Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-03-25 / 12-13. szám

1937. március 23. Budai Nan ló 50.000 négyszögöl terület várja Kelenföldön a Nemzetközi Vásárt Becsey Antal nagyszabású progremmot adotlf a Szentimrevárosi Társaskör és Kulturegyesület közgyűlésén A Budapesl-Szient Imre Városi Társaskör és Kulturegyesület (volt Kelenföldi Társaskör) VI. évi rendes közgyűlését március 15-én 'tartotta meg Horthy Miiklós-úti helyiségeiben. A közgyűlésen Becsey Antal törvényhatósági bizottsági tag elnökölt, aki megnyitójában nagy­vonalakban beszámolt az elmúlt hat esztendő ese­ményeiről, amelyekre a társaskör szervezett intel­ligens polgárságának ingerenciája volt. Rámutatott arra. hogy a polgárság egyik legfontosabb célki­tűzése Kelenföld (Szent Imre város) önálló közigaz­gatási kerületté való kialakítása volt, amelyben a Társaskör polgárságának tevékenysége döntő súly- lyal jutott kifejezésre. Rámutatott azokra az ered­ményekre. amelyeket a kerület közlekedésügye szempontjából a társegyesületekkel karöltve sike­rült megoldani. Eredmény egyelőre az is, hogy a Fehérvári-úti HÉV. vonal a főváros egységes közlekedési politikájába bekapcsolódott és ma már 30 filléres átszálló-jeggyel lehet ezen a HÉV. vo­nalon is közlekedni. A társaskör további in'tenzív propagandát óhajt kifejteni a HÉV. viszonylatnak a főváros közlekedésébe való intenzívebb bekap­csolásával, sűrűbb járatokat, kedvezőbb szakasz- heositásokat, a Gellért-téri végállomás megfelelőbb áthelyezését, a Horthy Miklós-uti, immár értelmet­len peage megszüntetését és a Fehérvári-üti vá- gányzal modern átépítését jelölte meg a további teendők során. Az autóbuszközlekedést a meglevő vonalak fej­lesztésével és uj vonalak bekapcsolásával szeretné a polgárság kiterjeszteni; hivatkozott arra az ígé­retre, amelyet a BART, vonala megszüntetésével kapcsolatban kaptunk; eszerint a felszabaduló ki­sebb BART.-kocsikat a hegyvidéki vonalakba kell bekapcsolni. Rámutatott a kerület közműveinek számottevő fejlődésére, bár e tekintetben még sok a tennivaló, különösen a szennyvizek és csapadék­vizek lecsatornázása és uj utcik építése tekinteté­ben. Rámutatott arra, hogy a Társaskör célkitű­zései egyre szélesebb "munkakörre terjednek ki, amelyre ma már nemcsak a környék polgárságá­nak egyre szélesebb körei, hanem a közhatóságok is felfigyelnek. A jövő feladatok tekintetében rámutat arra. hogy a Horthy Miklós-híd az év végén a közfor­galomnak át fog adatni; ‘a legfontosabb' probléma á budai hídfő kiképzésével' -kapcsolatos teendők előrelátó megoldása. Az itt kínálkozó területek vannak hivatva arra, hogy itt, a dunai vízi ut és a nyugat felé vezető közlekedési fő útvonalak keresz­tezésében az ország egyetlen közgazdasági főiskolá­jának tőszomszédságában teremtsük meg a főváros­nak a külföld felé tekintő kirakatát, amelyet az ország exportra hivatott áruinak permanens kiállí­tása képviselne. Ezen a helyen vásárolta meg kb. 30 évvel ezelőtt a székesfőváros hatósága azt a kb. 50.000 négyszögölnyi területet, amelyet kifejezetten a kiállítás céljaira vett meg a főváros. Ezzel a te­rülettel szomszédos az a nagyobbrészben vízzel el­árasztott u. n. Kis-Duna melletti terület, amelyet a Közmunkák Tanácsa van hivatva feltölteni és amely kb. 70 000 négyszögöl 'területével gyarapítja az itt kínálkozó felhasználásra váró területeket. összesen tehát kereken 120.000 négyszögölnyi terü­let áll rendelkezésre, amelynek a főváros gazdasági, közlekedési és városrendezési feladataiba akként kell belekapcsolódna, hogy a megoldás harmóni- kusan illeszkedjék az országos feladatok keretébe. Az a sok