Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-08-10 / 31. szám
31. szám. RÁKOS VIDÉKE 3 SPORT. A rákosszentmihályi tenniszverseny nevezései igen jól sikerültek, mert bár a legjobb játékosok közül egyesek úgy a hölgyek, mint az urak részéről elmaradtak a versenyről — mégis a jelentkezettek szép száma és a játékban szerzett ügyessége révén igen szép küzdelmekre van kilátása a megjelenendő közönségnek. A hölgyek és urak kettős versenyében a párok össze- sorsolása f. hó 3-án megtörtént és annak megtörténte után a Sporttelep művezetősége a lejátszandó játékok sorrendjét és az egyes pároknak a másikkal szemben adandó gémelőnyeit a következőképen állapította meg: I. pálya. 1. Spanraft Paula—Chorus Ernő, előny nélkül. Spannraft Elza—Hauser János „ „ 2. Réber Irma—Kernstock Kornél, 1 gémelőny. Egerzeiger Gizella —Lehel István. 3. Hrabál Hedvig—Himmel Miklós. Tóth Anna - Borhy Mihály, x/2 gémelőny. 4. Tóth Anna—Borhy Mihály. Spannraft Elza—Hauser János, l1/^ gémelőny. 5. Réber Irma—Kernstock Kornél, 1 gémeleny. Hrabál Hedvig—Himmel Miklós. 6. Róth Paula—Klimkó László, 1/s génielőny. Tóth Anna—Borhy Mihály. 7. Egerzeiger Gizella—Lehel István. Spannraft Paula —Chorus Ernő, 2 gémelőny. 8. Róth Paula—Klimkó László. Réber Irma—Kernstock K. 9. Réber Irma—Kernstock Kornél. Spannraft Paula—Chorus Ernő, 1 gémelőny. 10- Egerzeiger Gizella—Lehel István. Hrabál Hedvig—Himmel Miklós. 11. Róth Paula - Klimkó László. Spannraft Elza—Hauser János, 1 gémelőny. II. pálya. 1. Róth Paula —Klimkó László, 11/2 gémelőny. Hrabál Hedvig—Himmel Miklós. 2. Tóth Anna—Borhy Mihály. Spannraft Paula—-Chorus Ernő, 1 gémelőny. 3. Réber Irma—Kernstock Kornél. Spannraft Elza—Hauser János, 1 x/2 gémelőny. 4. Hrabál Hedvig -Himmel Miklós. Spannraft Paula—Chorus Ernő, 2 gémelőny. 5. Egerzeiger Gizella—Lehel István. Spannraft Elza—Hauser János, 2 gémelőny. 6. Egerzeiger Gizella—Lehel István. Róth Paula—Klimkó László, P/g génielőny. 7. Réber Irma —Kernstock Kornél. Tóth Anna—Borhy Mihály. 8. Egerzeiger Gizella—Lehel István. Tóth Anna—Borhy Mihály, 1 gémelőny. 9. Hrabál Hedvig—Himmel Miklós. Spannraft Elza—Hauser János, 2 gémelőny. 10. Róth Paula—Klimkó László. Spannraff Paula—Chorus Ernő, V2 gémelőny. A versenyek lejátszásánál a rendes játékszabályokon kívül a következő versenyszabályok érvényesek: 1. A biró ítélete megföllebbezhetetlen. 2. A játék kezdetén az adogatást a hölgyjátékos kezdi meg s az első, a ki fogadja, a szemközt játszó hölgy. A kezdés jogát a két hölgy között a sors dönti el. A helyválasztás joga azé a hölgyjátékosé, a ki az első labdát fogadja. 3. Ha a játék az ötödik gémnél egyenlően áll, a játék tovább folyik, míg az egyik játékos-pár legalább két gémelőnyt nem szerez magának. Ha azonban ezt elérni a 12-ik gémig sem sikerülne, a 12-ik gémet először elérő pár a nyertes. 4. Az adogatásnál, valamint a játék közben is, a vonal jónak számit. — Igen . . . emlékszem. Tán biz ő szived oltárának bálványa ?- Igen — felelte röviden s egy mély sóhaj szállt el görcsösen rángatózó ajkáról. Mielőtt hozzád jöttem, folytatta szakadozott hangon, beszéltem vele. Nem bírtam tovább titkolni szivem érzelmeit s megvallottam előtte, hogy szivem s lelkem mélyéből szeretem. S ő — ő kacagott. Azt gondoltam, hogy szivem összetörik, mintha erősen megmarkolta volna valaki, úgy éreztem. Úgy látszik, visszatükröződött a fájdalom arcomon, mert megsajnált. Halvány pir futott át szelíd arcán s suttogva mondá: 11a jó, én is szeretem egy picikét, s eltávozott. Fájó lélekkel néztem utána s meg-megdobbant a szivem, valahányszor csak a messzeségben fel-feltünt újra alakja. 8 midőn a messzeség már fátyólába burkolta, még egy fájó sóhajt küldtem utána, azután összerezzentem egész valómban s úgy éreztem, mintha megőrültem volna. Fülembe csengett még mindig: na jó, egy kicsit. Agyamban ezer gondolat és kép támadt! s hosszasan tűnődtem, vájjon lehet-e egy őszinte szerető szív érzelmeit oly közönynyel fogadni s egy hitvány szócskával örökre összetörni. Szivem tagadólag válaszolt, de ott állt az ész rideg ítélőszéke előtt a puszta valóság, mit az imént hallottam, — tehát mégis lehet. . . Merően néztem a szegény fiúra, míg ezeket mondta, szivem sajgóit, szivem fájt, mert tudtam, bármit mondjak, minden hasztalan. Hisz a szerelem vak. A sötétben botorkál, mikor azt hiszi, hogy a napfénynél jár, a ragyogó nap aranysugarainál pedig tapogatózik, mintha hályog volna szemén. Csak sajnálni tudtam, mint a beteget, ki kórágyán piruló arccal reméli, hogy már holnap élvezni fogja az ébredő tavasz üde levegőjét, pedig már csak néhány pillanat választja el a halálnak habár nem is fájó, de azért keserű órájától. . * * * Több nyár múlt el azóta s lassan az ősz is elsuhan, s azt hittem, már a szép idilliek vége van. De nem, a szerelem még nem halt meg szivében, a láng nem colt pillanatnyi. Százszor, ezerszer jobban szeretett most, mint azelőtt. Szive megdobban, ha hallja; egész valója összerezzen, ha látja; pedig tudja, hogy ezernyi akadály áll útjában. * * * Forró nyári nap volt; a nagy Duna mentén, ott a hegyek alatt, két alak ballag szótlanul egymás mellett s előre vetett árnyékaik néha összefolynak. Minden mozdulat ókon meglátszik az izgatottság. Csak mikor közelebb jöttek, láttam, hogy Margit és Aladár. Ok figyelembe se vettek, — vagy talán fel sem ismertek csónakázó öltözékemben, a mint elhaladtak .mellettem a parton. Rögtön megfordítottam csónakomat s lassan követtem őket. Jó darabig kisértem már őket figyelemmel, de még mindig szótlanul haladtak.
