boldogult Stadler Károly barátunk már a szövetség keretében akarta létesíteni a nyugdíj-intézetet. Azonban én nem laktam akkor Pesten, ő itt csinálta a szövetséget, én pedig egy más városban a nyugdíj-intézetet. Amikor a milleniumi kiállításon előadóként szerepeltem a nyugdíj-intézet kérdésénél, szeretve tisztelt elnökünk rögtön megbízott a tervezet kidolgozásával és nagyon természetes, hogyha valaki indítványt tesz, akkor annak következményeit is meg kell gondolnia. És én meggondoltam, tudtam, hogy ezt nem fogja más senki magára venni, nem is veheti magára, ezt nekem kell végig megcsinálnom. Isten segítségével és azoknak a derék jó embereknek melegszivüségével, akik mellettem álltak akkor is, Glück Frigyes és Gundel János urak közreműködésével és boldogult Stadler Károllyal együtt sikerült a nyugdíj-intézetet megteremteni és odafejleszteni, ahol ma áll. Egészen közömbös a nyug- dij-intézetre nézve, igen tisztelt ünneplő közönség, hogy ki áll az intézet élén. Egy igaz, hogy a nyugdíj-intézet megvan, és hogy szükség van rá, azt hiszem, nem kell bővebben magyaráznom. Nálunk, ebben a gazdag országban, ebben a gazdag fővárosban Önök tudják, t. kollégáim legjobban, minő szűkös anyagi viszonyok között élünk mi itt, valamennyien. Tisztelet a kivételnek, talán rosszul fejeztem ki magamat, nem valamennyien, hanem nagyobbrészt. És ennek oka nem a munkakerülés, nem a szaktudatlanság, hanem a balszerencse. Mert vannak emberek, akiknek a legjobb akarat, a legnagyobb vendéglői tudás, a legnagyobb szorgalom és iparunkhoz való ragaszkodás mellett sem sikerül minden úgy, ahogy azt ők szeretnék. Ezek a dolgok érlelték meg bennem, t. közgyűlés — a gondolatot, hogy kell csinálni egy intézményt, hogy ha a sors egyikünket, vagy másikunkat nem enged előbbrejutni, lelánczol, leköt ahhoz a mindennapi kenyérhez és még a legmagasabb korban sem enged pihenni, legyen egy intézmény, amely rólunk gondos-; kodik, legyen egy olyan fedél, amely alá bevonulhatunk nemcsak mi, de csaladunk is. Ez volt az eszmém, ez volt az ideám, ehhez ragaszkodtam mindig és fogok ragaszkodni | egészen utolsó perczemig. (Éljenzés és taps.) Nagyon természetes, t. ünneplő közönség, hogy ilyen nagy dolgot nem lehet megcsinálni egy embernek. Kell ehhez szeretet és az a meg nem érdemelt kitüntetés, amelyben engem önök 15 év óta részesítenek, kellett ehhez annak a ragaszkodásnak óriási ereje, amely a nyugdíj-intézet iránt mindenha megnyilatkozott az Önök szivében és kellett ehhez leginkább áldozatkészség. Hisz nagyon jól emlékezhetnek azok, akik Debreczenben az alakuló közgyűlésen ott voltak, hogy egyszeri felhívásomra, egyszeri kérelmemre az egész asztal tele lett bankóval. Azon a helyen Debreczenben, ahol valamikor az ország nagy kormányzója azt mondta, hogy meghajlik a magyarság nagysága előtt, én kénytelen voltam és örömmel tettem, meghajolni a vendéglősök jószívűsége előtt. Szóval, igen t. ünneplő közönség, a nyugdíjintézet van, a nyugdíjintézet lesz és a nyugdíjintézet teljesiti azt a kötelességet, amit tagjaival és a közönséggel szemben elvállalt. Mélyen t. tiszteletbeli Elnök ur! Nem tudom magamat sehogysem beleképzelni abba a nagy tiszteletbe, amiben részedről szavaidnak nagy hordereje által részesültem, nem vagyok képes szavaimmal kifejezni, amit e pillanatban érzek, mert mi vendéglősök vagyunk, nem pedig szónokok. Mi a mindennapi kenyér után futunk és nem akarunk babérokat szerezni — bár Szeged ezzel is kitüntetett — mi megelégszünk azzal, ha találunk oly szavakat, amelyek halványan, de melegen kifejezik azt, amit ily alkalommal érezünk. Én neked, és igen t. Elnökünknek, szivem egész melegével köszönöm ezt a