Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1913-06-05 / 11. szám
4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1913. junius 5. PÉCZELY ANTAL ásvány viz=nagykereskedo A Szántói savanyuviz főraktára BUDAPEST, II., MARGIT-KÖRUT 50—52- TELEFON 40—97. A tejhamisitás uj módjának szemléltető bemutatása az elöljáróságon. Budapest régtőlfogva a tejhamisitók eldorá- dója. Itt ebben a mi méregdrága fővárosunkban a termelőtől végig a grájzlerosig mindenki pancsolja a tejet, úgy hogy mire a tej a fogyasztó kezébe jut, az — szomorú statisztika bizonyitja — rendesen 50 százalék erejéig vízzel kevert tejet kap. A hamisítóra, az igazi bűnösre azonban csak a legritkább esetben lehet lesújtani, mert a tej annyi kézen megy keresztül mig a fogyasztóhoz jut, hogy az egyik elárusító rendesen ráfogja a hamisítást a másikra. Eddig legalább az volt a vigasztalásunk, hogy a nagy uradalmak plombáit kannáinak tejtartalma tiszta és hamisítatlan, ma azonban ez a bizodalmunk is illúzióvá foszlott, mert bebizonyosodott, hogy ügyes tejhamisitók még a plombát is le tudják venni észrevétlenül a kannákról, majd gyalázatos manipulácziójuk után a plombát megint visszaillesztik a kannára anélkül, hogy az ólomzáron vagy a pecséten bármiféle sérülés nyoma lássék. Egy kihágási ügy kapcsán rántotta le a leplet erről az eddig ismeretlen visszaélésről a VII. kerületi elöljáróság. A tárgyalás közvetlen oka az volt, hogy Schwartz Lipótné és Társa, nyitrai tejkereskedő már régebben olyan tejet szállított Szántó Samu budapesti tejkereskedőnek, amelyet Szántó gyanúsnak talált. Ä budapesti czég egy napon Schilling Rudolf közjegyzőt kérte fel, hogy a nyugati pályaudvarra érkezett kannákat ott nyomban pecsételje le. Ez meg is történt és Szántó az ólomzárral és közjegyzői pecséttel egyaránt lezárt kannákban hamis tejet talált. Érdekessé teszi azonban e tárgyalást az, hogy a bizonyítás során kiderült, amit eddig még a legavatottabb szakemberek sem sejtettek, hogy némi kézügyességgel és ravaszsággal a szabályszerűen lekötözött és lepecsételt, illetően leólmozott tejeskannát bárki egyetlen fogással megnyithatja, tartalmát meghamisíthatja s újra lezárhatja anélkül, hogy az ólomzáron (plombán) vagy a pecséten bármiféle sérülés vagy szakadás nyoma látszódjék. Ä terhelt védekezése ugyanis az volt, hogy ő tejtelepéről kifogástalan tejet szállított a fővárosba s ennek bizonyítására tanukat hallgattatott ki. Ha tehát a tej itt a fővárosban hamisitottnak bizonyult, nyilvánvalóan nem nála, hanem útközben vagy pedig már Budapesten történt a keverés. Be is bizonyította nyomban, hogy mikép lehet a plombáit tejeskannákat észrevétlenül kinyitni. Néhány tejeskannát behozatott a tárgyaló terembe s megkérte a jelenlevő vásárfeiügyelőt, zárja le ezeket és lássa el ólomzárral is. Ez megtörtént s valamennyi jelenlévő megállapította, hogy a kannák tartalmához hozzáférni nem lehet. Erre Mag din a Péter, a terhelt czég volt tejkezelője, akit Schwarczné külön ezért Budapestre utaztatott, néhány kalapácsütéssel kissé elcsúsztatta a kanna fedelét s az ólomzárral szemben levő oldalon fölemelte. A kanna a pecsét törése s a zsineg megszakadása nélkül megnyilt. Néhány újabb kalapácsütés, a fedél megint helyén volt, egyetlen csúsztatás, a zsineg újra megfeszült s a bizottság megint csak azt konstatálta, hogy a kanna szabályszerűen le van