jogosult panasz, melyet a kerület egyes részei támasztanak a belvizek levezetése ér­dekében, remélhetőleg sürgetni fogja a panaszok megszüntetésére irányuló hatósági intézkedéseket. Mindezeken felül a Társaskör figyelme kiterjed a kultúra, hitélet fejlesztése, iskolaügy, stb. felada­taira is, amelyekbe Társaskörünk a múltban is be­kapcsolta cselekvőképességét, de fokozott mérték­ben óhajtja ezt teljesíteni a jövőben is. Át van hatva a meggyőződéstől, hogy a jövő küszöbön | álló problémái a kerület dolgozó polgárságának uj -életlehetőségeket tudnak biztosítani és e mun-1 kájában Társaskörünk joggal számíthat közható* ságaink támogatására és bölcs irányítására is. Végül kegyeletes szavakkal emlékezett meg ar- j ról a veszteségről, amelyet a Társaskör egyik ér- ■ demes társelnökének: Schwarcz Samu vezérigazga­tónak elhunytéval érte a Társaskört. Az elhunyt temetésén a Társaskör testületileg vett részt és a Társaskör nevében búcsúztatták el önzetlen, szociá­lis érzésű és a kerület fejlődése érdekében áldozat­kész polgártársunkat. A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után Ulmer Ágoston dr. igazgató beszámolt az 1936. évi ről szóló jelentésében a Társaskör életének jelentő-' sebb mozzanatairól; majd az elmúlt év zárszám­adása és a folyó évi költségvetés került tárgyalás­ra, amelyeket a közgyűlés szintén egyhangúan el­fogadott. Végül az alapszabályok értelmében a tisztikar megválasztására került sor; a választások előkészí­tésére Kovács József tábornok, tiszteletbeli tag el­nöklete alatt jelölő bizottság te’tt javaslatot, amely­nek értelmében egyhangúan megválaszftattak: el­nök: Becseg Antal. Ügyvezető elnök: Dorner Gyula. Tiszteletbeli tagok: Kovács József, Gömöri Győző és Ulmer Ágoston dr. Társelnökök: Barla-Szabo BUDAI CUKRÁSZDÁK Autyu&zl cuUcásadúboH minden délután izolouM* Putsay Testvérek okrándijt ás »Hátas— !., ATHLA-ÜTCA 21. ____ MAR CIS CUKRÁSZ. | uzsonnaterme, süteménye és bonbonjai kedveltek \ I-, Alkotás-utca 15. T. : 1-506-38. I József dr., Duday Alajos, Székely Wladimir, Szán- tay István, Vályi Lajos dr., Villányi Nándor. Al- elnökök: Bisits László dr., Szombathy Kálmán dr., Kiss Dezső, Mikola Géza dr., Szigethy Lajos, Pécsi Albert dr.. Szécsén Ferenc, vitéz Zilahi-Balog Gyula. Igazgatók: Sánci József, Fűzy Ernő. Főtitkár: Már­ton Ferenc dr. Titkár: Udvardy József. Pénztáros: Markoviis Sámuel. Ellenőr: Lantos Béla dr. Ügyész. Natzler Ervin dr. Háznagy: Bajcsy Lajos. Könyvtá­ros: Cserey Sándor. Gazdák: Fléger Dezső, Kovács Kálmán. Számvizsgálók: Háringáls Károly, Készt-1 helyi Ödön, Bíró Géza, Tihanyi Sándor, Hollós Károly. A közgyűlés után több, mint százterítékfi ünnepi vacsorára ült össze a társaság, amelynek sorai kö­zött lát'tuk a XI. kerület tanácsnok-elöljáróját: üu- day Lajos dr.-t és a kerület közönségének színe javát. , A vacsora keretében március 15. emlékét meg­ünnepelték, Az ünnepi beszédet Makkay János dr. országgyűlési képviselő tartotta, aki m él yenszántó gondolatokkal telített beszédében vont párhuzamot a márciusi idők eszmeáramlata és a mai közviszo­nyok között. A vacsora során Kiss Dezső dr. min. tanácsos, majd Kovács József, a poé/taleikű tábor­nok mondott magas szárnyalásé beszédet, amelynek hangulatában késő éjjel oszlott szét az ünneplő társaság. u T0MAI LAJOS cukrászdája IL, MARKOV1TS IYÁN-UTCA A. SSUnAayi •gé«» Baéáa kAiiwrUk | Szekrény! villamos cukrászdája' '‘i'a0;1,“; A „Földtani Értesítő“ című népszerű, tudomá-1 ny os folyóirat legújabb számában dr. Pávai Vájná \ Ferenc bányafőtanácsos, főgeológus igen f'gyelem- reméltó cikket írt, melyből az alábbiajkat közöljük: 1837. év újesztendő napja van. Uj kezdések és új akarások napja. Künn ólmos eső permetez. Itt benn szobáról-szobára járva hol itt, hol ott szenet, brikettet dobunk a kályhákba. Nyirkos, kénes, füs­tös köd üli meg az utcákat. Vájjon melyik lesz az az újesztendő, s megér­jük-e hajasan, amikor „Budapest Fürdővárosban“ ilyetí tájon nem lesz ertnyire füstös, kormos, hanem ritkább, barátságosabb a téli zimatkó ködje? , Maholnap több, mint egy évtizede fesz már an­nak, hogy nem is egyedül egy egész csomó szak- és népszerű írásban behatóan foglalkoztunk a ma­gyar földnek azokkal az energiaforrásaival, ame­lyeknek okszerű feltárásával és kihasználásával nemcsak Budapest levegőjét javíthatnánk meg ilyenkor télvíz idején, hanem — s ez a fontosabb — sokszor olcsóbbá tehetnők tüzelőanyag, vagy ha jobban hangzik: energiafogyasztásunkat. Nem vá­lik nagy dicsőségünkre, ha meg kell állapítanunk, hogy bizony hatvan év előtt dolgozott nálunk egy erős akarású mérnök, Zs gmondy Vilmos, akit csak az Isten különös kegyelme óvott meg az Irinyi János, Puskás Tivadar, Bolyai János, vagy Semmelweiss Ignác tragédiájától, aki egymásután fakasztotta fel a Margitsziget, Városliget. Harkány, Lipik, Herkulesfürdő, Rankherlánv csodálatos ha­tású forró gyógyvizeit, de alig jutott néhányunk eszébe még akkor is, amikor 50—60 év múlva Haj­dúszoboszlón, Szegeden, Karcagon, Szolnokon és Debrecenben s az alsó Margitszigeten 50—80 fokos, egész patakban elfolyó forró vizeket hoztunk fel­színre. hogy ezekkel a forró vizekkel magukkal i: fűteni lehet, s Isten ellen való vétek azokat kihasz nálatlanul szertefolyatni, elpusztítani. Ma már nem újság, a Szent Lukács-fürdő, debreceni és szolnoki fürdők s az utóbbinak a szállodája bizonyítják, hogy már 55—65 fokos hévvizekkel is sikeresen és főleg gazdaságosan lehet fűteni a különböző helyi­ségeket. Az egy debreceni városi .kertészeten, kívül inég sehol sem mentek annyira, hogy ezeket a ve-r szendőbe menő hőforrásokat arra használják, ami­re a magyar sors valósággal predesztinálta: nö­vényházak fűtésére. A „Földtani Értesítő’’ ugyanazon számában Pá­vai Vájná Ferenc tudományos munkásságáról Papp Ferenc műegyetemi tanár, a folyóirat szer­kesztője a következőket írja: Pávai Vájná Ferenc a háború utáni időkben kétségtelenül a legnagyobb, eredményeket érte el hazánkban a mélyfúrások révén fakasztott hév- és gyógyforrások téréin. Az Alföldön: Hajdúszoboszló, Karcag, Debrecen és még sok más hely, továbbá a főváros területén és környékén áldást-, gyógyulást- és megélhetést adó hév- és gyógyvizek hirdetik tevékenységének eredményeit: tehát ma ezeknek a tényeknek alapján az országban, sőt nyugodtan ál­líthatjuk. hogy ezek megbecsülésére, felhasználására Felhívja a figyelmet ésl tanácsokat adjon. fees étel, finom bor rá, alakuljunk egy ióbotrá: JörÖk JÓZSCf VdllléBlÖS akúr inni, akár enni, „POZSOIIY ÉltCfCFIlllB menni t j ^ miSZTIMB-KflWUT 8'to SZÍM Régi budai Húsvéti Rirostofás Magyar királyi 0 s ztálys o rsját ék játékterve nem változott 86.000 sorsjegy, 43.000 nyeremény Legnagyobb nyeremény szerencsés esetben 700.000 Jutalo ■: 1 jutalom — 1 nyeremény — 1 nyeremény — 1 nyeremény — 1 nyeremény — 1 nyeremény — 1 nyeremény — 1 nyeremény — és nyeremények: — — 400 OOO pengő — — 300.000 pengő — — 100.000 pengő — — 70.000 pengő — — 55.000 pengő — — 50.000 pengő — — 45.000 pengő — — 40-000 pe gő 21 drb. á 20.000. 