nagy kitüntetést. Legyetek meggyőződve, hogy ezt a napot én sohasem fogom elfelejteni Nektek. A kedves közönségnek, amely megtisztelt azzal, hogy idejött, hálás köszönetemet nyilvánitom. Szeged érdemes küldöttjének és igen t. szegedi barátaimnak és a fiatalságnak szintén hálás köszönetemet nyilvánitom. És most engedjék meg, hogy egészségi állapotomra való tekintettel befejezem szavaimat. Szeretnék ezer és ezer karral bírni, hogy önöket mind szivemre ölelhessem. Az Isten éltesse önöket! (Lelkes éljenzés és taps.) Társas reggelik. Október 24-én Hack István éttermében, VII., Baross-tér 13, Október 31-én „Hungária“ nagyszálloda éttermében. „Jó barátok“ összejövetelei: Szüreti szünet. Október 22-én Mirth András vendéglőjében, VII., Dohány-utcza 5. Október 29-én Erdős Ignácz vendéglőjében, VIII., Kemény Zsigmond-utcza 12. November 5-én Fazekas István vendéglőjében, IX., Mester-utcza. Löwenstein M. utóda Horváth Nándor cs. és kir. udvari szállító (IV., Vámház-körut 4. Telefon 11—24. Évtizedek óta az ország legnagyobb szállodáinak, vendéglőseinek és kávéházainak állandó szállítója. Fióküzlet: IV., Türr István-utcza 7. Telefon 11—48.) A „Főherczegi halászati Központ“ (Apa- tin) mai számunkban közölt hirdetését ajánljuk t. olvasóink figyelmébe. Házinyul-mészárszék. Amíg Budapesten a husdrágaság miatt kétségbeesünk, Berlinben legutóbb megnyitották a világ legolcsóbb húsát árusító mészárszéket, melyben házinyulat mérnek ki a lakosság számára. Eddig is bőven fogyasztották Berlinben a házinyulat, most azonban hatósági nyul-telepet létesítettek s hatósági mészárszékben fogják kimérni a nyulhust, remélve, hogy ezzel a népélelmezésen jelentékenyen lendítenek. Mig Németországban, de sokkal inkább Francziaországban és Belgiumban széliében fogyasztják a házinyulat, addig Magyarországon kevés ember van, aki ebből a pecsenyéből kóstolt volna. Bár történtek e téren próbálkozások, árusítottak is házinyul- hust Budapesten, vásároltak is, de azután ez az akció abbamaradt. Országos szövetségük is van a házinyultenyésztőknek, s ezt a kormány támogatja is, de a tömegtenyésztés, a hústermelés nem tudott láb- rakapni. Az ország több helyén, igy a főváros környékén is több házinyultenyésztés van, azonban ezek a fajtenyésztésre törekednek s nem arra dolgoznak, hogy olcsó hús jusson a piacra a nyulból. Kispesten volt egy háromszáz anyás tenyészet, de megszűnt s Pozsonyban is állott fenn egy hasonló. Bár ennek a tenyésztésnek Bécsbe igen szép kivitele volt, s Pozsonyban is fogyasztották a házinyulat, csodálatosképen ez is megszűnt. A kedv és a hozzáértés hiányzik e téren nálunk, holott a külföldön nagyszerű házinyul-tenyészetek virágzanak. Franciaországban némely óriási telep tiz- tizenöt métermázsa húst szállít egymaga naponta Párisba. Ausztráliából, ahol sokszor a sáskajáráshoz hasonló csapásként jelentkezik a házinyul vad fajtájának, a lapinnak, dulása a földeken, húsz millió korona értékben szállítanak házinyul-gereznát és fagyasztott húst Angliába évenkint. Kár, hogy minálunk eddig sem mint belső fogyasztási, sem mint kiviteli cikk nem tudott komolyan megállni. Pedig, tekintettel arra, hogy kilóját 50—60 fillérért lehet adni, nagyszerű népélelmezési cikknek mutatkozik Berlinben, ahol kissé idegenkednek még tőle, a hatóság a vevőknek szakács- könyveket ad ajándékba, hogy megtanulják a helyes elkészítési módját. Franciaország ebben az elkészítésben már nagy mester. Ott a házinyul mindenféle formában szerepel már az étlapokon s mert jól tudják készíteni, a közönség teljesen meghódoJt neki. Nem is olyan nehéz ez a hódítás, a mikor, a mai viszonyokhoz képest, félig ingyen lehet nyulpecsenyét kapni.