zárva, zsinegje, pecsétje ép és sértetlen. Négy különböző rendszerű kannával végezték ezt a kísérletet, mely mind a négy alkalommal egyformán sikerült. Rz elöljáró ez alapon jelentést tett a tanácsnak, hogy máskép kell gondoskodni a tejeskannák elzárásáról. R tea készítése. Nincs egész 300 esztendeje, hogy az első teaszállitmány Kínából megérkezett Hollan-diába (1630) a ma már nemcsak egész Európában, de mind az ött világrészben általánosan elterjedt a használata. Elterjedtség dolgában talán csak a dohány és a kávé versenyezhetnek vele. R tea szokásos készítési módja is Kinából ered. felkészített teaiíal minősége függ első sorban a levelek finomságától, de függ a szállítás és eltartás módjától s ami természetes, az elkészítéstől is. Magától értetődik az, hogy a legfinomabb tea a legdrágább és a legnehezebben szeiezhető be, mert ezt nagyrészt maguk a kínai mandarinok fogyasztják el. Mégis, ha igaigazán jó teát akarunk beszerezni, arra törekedjünk, hogy eredeti kínai termelésűt vásároljunk. Äzt, hogy a szállítás módja nagy hatással van a levelekre, már régen tudják. Ä karaván-tea (orosz-tea) mindig keresettebb volt, mint a tengeren át szállított. Ä páradús tengeri levegő a leggondosabban csomago t tialevelek zamatját is megváltoztatja. (Ugyanez a hatása a tengeri levegőnek más aromás növényekre is.) Újabban tökéletesen léghijas csomago ással igyekeznek ezt a káros hatást kiküszöbölni Äz u. n. »karavántea« ma a szibériai vasúton jut hozzánk. Ä tea zamatjára fontos, hogy a teát léghijasan záró (lehetőleg üveg-) edényekben s olyan száraz helyiségekben tartsuk, ahol más szagos anyagoknincsenek. Ezért is jó a teát szaküzletből beszerezni (kávé- és teaüzlet), mert ott értenek a tea szakszerű eltartásához. Ä tea elkészítésekor ügyelni kell, hogy a tea legbecsesebb alkotórészét, nevezetesen a zamatot adó illanó-olajat és a theint (mely teljesen azonos a koffeinnel) belőle a legnagyobb mértékben kiaknázzuk, ügyelve arra, Hogy a ke- vésbbé becses részek (csersav, gummi, dextrin stb.), melyek a tea kellemes izét csak rontják ne kerüljenek bele az elkészített teába. E feltételeknek legjobban kedvez az u. n. kínai eljárás, mely a leveleknek egyszeri leforrázésából és azonnali gyors szűréséből á 1, Pontos kémiai vizsgálatokkal megállapították, hogy az összes thein legnagyobb része (50—60o/0~a) a forró viz hatására az e’ső percznyi állás alatt oldódik ki, mig ezalatt a tealevelekben jelenlevő csersav csak kis mennyiségben jut oldatba. A további per ezekben kivonódó thein mennyisége már aránylag csak kevéssé, mig a csersav mennyisége jelentékeny mértékben nő. Ä zamatos anyagok a leforrázás pillanatában oldódnak ki. Ä másik, nálunk kevésbbé ismert eljárás, az oroszos készítési módszer lényege az, hogy a tealeveleket aránylag kevés forró vízzel önt- ! jük le s az igy kapott tömény forrázatot kana- lankint osztjuk széjjel a forróvizzel előre meg- - töltött csészékbe. Rz igy készített teával végzett kémiai elemzésekgől az derül ki, Hogy kevés forró viz jóval kevesebb theint és csersavat von ki a levelekből; úgy hogy az igy forró vízzel kivont levelekben még elég jelentékeny thein és csersav marad, melyet egy mos d.zori, esetleg harmadszori felöntéssel lehet kivonni. Sajnos, az aromás anyagok már az első kioldáskor dobjuk és ezután forraljuk fel a vizet, majd teljesen eltávoznak. Ha a