Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)

1913-10-20 / 20. szám

1913. október 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 5 a kiváló bőr- és lithiumos gyógyforrás, vese- és halhólyagbajok- nál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. SCHULTES ÁGOST Szinye-Lipóczi Salvator forrás-Vállalat. Budapest, V. Ruddf-rakpart 8. CSARNOK. Reformáczió ünnepén. (Október 31.) Templomodba gyűlt imádó néped, Irgalmas, s kegyelmes Istenünk! Szivünk és szánk buzgón áld ma téged, Akit mi Atyánknak nevezünk. Te voltál erős, hatalmas várunk Négy viharos, hosszú századon; Oltalmat ma is nálad találunk, Ha a gond és bánat terhe nyom. Midőn vakhit s tévelygés lepé meg E földet, az ember otthonát, A te szent Fiad ekkor veté meg Egyházának funkamentumát. Ő az ut, az élet és igazság, A sötétben ő tüzoszlopunk. Ha reánk tör ármány és ravaszság, Belé vetjük a mi horgonyunk. Gyarló elmék a hagyományokkal Elhomályositák tanait, De mi valljuk az apostolokkal Jézus tiszta tanításait. »Másbannincs üdv!« — szivünk ezt kiáltja, Ö a mi egyházunknak feje, Bárki jöjjön erre a világra, Kívüle nincs másnak itt helye. Mennyi üldözést elszenvedének E hitért a buzgó ősapák, Gályákra s. börtönökbe küldetének, De a Krisztust meg nem tagadák. Szenvedésük felhatott az égig, De ők ezt örömmel szenvedők; Krisztus volt a jelszavuk mindvégig, Bárha ég s föld összeomlanék! Hála Néked! Menny s föld alkotója, Hogy megőrződ a te népedet! Ezután is légy oltalmazója, Kik tisztelnek s félnek tégedet! Te vagy a mi szivünknek reménye, Mi mindig csak Téged keresünk, S ha majd eljő életünk estvéje: Áldunk akkor is jó Istenünk. Czékus László. f\ gyümölcsök tápértéke. M. Balland, a hírneves franczia chemi- kus, megvizsgálta a különféle gyümölcsök, a szőlő, a narancs, mogyoró, gránátalma, ribiszke, dió, füge, banána, olajbogyó, da­tolya, kajszinbarack, mandula, cseresznye, birs, földi eper, málna, naspolya, őszi ba­rack, körte, alma és szilva összetételét és tápértékét — és úgy találta, hogy mind­eme felsorolt gyümölcsök érett állapotban 72—92 százalék vizet tartalmaznak; a ke­reskedelmi forgalomban levő többé-kevésbbé száraz gyümölcsök (aszalt szőlő, szilva, dió, mogyoró, mandula, füge) pedig sokkal ki­sebb víztartalommal bírnak, úgy, hogy az arány csak ritkán nagyobb 30 százaléknál, sőt a mandulában, dióban és mogyoróban a víztartalom néha a 10 százalékon is alul marad. A húsos gyümölcsökben a növényi fe­hérjét adó anyagok a körténél 0.25 és a banánánál 1.45 százalék közt ingadoznak; az olajos magvakban, mint a mandula, dió, mogyoró, pedig sokkal nagyobb meny- nyiségüek, 15—20 százalék száraz álla­potban. A nitrogénmentes anyagok minden éther- ben oldható vegyületekkel együtt (olaj, gyanta, festőanyag) még csekélyebb meny­nyiségüek, mint a nitrogéntartalmú anya- gak; kivétel az olajbogyó, mandula, dió, és mogyoró, melyekben éppen az olajtar­talom a fő és pedig száraz állapotban 56— 68 százalék. A hamuanyagok kismennyiségüek, hason­lóképen a tartalék cellulose, amely csak a birsben és a naspolyában érdemel említést. A sav a málnában és a ribiszkében a leg­nagyobb, de itt sem több 1.25 százaléknál. A cukor és a kivonat anyagok teszik a j vizen kivül a húsos gyümölcsök leglénye- ( gesebb alkotó részeit. A cukor azonban a táplálkozás folya­matában teljesen asszimilálódik, s igy a nagy cukortartalmú gyümölcsök, mint ami­nők a banána, datolya, füge, valóságos szénhydrátoknak, tehát nagyon is értékes tápanyagoknak tekinthetők. Az extractum- anyagok hasonlókép tekintendők, mert ezek is a cukorhoz hasonlóan szerepelnek, táp­láló értékük pedig csak azért kisebb, mert amazoknál valamivel nehezebben emészt- hetők. Mindent egybefoglalva, a gyümölcsök mint kitűnő és étrendileg is kiválóan jó ha­tású tápanyagok tekintendők, amelyeknek táphatása annyival többet érő, mert üditőleg hatnak a szervezetre, vértisztitók, s ezért úgy felnőttek, mint kicsinyek is bátran táp­lálkozhatnak vele. Teatermek kisasszonyainak szerencséje. A londoni teatermek nem csupán finom illatú, gőzölgő italaik révén látogatottak, odacsábítja a vendégek nagy részét a ki­szolgáló leányok szépsége is. Mert ezek­ben a teatermekben tradíció, hogy ne csak