Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-10-12 / 42. szám
Budapest, 1921. október 12. ^JMßOSlJlißMP 3 ^százmillión felül volt ez az összeg, de hát a fővárosnak hagyományos a balszerencséje mindéin! kormánynál, bármilyen politikai csoportokból álljon is az. Bernolák Nándor népjóléti miniszter azonban túltesz mindazon kormányférfiakon, akik eddig kosarat adtak a fővárosnak, mert ő nemcsak hogy ímem fizet, de méla „követel.“ Mint jó kereskedő, ugyanis értesítette a fővárost, hogy „könyvei áttekintése után“ nem neki van adóssága a fővárosnál, hainicm ellenkezőleg, a főváros tartozik neki. Azt mondják, hogy Csupor tanácsnok nagyon elcsodálkozott ezen a miniszteri megállapításon, amely alaposan rácáfolt ő rá, akinek pedig duplám szokott fogni a krétája, ha a főváros követeléseit feljegyzi. Most aztán -a baj az, hogy a licitáció nem megy tovább, mert ott, ahol az adós egyszerűen kinevezi magát hitelezőnek, ott az igazi hitelezőnek nem sok reménysége lehet. Mindegy, a fontos az, hogy a •polgármester meg van elégedve a főváros pénzügyeivel, amelyek —• azt kell hinnünk — soha olyan fényesek nem voltak, minit ma. Annyira azonban mégsem megy jól a fővárosnak, hogy a közüzemi alkalmazottak követeléseit teljesíteni tudná, pedig ezek az alkalmazottak legnagyobbrészt keresztény-szocialisták, tehát választói a városatyáknak, akiknek gondjaira bízattak. A keresztény-szocialista városatyáknak tehát meglehetősen kényes öbligójuk várni ezekkel a munkásokkal és ezeknek a követeléseivel szemben. Érdekes, hogy ezt az obligót milyen kedvesen, ötletesen intézték el. Először is, miután a közüzemi alkalmazottak 50°/o-o.s béremelést követeltek, elvegyültek közéjük és megmagyarázták, hogy az ötven százalék sok lesz, elégedjenek meg harminccal. Hiszen a munkás is csak azért szokott 50°/o-ot kérni, hogy 30°/o-ot tényleg kapjon; természetesen bele mentiek ebbe az alkuba annál inkább, mert ezt a 30°l°-ot aztán igazán biztosra vették, miután keresztény-szocialista vezéreikkel, akik egyben városatyák is, egyeztek meg ebben. Összeült azonban a munkaügyi bizottság, amely a hires Rothschild-vicc logikájával élve, nem engedte meg, hogy a saját szive szakadjam meg, a munkások elintézését a tekintetes tanácsra bízta. Előbb azonban — legyen negyedszáz! kiáltással — 25°/o-ra szállította le a 30°/o-ot és igy a tanácsnak már összesen csak 10°/o-ot kellett leütnie, hogy a munkások mind a I5°/o -os béremelést megkapják, amit nekik szántak. Általában kezdenek egészen kedves, érdekes helyek lenni a bizottságok, nem lesz csoda, ha az ellenzéki városatyák, feltéve, hogy tényleg bebocsáttatnak, két kézzel fognak kapni a bizottsági helyek után. Kétségtelen ugyanis, hogy a legpikánsabb dolgok a bizottsági ülésekért történnek, amiről például a közoktatási bizottságban Zilahi- Kiss tanácsnok, Kontra Aladár, meg a többiek szoktak gondoskodni. De még érdekesebb dolgok történnek a közjótékonysági bizottságban, ahol igen sok a hölgy és megesett például a minap, hogy alaposan kiszapulták a kerületi elöljárókat, akik nem bocsátottak a népjóléti megbízottak rendelkezésére imspekciós szobákat. Még Szepessyt, a X. kerületi elöljárót is Valnicsek Béla plébánosnak kellett megvédenie. Annál szomorúbb sorsa volt azonban Kazay Lászlónak, akit úgy széjjelszedtek az asszonyok, mint egy kócbabát. No csak menjen ellenzékbe : nem szeretnénk a bőrében lenni.., Zilahi-Kiss és az aradi vértanuk A kormánybiztos kisgazda-orientációja, vagy Rassay Károly „bűne“ Zilahi-Kiss Jenő tanácsnok ur dolgaival a Fővárosi Hírlap nem igen szokott foglalkozni. Nem véletlenül történik ez, hanem azért, mert a tanácsnok urat nem tekintjük másnak, mint a politikai időjárás egyik rendkívül finom szeizmográfjának. Az ilyen emberek eljárását, cselekedeteit és szavait nem igen szoktuk rigorózusan kezelni, mert nem a maguk akaratából, nem a maguk invenciója szerint cselekszenek, hanem úgy, ahogy a kor diktál. Z i- 1 a h i-K i s s Jenő tanácsnok urnák is a kor diktálta, hogy meg kell írni az Uj Nemzedé k-ben napvilágot látott, nem kissé forradalmi izii levelet és a kor diktálta neki, hogy a zsidó tanerőket kemény szívvel ki kell szórni az utcára. Nem is kifogásoljuk ezt mi nála, de mégis jóindulattal figyelmeztetnünk kell rá, hogy nézzen utána, nem történt-e valami baj az eddig kitünően bevált szeizmográffal, amely még nincs értesülve a magyar közélet legújabb jelenségeiről? Az Isten szent szerelméért, tanácsnok ur, itt valami baj van. Bangha páter, akire igazán nem lehet ráfogni, hogy megvették a zsidók, szordinót tett az újságjai hangjára, Wolff Károly, aki szintén van olyan intranzigens, mint a tanácsnok ur, az ellenzéket is be akarja állítani az „alkotó“ munkába és Ön, tanácsnok ur, még mindig ugyanazt a nótát fújja? Hiszen szép, szép az az antiszemitizmus, elragadóak azok a humánus gondolatok, amelyek eddig belőle sarjadtak, de az aradi vértanuk emlékünnepe talán mégsem a 1 k a 1- m as a r r a, hogy a tanárok, a szülőik és a gyermekek hátborzongató tanokat halljanak a közoktatás- ügyi tanácsnok szájából. Egy hét óta sugdosva beszélnek az emberek erről a szónoki műről, amely- lyel Zilahi-Kiss Jenő tanácsnok az aradi vértanuk emlékét megünnepelte és igen konstruktiv emberektől hallottuk azt a véleményt, hogy ezt talán még sem lett volna szabad megcselekedni. Az aradi vértanuk nem az antiszemitizmusért, hanem aí magyar szabadságért adták oda nemes életüket. És pedig minden malgyar szabadságáért. Nemcsak Wolff Károlyéért, meg a tanácsnok űréért, de az enyémért is, sőt a zsidókéért is. Változván az idők, kétségbe kellene esni, hogy Zilahi-Kiss Jenő tanácsnok ur nem változik. De nyugodtak vagyunk, mert ami késik, nem múlik. A tanácsnok ur a .kommunizmus bukása után kormánybiztos volt. A keresztény nemzeti egyesülés pártja és egy jó barátja segítette a nyeregbe. Odakint a vármegyében azonban erősen kisgazdapárti volt a hangulat és a kormánybiztos ur Öméltósága is úgy kezdte érezni, hogy ez a kisgazdapárti hangulat a jövő zenéje. Erről az érzéséről azonban —* hogyan, hogyan nem — hamarosan tudomást szerzett a keresztény nemzeti egyesülés pártja is, ahol egy este igen haragosan tárgyalták az esetet és akkor nem voltak valami nagyon jó véleménnyel a tanácsnok úrról. Kiíakadások hangzottak el, s a kifakadásokat nyomon követte Zilahi-Kiss Jenőnek a kormánybiztosi méltóságtól való felmentése. Ekkor súlyos dilemma elé került Z i 1 a h i-K i s s Jenő. Hogy ő most visszamenjen városi fogalmazónak? Ugy-e ez mégsem lehetséges? Elsősorban Rassay Károlynak a bűne, hogy nem ment vissza. Rassay volt az ugyanis, aki Z i- 1 ah i-Ki s s Jenő kérésére végigjárta a városatyákat, felejtsék el, amit a kormánybiztos cselekedett és válasszák meg tanácsnoknak. Eleget bánja ma már Rassay Károly, hogy intervenciójára sikerült Zilahi-Kiss Jenőt nagynehezen a tanácsnoki székbe segíteni, de szolgáljon mentségére, hogy pro- tezsáltját atyai intelmekkel bocsátotta útjára. Megmondta neki, hogy most azután maradjon békességben, dolgozzék csöndben, ne politizáljon, ne legyen szolgája senkinek, hanem végezze kötelességét a köz javára. Az atyai intelmek nem használtak, bár nem tudjuk, hogy most emlékezetébe idézve a múlt emlékeit, nem tér-e vissza Zilahi-Kiss tanácsnok ur derék protezsálójához1, Rassay Károlyhoz. Nincs lehetetlen a nap alatt. Pláne nála. Pogány Béla. NEMZETI ROYAL ©RFEüM VII., Erzsébet-körut 31. Minden este fél 8 ó. Tel.: József 121—68. Sarkadi Aladár A OQ no Bl18 Fekete László és Zerkovitz Béla uj ope- felléptével H ZO‘00 rettje és a nagyszerű októberi uj műsor. Tvzm/YAyojz • •» A lakásrendelet ellen olyan küzdelem folyt le, olyan egyöntetű volt ez a harc, hogy Bermlák Nándor nép- jóléti miniszter színié egyedül állott a maga makacs, megmásíthatatlan elhatározásával. Bevalljuk ma, amikor a lakásrendelet már a nyilvánosság előtt áll, hogy nekünk imponált a miniszter kemény elhatározása és ha ez a kiválóan tudós agyvelő és becsületes szociális érzésű lélék nem engedett azoknak, akik jogászi argumentációval állottak elő, annak nagy okának kellett lennie. A jogászi argumentációnak igazéin nagymestere Bernolák Nándor, aki ha mégis ragaszkodott • rendeletéhez, amely igenis módot ad mindnyájunk jogaiba való belenyúlásra, akkuival ahogy meg kell hajolni az elhatározása előtt. Nem ismételgetjük az unalomig, amit mindenki érez, hogy valakinek felelősnek kell lennie azért, hogy csak most, a tél eljövetelével kezdenek gondolkodni a lakáskérdés megoldásáról, ahelyett, hogy a nyáron építettek volna; de éreznünk kell, hogy az utolsó pillanatban mégis segíteni kell, ha azon a módon is, amelyen Bernolák kívánja ezt tenni. Mert a rendet még ezen az áron is meg kell menteni. A miniszter különben nagyon biztat, hogy nem is olyan fekete az ördög, mint amilyenre festik. Az ö rendeleté sem olyan kegyetlen, mint amilyennek mondják, csak bölcsen, józanul és nemes lélekkel kell értelmezni. Éppen csak azt nem mondja meg a miniszter, hogy gondoskodott-e angyalokról, akik végrehajtják? Zilahi Kiss II. ahogyan mostanság a kis budai újság szerkesztőjét titulálják, valahogy az érdeklődés középpontjába került. A mészáros-ügyekben való szakértelem, úgy látszik, jó ajánlólevél arra, hogy az embernek a neve közismertté legyen, Viszont méltatlan a korhoz, hogy a csarnoki mészárosok szabadságharcának sajtóorgánumát bem becsüli pieg kellőképen. „A tanács még mindig heterogén elemekből áll, amelyek amerikáziiak“, mert különben már régen gondoskodott volna róla, hogy Zilahi Kiss II. újságjára az összes zsidó mészárosok előfizessenek. Igaza vart Wolff Kár oly nak, az ilyen tanácscsal nem lehet dolgozni... e « e A színházi íüzvizsgálat uj rendje. A városépítési ügyosztály a színházak, mozik stb. tüzvizsgálatának uj rendjét állapította meg, amely szerint ezentúl nemcsak a színházi szezon megnyitása előtt, de a színházi szezon berekesztése alkalmával is tiizvizs- gálatot kell tartani. Illetékes helyen ennek az intézkedésnek az okait a következőkben ismertették a Fővárosi Hirla p-pal: — A színházakban!, mozikban stb. a múltban csak szezon-nyitás előtt tartottunk tiizvizsgála- tot. Ez a rendszer azonban helytelennek, elégtelennek bizonyult, mert akárhányszor megtörtént, hogy a bizottság a tűzbiztonság érdekében átalakításokat, javításokat rendelt el. Ezeket az átalakításokat azonban igen sok esetben nem lehetett végrehajtani a szezon alatt. Most ezeket az anomáliákat — azt hiszem — egy csapásra meg lehet szüntetni, mert ezentúl nemcsak a szezon) kezdetén, de a szezon végén is tartunk majd tüzvizsgálatot. A szezonvégi íüzvizsgálat meg fogja állapítani, milyen javításokra, átalakításokra van szükség, megállapítja a hiányokat és előírja, mit kell az illető intézetnek a szünet alfltt a tűzbiztonság érdekében csinálni? A szezon elején megtartandó újabb íüzvizsgálat azután ellenőrzi majd, hogy a szezon végén a színháznak kötelességévé tett átalakítások, javítások megtörténtek-e, vagy sem? Ilyenformán nem