leveleket hideg vízbe szűrjük, olyan italt kapunk, mely aránylag sok theint tartalmaz ugyan, de emellett aránylag nagymennyiségű cse’.savat is, ellenben az aromás anyagokat nagyrészt elvesztette. R közölt adatokból kiderül, hogy ha Ízletes és olyan —• aránylag nagy — theintartalmu italt akarunk fogyasztani, mely lehetőleg kevés csersavat tartalmaz, leghelyesebben úgy járunk el, hogy aránylag elég nagy mennyiségű levelet (egy teáskanálnyit számítva egy csészére) forró vízzel leöntünk vagy forró vízbe dobunk) s nagyon rövid idei állás után (yj>—2 perez) leszűrjük a forrázatot; ha ellenben a leveleket gazdaságosabban akarjuk kihasználni, a fentebb ismertetett oroszos módszerhez fordulunk. Minthogy a tea finom zamatét más idegen anyagok köny- nyen módosítják, vagy esetleg teljesen el is rontják, lehetőleg minden tea-pótszer (rum, narancs, czitrom stb.) alkalmazását kerüljük. R teába jutott csersavat némely helyen (pl. Angolországban) úgy távolitják e\ hogy borsónagy- ságu finom tiszta zselatint dobnak a kész teába, mely a csersavat megköti és leválasztja, mig a zamatos anyagok és a thein nem változnak. Ilyenkor azonban másodszori szűrés, vagy üle- pités válik szükségessé. Szeszmonopóüum terve. Azok a horribilis költségek, amelyekkel az eddigi külpolitikai zavarok már jártak és főleg azok a nagy összegek, amelyeket a kilátásba helyezett óriási hadügyi követelések fel fognak emészteni, nemcsak a polgárság súlyosabb megadóztatásával, hanem közvetett újabb megterhelésével is fognak járni. Ez utóbbiak között valószínűleg legelső lesz a szeszipar vagy szeszkereskedelem állami monopoli- zálása. Többször irtunk már ugyanis arról, hogy épugy az osztrák, mint a magyar kormánynak pontosan meghatározott czéljai vannak a szesz- termelés konczentrálására. Ez ugyan eddig csak Ausztriában sikerült, de úgy látszik, hogy erőszakos kormány-beavatkozással nálunk is hasonló helyzetet akarnak teremteni. Eddig ugyanis a csonka szeszkartell, mely néhány spekulánsból verődött össze, sehogy sem tudott boldogulni, annál kevésbbé, mert az utóbbi időben a mező- gazdasági szeszgyárak közös finomítók felállítása utján akarták magukat a kartelltől és egyéb ipari finomítóktól függetleníteni. Alighogy azonban ez a törekvés komoly alakot öltött, nagy befolyások érvényesültek, — nem szabad elfelejteni, hogy az osztrák szeszkartell, mely a létesítendő magyar kartellel szövetkezni akar, az osztrák hitelintézet vezetése alatt áll, — hogy a kartelltől húzódozó mezőgazdák függetlenitését megakadályozzák. Hogy ez a befolyás sikerrel dolgozott, bizonyitja az, hogy értesülésünk szerint a kormány engedélyezéshez akarja kötni exkontingens termelők és finomítók felállítását, ami más szóval annyit jelent, hogy már most megszabja a kereteit egy bekövetkezendő monopóliumnak. Arról nem is beszélünk, hogy az átmeneti idő alatt — miután a fenti rendelkezés folytán a kartell létesítése úgyszólván állami kényszereszközökkel történhet meg — milyen horribilis nyereséget biztosítanak a szeszgyáraknak, csak arra utalunk, hogy amidőn ma már a szesz nem csupán élvezeti cikk, hanem ipari szempontból is egyike a legfontosabb tényezőknek, a monopóliummal szintén azon eszközök sorába fog kerülni, amelyeknek alkalmazása vagy igénybevétele nem a közvagyonosodás, hanem a telhetetlen és véget nem érő állami követelések céljaira fog szolgálni.