az iny élvezzen, a szem is gyönyörköd­hessék; a felszolgáló hölgyek csaknem ki­vétel nélkül válogatott szépségek. Amennyire előnyös ez a szokás a tea­termek látogatottsága szempontjából, any- nyira ártalmas, ha az érem másik oldalát tekintjük. Amint egy »teatermek részvény- társaság« vezetőjének jelentéséből kitűnik, üzleteikben évenkint háromszor kénytelenek a személyzetet változtatni, aminek oka az, hogy a szép kiszolgáló kisasszonyok több­nyire férjhez mennek, még pedig — a vendégekhez. Az egyik teaterem húsz pin­cérnője közül az idén ötből lett ügyvédnő, négy kereskedő-férjet kapott, ketten millio­mosok feleségei lettek, hárman pedig a tearészvénytársaság alkalmazottjaival léptek frigyre. Egyik fiatal leányka nemrégiben föl­keltette egy javakorabeli gazdag kereskedő érdeklődését, aki rövid néhány heti isme­retség után feleségül is vette. Most a város legelőkelőbb negyedében lakik, a telet Ri­viérán tölti; nem feledkezett meg azonban a helyről, ahol szerencséjét megtalálta, mert autója gyakran áll meg a teaterem előtt, amelynek pincérnője volt, hogy ott költse el five o’clock teáját. Bájos regény szövő­dött egy, a Charing-Cross közelében lévő teateremben a múlt nyár folyamán. Előkelő hölgy tért be fiatal férfi kísére­tében, aki a felszolgáló kisasszonyt élénk | érdeklődéssel és bámuló tekintettel ejtette zavarba. Másnap a fiatal ember egyedül jött és amikor a leány a teát elébe ajta, minden teketória nélkül megkérte a kezét. A kisasszony nevetve kosarazta ki kérőjét, mert egy pillanatig sem vette komolyan az ajánlatot. Egy hónapig nem látta lobbané­kony udvarlóját, akkor azonban újra meg­jelent, bemutatkozott a terem tulajdonosá­nak, akitől azután annak rendje és módja szerint feleségül kérte újra a leánykát. Kiderült, hogy az ifjú, aki először any­jával jött és akkoriban csak átutazóban idő­zött Londonban, egy nagy vasgyár tulaj­donosa Skóciában, aki első pillantásra be­leszeretett a vagyontalan gyermekbe és ezt minél előbb hitvesévé óhajtja tenni. Ez­úttal nem kapott kosarat és most az egy­kori teaterembeli pincérleány Skóciának egyik leggazdagabb és legboldogabb asszonya. A részvénytársaságok pedig belenyugodtak abba, hogy női alkalmazottaik a szerelem szárnyán röpülnek ki termeikből a házas­ság révébe és kénytelen-kelletlen budget- jökbe vették a nászajándékokra szánt elég tekintélyes összegeket. Ki hogyan hal meg? Háziúr — elköltözik. Aratót — a halál kaszálja le. Kovács — elpatkol." Kamarás — beadja a kulcsot. Molnár — leőrölte életét. Pék — megette a kenyere javát. Jockeyt — a Szent Mihály lovára ül­tetik. Órásnak — ütött az utolsó órája. Pecér — az ebek harmincadjára jut. Anyós — az örök békébe költözik, író — befejezi életét. Költőnek — kihull a toll a kezéből. Fösvény —- kiadja lelkét. Boldog — kiszenved. Boldogtalam — megboldogul. Vaknak —- az örök világosság fényes- kedik. Vasutas — indul a másvilágra. Fogorvos — otthagyja a fogát. Papnak — leáldozik a napja. Színész — letűnik az élet színpadáról. Süketnek — megszólal az utolsó harsona. Énekes — örökre elnémul. Földesurnak — könnyű lesz a föld. Kártyás — eljátszotta kis játékait. Lámpagyujtogatóra — örök sötétség borul. Rab — megszabadul az élet terhétől. Aviatikusnak — elszáll a lelke. Portásnak — megnyílik a mennyország. Koldus — megkapja az utolsó ala­mizsnát. Patikusnak — megadják az utolsó ke­netét. Hadvezéren — halál diadalt arat. Dijbirkozót — legyőzi a halál. Pénztárnok — leszámol az élettel. Férj — jobb létre szenderül. Gróf — őseihez tér. Zsidó — Ábrahám kebelébe tér. Vándor — itt hagyja a siralomvölgyet. Baka — a másvilágra masíroz. Katona — utolsó rapporton megjelen. Gyilkost — felmagasztalják, vagy Báli mester köti meg nyakravalóját. Szőnyekereskedő — alól kirántják a gyékényt. Lámpakereskedőnek — kialszik a mé­csese. Vigéc — Istennek ajánlja lelkét. Bíróra — kimondták a szentenciát. Szökevényt — utoléri a halál. Harangozónak — meghúzzák a lélekha­rangot. Bányász előtt — megnyílik a sir. Sírásót — a sírba teszik. Éjjeli őr felett — a halál angyala vir- raszt. Delnő — leveti a porhüvelyt, s felveszi az utolsó szentséget. Lusta — örök álmát alussza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom