Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-25 / 43. szám

III. évfolyam. Budapest, 1903. vasárnap, október 25. 43. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP ÉS POLGÁRI DALKÖR HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-utcza 25 — Telefon: 57—64. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadó- hivatal czimére küldendők. MEGJELENIK MINDEN VASARNAP FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJOONOS : FARKAS ELEK Előfizetési ár: Egész évre ........................8.— korona Fé l évre................................4.— „ Negyed évre .... 2 — „ Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. A rákosi Rákóczi-ünnep. Nagy és szép ünnepre gyűjtötték össze a rákosfalviak a múlt szombaton a környék érdek­lődő, hazafias elemeit. II. Rákóczi Ferenc emlékezetét ünnepelték kellő méltósággal ünnepi hangulatban. És hogy ez a hangulat minél nagyobb mértékben terjedhessen, hogy a nemes érzés a szívekben minél erősebb gyökeret verhessen, gondoskodtak olyan műsorról, a milyennel bár­mely nagy város, bármelyik országos testület is méltán dicsekedhetik el. Fájdalom, a derék rákosfalviak munkálko­dását nem koronázta tökéletes siker. Két nagy baj esküdött ellenük össze, a betegség és a rossz idő és megtámadták egyesült erővel a két főtényezőt: a szereplők egy részét, a kiknek le kellett mondaniok és a közönséget, a mely ked­vezőbb időben bizonyára még inkább érdeklő­dött volna a szép ünnep iránt. De azért bizonyára nem fogja elvenni kedvüket az, hogy az ünnepnek ezek a külsőségek ártottak, mert hiszen szép volt az így is mindenképpen, hazafias és fölemelő. És hisszük, hogy még sűrűn lesz alkalma az egész vidéknek arra, hogy a rákosi szép és hazafias ünnepeken élvezzen és lelkesedjék. * A rákosfalvai elemi iskola szép épületének kör­nyéke szombaton este elevenné vált a rendezett Rákóezi- emlékünnep és hangverseny élvezésére iparkodó közön­ségtől és a szépen díszített tágas tornaterem széksorai szépen megteltek 3/*8-ra, a mikor Stelly Géza igazgató fel­lépett az emelvényre, hogy elszavalja saját szerzeményű felhívását, a mely „Rákóczi fegyverbe hívja a nemzetet“ címet viselte; a hazafias hévvel előadott, szépen megírt tüzes költemény egészen lekötötte a hallgatóságot, a mely hálás tapsokkal adózott a szerző-előadónak, a ki egyszersmint az ünnep rendezőségének is a feje, a lelke volt. Nem kisebb hatása volt a következő számnak. Ifjabb Lányi Ernő szavalta el Farkas Imrének „Fábián hadnagy“ című gyönyörű költeményét, a melynek melo- dramatikus zongorarészét maga a kitűnő zeneszerző, Lányi Ernő szolgáltatta. A melodráma szépségei a hiva­tott előadók révén természetesen teljes mértékben érvényre jutottak és a mű nagy hatással volt a közön­ségre. Most Hock János országgyűlési képviselő lépett taps és éljenzés közepette a dobogóra és körülbelül a következő beszédet mondta el: Nagy időket élünk, történelmi nevezetességű napo­kat. Most, mi még ezt nem érezzük annyira, minket sodor magával az áramlat, csak majd ha látni fogjuk később a nagy eredményeket, akkor leszünk tisztában a mai események fontosságával. Ügy vagyunk mi most, mint a léghajós, a ki fölemelkedik a magasba és nem veszi észre a vihart, a mely őt magával sodorja, hanem halad a szél irányában anélkül, hogy ő maga jóformán észrevenné. Kitűnő példát idéz erre. Jules Lemaire francia író mond el egy esetet abból az időből, mikor a római nagy birodalomnak annyi baja volt a nyugtalankodó zsidókkal. A római birodalom gyarmatainak a kezelését tudvalevőleg konzulokra bízták, a mi jutalom volt egy­úttal az illetőre és kitüntetés, a mely után a kitüntetet­tek bátran mehettek nyugalomba. Történt, hogy egyszer két jóbarát — prokonzulok — találkozott egymással Dalmáciában, a hol akkoriban Diokletiánus császár káposztát ültettetett. Közöttük volt Pilátus is, a volt jeru- zsálemi helytartó, a kit egyik barátja megszólított, hogy hogyan kerül ő oda, olyan messze a gyarmatától. Pilá­tus elmondta, hogy megunta a munkát és a kormány­zás gondjait, közben a császárnál is kegyvesztett lett és ott kellett hagynia a kormányzóságot. Szó között megkérdezte őt barátja emlékezik-e a szép időkre, a miket,együtt töltöttek Jeruzsálemben ? Pilátus emléke­zett. És a mulatságokra, a miket együtt rendeztek? FERENCZ K ­JÓZSEF KESERŰYIZ B % az egyedül elismert kellemes úfí természetes hashajtószer.

Next

/
Oldalképek
Tartalom