32 drb. ä 10.000 stb. aranypengő, összesen több mint ©V. millió pengő készpénz Húzós ápr. ÍO én kezdődik A sorsjegyek hivatalos ára a föárusitóknál; Fgész Fél l^egvetTl I Nyolcad I 2S 14 17 1 I 3‘/s I pengő pen gő | pen0ő | | pengő | Negyvenöt esztendeje, hogy a budai kisfiú boldog izgalommal nézeti a hűsvét elébe, mely számára göndörszőrű barikát, sárgapihé- ö csirkegyereket, tapsifüles nyuszit, mákos ubát, húsvéti locsokodási és egyéb hasonló yötoiyörüségeket jelentett mindama egyéb yönyörüségek során, melyekből kicsifiúi bu­dai életecskéje állóit. Mert csupa boldogság volt az egykori budai kisfiú élete, illetőleg az most annak látszik, az elmúló élei alkonyatáinak első visszaverődő esti fényeiben. A lélekelemzők ezt anyanosz­talgia néven nevezik, sőt önimádó narcismus- nak is, mondván, hogy minden örökre meg­maradt gyermekkori emlék, infainitilizmus. visszamaradt gyermekkori csökevény. Ilyene­kei mond az ebadta ünge tokos német Psy- choanalysise, mintha bizony bárki budai hús­véti gyermekkori emlékének Andersen tollát megérdemlő bájossága rászorulna holmi anali zisre. Mert mi is analizálandó azon, miért volt szép az a Nagyszombat délután, melyen egész Buda, főleg a Víziváros víg mozsárcsengetés tői volt zengő! Friss, érces rézhangoínl cseng tek a mozsarak, bizonyára hirdetői lévén t budai harangoknak, melyek tudvalévőén nagypénteken reggel az utolsó nagycsütörtöki harangkondulás hanghullámain elszárnyaltak Rómába, hogy onnan csak a vízivárosi feltá­madás pillanatában érkezzenek meg! A budai harangok elszállottak a budai tornyokból: ez olyan titokzatos és gyönyörű legenda volt, il­letőleg mese a szóbanlevő kisfiú számára. Mári, a kedves rutén dajka bizonygatta, hogy ez így va)n, mert íme, néma minden budai torony, sőt a plébániatoronyban a ijchindler akatosmester úr két vásott, kormos inasa for­gatja a fakereplőt, lehát a hara/mgok bizonyo­san elutaztak, a világ összes harangjainak öregapjához, a Szent Péter templomába. A kis­fiú mindebből igen keveset ériett, de a mese ezáltal aunnál szebb volt. A mocsarak csengtek, mákot és diót tőnek hatalmas budai diós- és mákospatkókba valót. A ciironihéj illata szállongott mindenfelé, minden kis budai udvar a husvétra készült. A főzősoitkák illata belekeveredett az egyszerű jólét eme illataiba. Óriási cseréplábasokban főit a cukros dióbél és mák. Mázos cserépfa­zékban forrt a víz, melybe tojások pirosítója, török börzsönyfaforgács dobatott, a lojások vi­szont csodálatos köntöst kaptak. Fűszálakat és apró faleveleket kötözött azokra egy kedves fehér anyai kéz, mindezt organtüll zacskókba kötözte rá a tojásokra. A börzsönyfesték cso­dálatos mintákai rajzolt a tojásra, melyek előtűntek, mikor a tojás zacskóját óvaiosan lefejtette anyuka. Szép piros, fehér szakaj- lócskába rakattak a hímes tojások, míg egyéb piros tojásokra a Márika kötőtűvel gyönyörű, nyuszit, csirketincskát, kakas bácsik liliomoi, tulipánt, nyíllal átlőtt szívéé, húsvéti zászlós báránykát és más igen gyönyörű dolgokat rajzolt. Nagyszombat délután nagy készülődés, sür gött-forgott a kis budai házban, a régi Szent János utcában. János bácsi, a házmester, má délelőtt behozott a Leopoldmezőről egy nagy tarka abroszba kötőit tölgygalyat és friss fü­vet. A ház előtt a hepehupás, macskafejes kövezetét felseperie, fellocsolta és felhintette - friss sarjufűvel, a ház kapuját tölgygalyak- kal díszítette fel. Anyuka szép barka szőnye­gekkel tett az ablakokba, gyönyörű virágos vázákba jáciniot állított, minden ablakba nagy, nehéz ezüstgyertyatartók kerültek, ben­nük szép sárga viaszkgyertyákkal. Minden budai házon volt valami kedves tarka szob­rocska, Szent Sebestyén az ácsok. Szent János a mészárosok, Szent Flórián a hentesek, Szent Nőé a szőllőkapálók házán. E szobrocskák mellé virág és mécses kerüli. A kisfiú ott ült magas