Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-21 / 16. szám
XXIX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1929. vasárnap, április 21. 16. szám. RÁKOS VIDÉKE társadalmi, kömgazgatAsi És KÖZGAZDASÁGI hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Villamos vasutank sorsa. (Szenzációs újdonságok a Hév. kuliszatitkaiból). A mi életünk egyik legfontosabb kérdése a közlekedésünk dolga. Amíg ezt a kérdést, legalább lényegében magunk irányíthattuk, mindig elértük azt, hogy igényeinknek és érdekeinknek megfelelő közlekedést biztosíthattunk: előbb a lóvasut megteremtésével, azután pedig a közérdeket szolgáló és biztosító módon történt megszüntetésével. A Hév. villamosa egészen kielégítő forgalmat bonyolított le és bérletjegyei, kedvezményes füzetjegyei, tisztviselő-, tanuló- és munkásjegy kedvezményei az utazás költségeit is elviselhetökké tették. A háború előtt elért tetőpontról a háború és forradalmak következtében zuhant egyre lejebb közlekedésünk színvonala, mikor pedig, a csapásos esztendők után ismét fokozatosan javulni kezdettek az állapotok, Sajnálatos módon maga ^ vasúttársaság megmagyarázhatatlan üzleti politikája súlyosbította legnagyobb mértekben a helyzetet. Leoperálták a körforgalmi hurokvágány felét és ezzel halálosan elkeserítették közönségünk egyik tekintélyes részét, azután pedig a régi kedvezmények megszüntetésével és a viteldijak aránytalanul magas megszabásával tették tűrhetetlenné a helyzetet. A közönség mindhevesebb hullámokat verő elégedetlensége vívta ki ilyen viszonyok között a máv. körvasúd vonalán a személyforgalom életbeléptetését, amitől a verseny természetszerű hatásként a Hév. tarifa leszállását várta mindenki. A Hév. pedig, mint tudjuk közámulatra tarifa eineléssel felelt. Ezt az emelést ugyan „tarifa rendezés“ és »egységes tarifa“ jelszavakkal kendőzték, de az végeredményben és a valóságban bizony csak igen szigorú és kegyetlen viteldij emelést jelent, amely ellen azóta minden elképzelhető eszközzel küzd ugyan az érdekelt közönség, azonban mindeddig egyáltalán semmi eredményt sem érhetett el. Ugyanis a legilletékesebb helyeken kijelentették, hogy a vasúttársaság még mindig nem merítette ki azt a maximumot, amelyre a megszabott kereteken belül joga lenne, tehát még mindig a maga jószántából olcsóbb mint amennyi viteldij szedésére jogosult lenne. Ebben a vigasztalan helyzetben a reménynek némi világossága csak abból a közismert tényből csillámlik elő, hogy a Hév. vonalait el akarja adni vagy bérbe akarja adni valamely más érdekeltségnek, elsősorban pedig a Beszkárt-nak, amelynek küszöbön álló terjeszkedése amúgy is a fővároskörnyéke felé irányul. A két vállalat közölt már régebben folynak tárgyalások, amelyek azonban a legutóbbi időkig nem kecsegtettek eredménnyel. Ezekből a ránk nézve annyira életbevágó tárgyalásokból rendkívül érdekes újabb adatok birtokába jutott a „Rákos Vidéke“. Mint beavatott forrásból értesülünk, a Beszkárt csak a főváros területén haladó Hév. vonalakra tart igényt és ajánlata nem éri el a másfélszázezer pengőt, mig a Hév. a szentmihályi, pestújhelyi, rákospalotai, csepeli és pesterzsébeti vonalait is át akarja adni és csaknem hétszerannyit követel, mint a Beszkárt ajánlata. A Beszkárt az Erzsébet királyné utón akar Pestújhely érintésével uj közlekedést biztosítani Rákosszentmihálynak és ez a vonal a Csömörí- utig jönne el. Ha őröm is lenne az uj összeköttetés, de a nagy kerülő, amit az Erzsébet királnyé úti igen hosszú vonal jelentene, nagy mértékben csökkentené az uj forgalom értékét. A tárgyalások mai állapota tehát kevés örömöt tartogat számunkra, akik az egyedül helyes megoldást a zuglói vonal meghosszabbításában, a Hév. meglévő vonalának gyökeres viteldij leszállításában (a régi kedvezmények érvénybe helyezésével) és a máv. körvasuti személyforgalom tovább fejlesztésében, mindezeken felül pedig az autóbusz közlekedés berendezésében várjuk, reméljük és kívánjuk. Tudunk azonban még valami nagyon érdekes adatot, azt, hogy a Hév. tarifa emelésére — ráfizet. A Hév. felemelt viteldijának életbe léptetése óta letelt négy hónap statisztikája szerint a vasút bevételei nem csak nem emelkedtek, hanem számottevő ősszeggel csökkentek. A helytelen üzleti politika tehát már is megbosz- szulta magát és bizonyára szintén alkalmas lesz arra, hogy az érdekelt vonalak átengedésének megoldására a talajt előkészítse. A szentmihályi vonalon elkövetkezett bevétel apadásánál is nagyobb veszteség érte a Hévet a nemrég még annyira forgalmas csepeli vonalon, ahol az autóbusz közlekedés csaknem az egész közönséget elvonta a Hévtől, s ma már a túlzsúfolt vonatok hosszú sorozata helyett egyetlen villamoskocsi közlekedik ott, az is többnyire üresen. Mint nagyon érdekes hirt említjük meg itt, hogy a Hév. tulajdonosa a Nova részvénytársaság kebelében a majoritásért elkeseredett harc folyik és ez a küzdelem előreláthatóan szindikátusi szerződés alakjában nyer megoldást. A Nova a Hév. utasainak filléreiből épült házak tulajdonosa és tulajdonosa a Hév. részvények többségének. A vezető szerep Bódy Tivadar, Krausz Simon és az újabban nagy mennyiségű címlet tulajdonába jutott Halmosvő, Szemere, Szemere Miklós örököse között oszjlik meg. Szemere bekapcsolódása a vezetésbe uj szellem behatolását jelenti és mindenképen örvendetesnek tekinthető. A tervezett szindikátusi szerződés bizonyára fontos hatással lesz a Hév. sorsára is, amelyről e pillanatban kétségtelen, hogy lényeges változások előtt áll. Bebizonyosodott, hogy a mai tarifa- politikával nem sokra jut. Tehát vagy ezt kell megváltoztatni és más alapokra fektetni, vagy végrehajtani az átadással járó gyökeres változást. Kevés érdekesebb
