Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-08-10 / 31. szám
4 RÁKOS VIDÉKE 31. szám. 5. Hálót érintő labda helyett az adogatásnál más adandó, játék közben a háló érintése után átjött labda jó. 6. A vonalon kívül dobott (ant) labda mindenkor rossz, még' ha elfogadják is. 7. Hálón átnyúlni a labdaütővel játék közben nem szabad, az így visszaadott labda rossznak számít. 8. Játék közben a bíró hangosan számol. A számokat magyarul mondja. Az adogató száma az előbb mondott szám. 9. A „vigyázz" és „kész" jelzés mindig használandó, illetőleg bevárandó. 10. Ha valamely gémnél a játék állása 40—40, a játék további menete a következő: előny; előny nincs; gémlabda. 11. Ruhával és testtel érintett labda elfogadottnak és rossznak számít. Ugyanez áll akkor, ha a játékos a labdát a vonalon kívül állva veri vissza. 12. Minden három gém után helycsere. A játék vezetésére kiküldött bírók: Farlcas Elek, Gresder Jenő, ifj. Klimkó István és ifj. Lehel Pál. A versenyek kezdete minden nap délután négy óra. Az első versenynap 1902. augusztus 9-ike. Labdarúgás. Hosszú pihenés után újra alkalmuk volt a múlt vasárnapon a szentmihályi labdarugóknak gyakorolni magukat a football-játékban. Az óbudaiak derék csapatával állottak szemben és derekasan megállották a helyüket. Az első fél időben és a második félidő elején a szentmihályiak voltak állandóan fölényben, a mi a játék állásában — 2:0 az ő javukra — is megnyilatkozott. De később azután meglátszott a gyakorlatlanságuk. A kitartás hiánya folytán mindig inkább a védelemre voltak kénytelenek szorítkozni, a mit az óbudaiak igen okosan használtak ki és a két gólt helyrepótolták. A végső eredmény 2 : 2 ellen eldöntetlen. Mátyásföld Szentmi hál y. A szentmihályi Sporttelep egynéhány tagja a barátság fejlesztése céljából el- rándult e hó 4-ikén Mátyásföldre és ott a mátyásföldiek Egyszerre mély sóhaj száll Aladár ajkáról s panaszos hangon, esdőleg rebegi: de hagyja el őt, kérem, hiszen úgy sem szereti önt igazán, avagy egy esküszegő szerethet igazán?- Nem lehet, válaszolá röviden Margit. Nem lehet, a mi viszonyunk már nagyon régi. Palán nem szeret . . . szakítá félbe Aladár reszkető hangon. Arca elhalványodott s reszketett egész valójában. Egymásra néztek s két könycsepp futott le mind- kettejüknek arcán. A táj ismét néma lett s csak a víz locsogása hallatszott, a mint evezőlapátom a habokba merült. Tehát hasztalan minden, folytatja újból Aladár a beszédet. Pedig ha tudná, mennyire szeretem, ha tudná, mennyire a szivemhez van nőve, s hogy ön nélkül puszta, sivár az életem, akkor tán mégis szeretne. • Hisz szeretem, tán jobban is, mint kellene, válaszolá Margit szelíd, nyájas hangon. — Akkor tehát az enyém lesz! ■— Nem. — Nem lehetek. Elhallgattak mindketten s ott ült arcukon a fájdalom s le lehetett róla olvasni szivük, lelkűk harcát. A nap mar delelőre járt, a munkásnép, mint a hangyasereg, lepte el a partot, ők pedig a tarka tömegben észrevétlenül eltűntek. Nyugtalanság fogott el, lázas izgatottsággal merítettem a rudakat a habokba. Félelem, aggodalom szállt telkemre. Rémképeket láttam. legjobbjaival tenniszezett. A barátságos mérkőzés a mátyásföldiek nagy győzelmével végződött. Az ifj. Lehel Pál és Klimkó László, másrészről pedig Irsay Ervin és Bruck György között lefolyt két játék mindegyike 6:3 arányban végződött az utóbbiak javára. Az urak mérkőzése után páros játék volt, a mely Lehel Pál és Gelléri kisasszony, másrészről Kernstock Kornél és Bruck kisasszony között folyt le. A játékok után a szentmihályiak a park vendéglőben a mátyásföldiek vendégei voltak. Úgy értesülünk, hogy ezt a látogatást a mátyásföldiek legközelebb viszonozni fogják. Sportegyesületi címjegyzék. Életrevaló, igazán ügyes tervvel lepte meg Horváth Ferenc, a Magyar Labdarugó Szövetség főtitkára a magyar sportköröket. Előkészítette ugyanis a magyarországi sportegyesületek címjegyzékének összeállítását. A munkát úgy tervezi, hogy abban ne csak az egyesületek pontos és teljes címe legyen benne, hanem a tisztikaruk is. A hasznos és hézagpótló munka elkészítketése érdekében a következő fölhívás közlésére kérettünk föl: Fölhívás a sportegyesületekhez. Hazánban a sport fejlődése rövid idő óta hatalmas lendületet vett. Folyton újabb meg újabb egyesületek keletkeznek s ma már annyira megszaporodtak, hogy égető szükségét érzi minden kifelé is működő egyesület egy általános, tájékoztató sportegyesületi címjegyzéknek. E hiányt pótlandó, elhatározta a Magyar Labdarugók Szövetsége, hogy a folyó évi augusztus hó végén kiadandó football- könyvecskéjében közzéteszi az összes (labdarugó-, torna-, úszó-, evezős-, kerékpár-, vívó- stb.) sport egyesületek címjegyzékét. Fölkérem tehát az igen tisztelt titkár urakat, szíveskedjenek egyesületük teljes nevét, helyiségét, a tisztikart és levélcímet velem (Budapest, VIII. kér., Sándor-utca 38, II. em. 23.) közölni, még pedig minél előbb, nehogy egyesületük a címjegyzékből kimaradjon. Budapesten, 1902. július hó. Horváth Ferenc, a Magyar Labdarugó Szövetség fő titkára. Révedező szemekkel tekintettem a víz tükrén itt-ott képződő gyűrűkre, melyet egy-egy a partról aláhulló, elmerült kődarab idézett elő ; mintha csak azt vártam volna, hol bukik elő a szerelem szerencsétlen áldozata. Nem volt nyugalmam egész nap, az éjjelt álmatlanul töltöttem. Alig vártam a pirkadó reggelt, Még szürkéllett, mikor Aladár lakására mentem, de nem találtam otthon. Aggodalmam fokozódott, de nem kereshettem tovább, mert még aznap el kellett utaznom hosszabb időre. Többször írtam a távolból, de felelet nem jött. Aladár nyomtalanul eltűnt. * * * Egy év, egy borzalmas hosszú év telt el azóta. Boszniában Mária-Sternben jártam. A természet haldoklóit már; a zizegve aláhullott falevelek szemfedőként borították a földet; késő ősz volt, A leáldozó nap a hegyek mögül utolsó biborsuga- rát lövelé a tájra; fönséges panoráma volt. Szinte fájt, hogy nem időzhetek tovább. Elmerengve a fenséges látványon, a trapisták temploma mellett haladtam el. Különös érzés fogott el a templom kapujánál, úgy éreztem, mintha lábaim fel akarnák mondani a szolgálatot; füleimet pedig egy kedvesen ismerős mélabús hang ütötte meg, mely nyájasan hívogatott be., Nem soká haboztam, beléptem az Ur hajlékába. Nyomasztó sötétség uralkodott, csak az oltár előtt,