karosszékén az ab­lak mellett és a processiót várta. Végre meg- kondulíak a harangok! A gyepszőnyegen már közeledett a ménéi, öreg mesterember vitte a felvirágzott keresztet piroskaringes minist- ránsfiu csöngője csengeti. Schindler lakatos­mester bácsi, Kökösy mészárosbácsi, Kludák hentesbácsi és Bieber fűszeresbácsi szép piros lámpásokat vittek, majd igen tekintélyes öreg bácsik vitték a sátori, melyben igen kedves öreg pap bácsi vitt valami ragyogó, gyönyörű aranyos szépet 'A kisfiú nem értette, hogy mi az, de tudta, hogy neki is le kell térdelnie. Anyukája odatérdetetie a kisfiút az ablakpár­kányra. A kisfiú máig érzi, hogyan fogta a* a drága, fehér kéz a kezét, mikor a kereszt­vetés mozdulatait végeztette vele. Zúgtak a harangok, szállott a tömjénfüsi, szállott az ének és illatos volt a tavaszi fű. De hátra volt a hétfői locsolkodás. A kis­fiú felöltöztették szép sötétkék bársony ru­hába. Széles bőröv volt a derekán és fehér kamásnija is volt . négy szögi etesorru lakkto­pánján, melyre ig’eou büszke volt a kisfái. Fehér kabátkája zsebébe kis kölnivizes fias­kó került: ment a kisfiú Terka nénihez, anyuka testvéréhez locsolóba. A kisfiú kacag­va locsolta meg a szép kedves -Terka nénit, mire ez egy gyönyörű üvegszekrényből, ara­nyos porcellánok és ezüst kannácskák közül csodálatos óriási nagy cukor tojást veti ki és átadta a kisfiúinak. Óh micsoda szép kukucskája volt annak a cukortojásnak! Ha az ember, (már mint a kisfiú) belenézett, látott a tojásban tavat, Várkasélyt, csónakok hattyút, felhőket, erdői, mezőt, hegyek Csodálatos tájakat, melyekbe beleképzelte önmagát Ezalatt a nyuszi piros- tojásokat lojta a kertbea. Csak meg kellett keresni azokat Csodálatos módon ezek a pi­rostojások egészen olyanok voltak, amelve- nekre a Mariska rajzolta azokai a gyönyörű rajzokat. A kisfiú örökre érzi e cukortojás festék izét mert titokban* — most mán bevallhatja — megnyalta azt. Cukorizű és festékizű volt. (A kisfiúk ötéves korukban mindent megkós­tolnak, spárgát rézkilincset bádogskatulyát papirt, tintát, kékceruzát, sőt subickoi és mal­tert és bajuszpedrőt is. Bámulatosképen izük­re egy félszázad múlva is pontosan emlékez­nek.) Ugyanakkor a kisfiú igen irigyelte a vad. szabad, és tekintélyes inasokat és a sváb ku- páskifukat: akik organiüllel bekötött fiaskók­kal jártak öntözni. Ezek bejöttek a konyhába, meglocsolták a Márikat és pirosiojást kaptak. Volt olyan inas, akinek a kalapja tele volt pirosojással, a kabátja egész virágerdő volt friss jáczintokból. Csizmájuk pubickszagára és rózsavizük szagára épen olyan jól emlékszik a kisfiú, %nint egy szép pirosképű, bajuszos kaionabá- csika. akinek nagy lószőrforgós csákója, kék nadrágja, nagy gallérhajtókáján egy fehér csillaga és gyönyörű veres bojtja volt a vál­lán. Ez a derék tüzér Marika földije a gyö­nyörű katonabácsi volt. A kisfiúnak szabad volt a csákójával játszani, sőt a sarkantyúját is szabád volt pörgetni. Ez a gyönyörű kato­nabácsi is meglocsolta a Marikát, sőt igen illedelmesen és tisztelettel anyukát is, és a kisfiú testvérkéit is. Ezért jó szivart kapott apukától és egy szép ezüsforintost. ..Fogja barátom, menjenek el a gellérthegyi búcsú­ra!” mondta neki apuka. Nos tüzér és a Marika elmentek a gellért­hegyi búcsúra, A kisfiú most is emlékszik rá. hogy Marika este. vetköztetés és ágybamemés közben elmondta, milyen gyönyörű volt az a búcsú! Mindenki elmúlt, azóta, de a budai husvé- tok talán még mindig ilyen szépek, azóta már harmadik nemzedékbelo uj budai kisfiúk szá­mára. Budai Hárombég Effendi Termeljük ki a magyar föld kincseit

Next

/
Oldalképek
Tartalom